Janice Hadlow: A másik Bennet lány

Valahogy úgy van Jane Austen regényeivel, hogy múlhatatlanok. Az irodalom, a film újra és újra a történetei felé nyúl, hogy új irányból világítsa meg, hogy megfejtse, vagy legalábbis felfejtse a titkait. A mélyben rejtőzőket vagy a felszínen úszkálókat. Egyesek a romantikust látják benne, mások a realistát. Van, hogy szarkazmusát emelik ki, van, hogy az ezzel párosuló társadalomkritikát.

Janice Hadlow: A másik Bennet lány

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 552 oldal

Fordította: Tóth Katalin

Csillagérték: 9

A magam részéről, annak pártján állok, hogy nem kell elvenni vagy elvitatni az Austen-regények romantikus voltát, de kár volna ezen a ponton leragadni. Mint ahogyan az életben is. Érdemes kíváncsian fürkészni, mit adhatnak a kétszáz évvel ezelőtt írt történetek, mit súg a jelenkornak – a jelenből. Én mindig nyitott vagyok egy újabb folytatásra, nyilvánvaló volt, hogy Janice Hadlow történetére is az leszek.

Nagyon izgalmas, mert ahogy megláttam a címet, rögtön Mary Bennet jutott eszembe és nem Kitty. Ő is lehetett volna a másik, aki egyfajta árnyékként lebeg a Bennet-nővérek ötösében. Nem emlékszem pontosan, de a 2010-es évek elején egy irodalmi kurzus alkalmával beszélgettünk arról, hogy az újabb Büszkeség és balítélet adaptációkból Mary jószerével kimaradt (vagy Kitty?). Mindenesetre a három nővér közül, a legidősebb (Jane), a tőle kicsivel fiatalabb (Lizzy) és a legfiatalabb (Lydia) élvezhette a regény fényét – ki így, ki úgy. Kittynek megvolt az a funkciója, hogy a legkisebb húg, Lydia örökös árnyékaként bólogathatott mindenhez, míg Mary valahogy megragadt a két kompánia, az idősebbek és a fiatalabbak között. Talán emiatt is hagyott ennyi lehetőséget a karaktere.

„Szomorú igazság, hogy ha egy ifjú hölgy nem olyan családból származik, ahol hozomány vár rá, jobban teszi, ha szépnek születik. Már az a helyzet is meglehetősen balszerencsés, ha bájosnak bájos, csak éppen pénztelen, ám ha sem vagyona, sem szépsége, nehéz életnek néz elébe.”

A Büszkeség és balítélet történetében Mary Bennet sem nem túl okos, sem nem túl szép, sem nem túl tökkelütött, hogy bármelyik testvérével igazi jó kapcsolatot alakíthatott volna ki, s mintha nem is vágyott volna igazán erre. Néhány félművelt megjegyzés és felejthető klimpírozás maradt az osztályrésze. Hadlow regényének első része (a maga harminc fejezetével) a Bennet-lányok (főként Mary) gyermekkorát és a Büszkeség és balítélet történetét meséli el a harmadik nővér szemszögéből. Ennek a résznek nagy erénye, hogy pont annyira tér ki az eredeti történetre, amennyire szükséges – no és persze az is, hogy eljátszik azzal a valóban észszerű eshetőséggel, hogy vajon Mr. Collins miért nem Maryt választotta a hölgyek közül. Az pedig már a regény további cselekményfolyamában bukkan ismét felszínre, hogy vajon ezzel a lehetőséggel Mr. Collins is eljátszott-e gondolatban – valamivel később. A második rész már ugrik az időben, s két évvel később találjuk magunkat Longbourban egy megrendítő családi tragédia közepette. Mr. Bennet halála átírja Mrs. Bennet és Mary mindennapjait (közben fény derül Kitty sorsára is). Miután anya és lánya kénytelen elhagyni birtokukat, elsőként Jane vendégszeretetét élvezik. Mary azonban rövid ottlét után Lizzyhez utazik, s Pemberley-ben tölt el néhány felejthetetlen napot nővérével. Az idilli napok azonban itt is elillanni látszanak. Mary a megtűrt húg szerepében – úgy tűnik – szépen lassan a vénlányság útjára lép.

