Michael Schulman: Meryl Streep

Meryl Streepet sok éve kedvelem – nem csupán színésznőként, hanem - nagyjából - mindent, amit a személye és a munkássága képvisel. Érdekes, hogy éppen a Hugonnai Vilma életéről szóló mesekönyv után írok róla, mert Meryl Streepet hasonlóan meghatározó és úttörő személynek tartom. Michael Schuman Meryl Streepről szóló életrajzát olvastam, mely a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban.

Michael Schulman: Meryl Streep - Az ezerarcú színésznő

Eredeti megjelenés: 2016.

Hazai megjelenés: 2016. 

Kiadó: Kossuth Kiadó

Fordította: Medgyesy Zsófia

Téma, műfaj: életrajzi

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 324 oldal

Csillagérték: 8

Fülszöveg:
Egy nő, egy korszak és egy hivatás portréja: az első, kutatásokon és dokumentumokon alapuló Meryl Streep-életrajz, amely feltárja a pálya kezdeteit, és bemutatja, hogy az 1970-es években fiatal nőként hogyan nőtt fel a szerelemhez, a feminizmushoz és saját páratlan tehetségéhez. Ízelítő a szerző prológusából: „Meryl Streep köszönőbeszéde önálló műfajjá nőtte ki magát: egyszerre spontán és előre megírt, alázatos és dölyfös, hálatelt és blazírt. Az már önmagában is vicc, hogy olyan sok van belőle. Ki más nyert még annyi díjat, mint Meryl Streep? S ezáltal az önostorozó nemtörődömség már-már visszatérő geg számba megy. Mostanra úgy tűnik, már legalább olyan régen ragadt rá a „legnagyobb élő színésznő” címkéje, mint amilyen régóta ül a brit trónon II. Erzsébet. Úgy tapadnak hozzá a szuperlatívuszok, mint a cellux: a színészek között egy isten, aki képes belebújni bármilyen karakterbe, mesterien kezelni valamennyi műfajt, és a jó ég tudja, hányféle akcentussal tud beszélni. Még az ötvenen túl sem lett elavult színész, sőt a hollywoodi matematikát meghazudtolva, akkor ért a pályája csúcsára. Nincs olyan 1960 előtt született színésznő, aki megkaphatna egy szerepet anélkül, hogy arra Meryl előtte nemet ne mondjon.”

Borítókép

Nem tudok elfogulatlan lenni Meryl Streeppel kapcsolatban (miért is kéne?). Bár még nem láttam minden filmjét, jó néhányat mégis. Ha időtök engedi, egy estére készítsetek össze különböző filmeket, melyben Streep játszik. Garantáltan érdekes élményben lesz részetek. Én gyakran eljátszadozom ezzel, s valahol mindig meglepően szürreális az az élmény, hogy aki másfél-két órán keresztül mint Donna Sheridan szórakoztatott (saját koránál csaknem húsz évvel fiatalabb karaktert alakítva), újabb filmben a Vasladyt jeleníti meg (saját koránál húsz-harminc évvel idősebb személyt megformálva), majd divatdiktátor vagy éppen szakács. A leghihetetlenebb az egészben pedig az, hogy egy percig sem kételkedem a karakter hitelességében. Talán emiatt sem véletlen, hogy Michael Schulman róla szóló életrajzi könyve „Az ezerarcú színésznő” alcímet viseli.

Az első Oscar

De hogy lett az 1949. június 22-én született Mary Louise Streepből világhírű színésznő, akit a filmtörténelemben a legtöbbször, huszonegy alkalommal jelöltek Oscar-díjra (ebből háromszor, a Kramer kontra Kramer, a Sophie választása és A Vaslady c. filmekben nyújtott alakításáért nyerte el a szobrocskát) és – szintén rekordnak számító – harmincegy alkalommal Golden Globe-ra (melyet nyolc alkalommal kapott meg)? Michael Schulman kötete az első Oscar-díjig követi Streep életpályáját, melyhez bőséges forrásanyagot, személyes beszélgetéseket használt fel a színésznő beleegyezésével és támogatásával egyetemben. Ez utóbbit amiatt is érdemes kiemelni, mert találkoztam már olyan életrajzi kötetekkel, melyek az érintett beleegyezése nélkül, sőt, kifejezett kérése ellenére készültek el, jelentek meg. Mindezek ellenére a kötet fellapozásakor egy picit megrökönyödtem, mert a nyelvezetet – az életrajzi jelleget is figyelembe véve – meglehetősen száraznak találtam, a hangvételt pedig kissé cinikusnak. Ez a bevezető fejezetek után szerencsére tompult. Az elbeszélést leginkább a színésznő iránti lelkesedésem vezette előre, a szerző stílusa kevésbé tette számomra lehetővé, hogy gördülékenyen és ugyanolyan intenzitással kövessem a sorait. Ez valahol talán természetes is, voltak olyan részek, melyeket kicsit terjengősnek találtam.

1979-ben

Meryl Streep színésznővé válásáról, feminista szerepvállalásáról ugyanakkor rengeteg információt megtudhatunk, illetve a korszak színészi világáról, Streep kezdeti színészi játékáról, egyedi világlátásáról és kreativitásáról is érzékletes leírásokat és visszaemlékezéseket olvashatunk. Annak ellenére pedig, hogy olykor tényleg túl száraznak és didaktikusnak éreztem az elbeszélést, lelki szemeim előtt szinte mindig megjelent egy-egy jelenet az olvasottakról. Nagyon megragadott Meryl iskolában betöltött központi szerepe, és persze a korszak lányokra és fiúkra vonatkozó oktatásának eltérő volta is. A szerző tárgyilagosan beszéli el a magánéleti szálat, amivel alapvetően semmi problémám nincs, nem a bulvárra lettem volna kíváncsi, hanem az apró lelki rezdülésekre, ami – szerintem – éppúgy Meryl Streep lényéhez tartozik, mint a színészi játék. Mivel ezt nem igazán éreztem hangsúlyosnak, kicsit hiányérzetem van a kötettel kapcsolatban. Bár azt sem titkolom, hogy mindvégig azon gondolkodtam, mennyire jó lenne ezeket a sorokat egy nő tollából (is!) olvasni. Az volt az érzésem, hogy a kötetből iszonyatosan hiányzik valami plusz, az az őserő és spiritusz, ami Meryl Streepben megvan, amit képvisel. Schulman kötetét ettől függetlenül értékesnek és érdekesnek találtam, noha a Meryl Streep – Az ezerarcú színésznő, meglátásom szerint, jóval inkább (életrajzi) dokumentumregény, mintsem „szimpla” életrajzi kötet. Ez persze nem baj, a kötet kiváló kordokumentum lehet a jelen vagy épp a jövő filmtörténeti kutatói számára, hiszen rengeteg releváns és megbízható forrásanyagot használ, és az egyes filmek kapcsán is részletesen ír a szereplőkről, forgatási helyzetekről, kapcsolati hálókról.

Fotó forrása

Michael Schulman kötetét tehát ezek szem előtt tartásával javaslom olvasásra, s elsősorban azoknak, akik az 1980-as évekig bezárólag érdeklődnek a filmszakma színészi oldala iránt, illetve természetesen azoknak, akik kedvelik Meryl Streepet és kíváncsiak arra, hogyan kezdődött ez a fantasztikus és meghatározó pályafutás, mert mindezekkel kapcsolatban Schulman rendkívül gondos, bőséges és precíz kutatást végzett és tár elénk a kötetben. A spirituszt pedig - bízom benne - egyszer egy önéletrajzi kötetben jól megkapjuk, magától Meryl Streeptől :)