Lépne. Hiszen A klastrom titka óta jól tudjuk, hogy aki hősnőnek teremtetett, azt semmi sem akadályozhatja, hogy hősnővé váljon. Valaminek történnie kell – és történni is fog, hogy ez beteljesüljön. Hadlow pedig – részben Austen első regényéből, részben a Meggyőző érvekből, részben pedig a Jane Austen magánéletéből ihletet merítve – hősnővé avanzsálja Mary Bennetet. Első olvasatra talán meglepően nagy fordulatok és fejlődési út az, amit a középső Bennet-lány fejezetről fejezetre bejár, mindazonáltal ne felejtsük, hogy a Büszkeség és balítélet idején Mary nagyjából húszéves, huszonkét évesen – a történet jelenében – pedig azért mégsem jár olyan közel ahhoz a vénlánysághoz, melyet saját maga számára vizionál, s melyben Charlotte Lucas olyan határozottan igyekszik is megerősíteni. A történet tehát igen nagy ívet jár be lelki és valós utazás tekintetében is. A legidősebb Bennet-lányok mellett tiszteletünket tehetjük Mr. és Mrs. Collins otthonában (immár Longbournban) is, a regény utolsó két nagy egységében pedig Mr. és Mrs. Gardiner otthonában, ahol Mary végül valóban kiteljesedhet.

Számomra roppant szórakoztató és komfortos utazás volt A másik Bennet lány története. Az apró elejtésekkel, az elbeszélés stílusával hamar a régenskori Angliában találhattam magam. Mindemellett a jól ismert karakterek sem tűntek idegennek. Bár kétségtelen, hogy néhányan (új) színt kaptak, s szó szerint Mary szemüvegén keresztül váltak láthatóvá. A leginkább talán Mr. Collins és Mary kapcsolata volt izgalmas, néhol kissé szürreálisan is – és olykor úgy éreztem, maga Jane Austen is kuncogna egy-egy megoldáson. A másik kedves helyem pedig Gardinerék otthona, ahol végül Mary is új otthonra lelt. Érdekes volt Charlotte Lucas és Mary barátsága, ami a Büszkeség és balítélet egyfajta búvópatakjaként tért vissza a regény későbbi részében, valamint Mrs. Bennet és Mrs. Phillips pletykálkodásaiba is mélyebben beleshettünk. Mary jellemfejlődésének egy fontos stációja pedig az az olvasástörténeti fordulat, amivel a szerző – talán nem is feltétlenül direkt módon – bemutatta azt a trendet, ami a nők olvasási szokásaiban globálisan is végbement ebben az időszakban, s rámutatott arra, hogy milyen fontos az olvasás, nem csak az értelmünk (ön)művelésében, hanem az ön- és világlátásunkban is. Persze, ez lehet, hogy túl komoly beszúrás volt ide. Attól még helye van.

„Úgy vélem, mindenfajta érdeklődés intellektuális és személyes jellegű is egyben. Hogyan tudhatnánk, hol kezdődik az egyik, és hol ér véget a másik?”

…és oké, most már tényleg próbálom lezárni ezt a hosszúra nyúlt élménybeszámolót. A másik Bennet lány nekem jól esett. Jól esett az atmoszférája, az íve, a története, az elbeszélése, a szereplői. Persze, nem tökéletes, néhol túlírt és terjengős, máskor szürreális pálfordulásokkal tűzdelt, de alapvetően az Austen átiratok és folytatások jól sikerült könyvei közé sorolom. Azok közé, melyeket szívesen megnéznék filmen is, és azok közé, melyek egy picit elringattak a régenskori Austen-világban.

Blogturné Klub

Jane Austen talán legnépszerűbb regényének számos folytatást, átgondolást alkottak az elmúlt kétszáz év során; Elizabeth és Mr. Darcy szerelmét számtalanszor papírra vetették vagy épp vászonra vitték. Ismerjük Lydia és Mr. Wickham viharos házasságát, és Jane vonzalmát Mr. Bingley-hez. Mi történt a harmadik, középső nővérrel, Maryvel? Vajon tényleg vénlányként élte életét, mint ahogy azt a Büszkeség és balítéletből sejthetjük? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, s ismerkedjetek meg a másik Bennet lány történetével. A turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.

A turné állomásai

09.18. Szembetűnő

09.20. Csak olvass!

09.22. Dreamworld

09.24. Olvasónapló

09.26. Dreamworld (extra)

Nyereményjáték

A könyvhöz kapcsolódóan természetesen a Büszkeség és balítélet világában maradunk, és Jane Austen regényéhez és annak adaptációihoz kapcsolódóan találtok kérdéseket az egyes állomásokon. Az Austen-kedvelőknek biztosan a kisujjában lesznek a válaszok. Irány Pemberley!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Melyik évben publikálta Jane Austen a Büszkeség és balítéletet?

a Rafflecopter giveaway