Milyen
lehet mindent megengedni magadnak? Anyagilag függetlennek lenni egész életedben?
Megvenni bármit, amit szeretnél? Elutazni oda, ahova csak akarsz? Ez volna a
szabadság? Ez volna a függetlenség? Mindegy kivel, mit és hova? Ha egy picit
mélyebbre ásunk, talán mást is találunk az Ananász utcában.
Jenny Jackson: Ananász utca
Central Könyvek, 2024, 328 oldal
Fordította: Goitein Veronika
Csillagérték: 6
Jenny
Jackson regényére a fülszöveg egyetlen helyszíne miatt böktem rá. Roppant zöldfülű
módon egyszerűen nem tudtam elmenni Brooklyn Heights mellett, s folyamatosan a
Jóbarátok jelenete pörgött a fejemben, mikor Phoebe és párja, Gary kiadó házat
keresnek maguknak. Brooklyn Heights, Brooklyn Heights, Brooklyn Heights. Ja,
hogy ezek kiadók, azt hittem, csak kérkednek velük! És ugye, medence mindenképp
kell!
Mondhatni
tehát, hogy a huszonéves én választotta az Ananász utcát, hogy utánajárjon, miféle
népségek lakják Brooklyn Heightsot. A regénybe lapozva aztán kiderült, hogy nem
egy könnyed limonádéba csöppentem New York sznobjainak társaságában – bár a
nyitókép alapján tulajdonképpen erre is következtethetünk –, hanem három eltérő
női életútjába, melyek – hogy, hogy nem – ugyanabban a családban keresztezik
egymás útjait. A Stockton család meghatározó, jómódú szereplője a brooklyni
társasági életnek. Semmiben nem szenvednek hiányt. A szülők tyúkanyóként- és
apóként próbálják példaértékű mederben terelni felnőtté cseperedett gyermekeik
életét. Közelebbről megvizslatva azonban ez a terelgetés jócskán megterhelő a
fiatalok számára, mely magától értetődően hozza magával a hazugságokat, a
képmutatást és a boldogtalanságot.
Noha
első körben anyát és két lányát ismerjük meg, felszínes és gyors
találkozásunkat követően Sasha mindennapjaiba nyerünk betekintést. A középosztálybeli
lány mit sem sejtve, szíve hangját követve lett a Stockton család tagja. Rövidesen
tudatosul azonban benne, hogy férje családja egyrészt nem fogadja be őt,
másrészt képtelen azonosulni azokkal a maníros szabályokkal, melyek olyan egyszerűnek
tűnő dolgokban is korlátozzák őt, mint férjével közös otthonuk berendezése. A
családtagok közötti őszinte kommunikációnak még csak csíráját sem találja, a
félrevont somolygások, a visszanyelt félmondatok pedig szép lassan bekúsznak a férjével
való kapcsolatába is. Mindeközben pedig megismerjük a két Stockton-lány, Darley
és Georgiana életét is. Darley mint legidősebb testvér, ambícióit hátrahagyva
az anyaságot választotta fő hivatásának, míg Georgiana titkos szerelmi viszonyt
folytat a munkahelyén. Mindannyian titkokat hordoznak hát, s egy-egy emberi
pillanatukban mindketten rátalálnak Sashára, akinek szemszögéből az egész
cselekményt végigkövetjük.
Az
a történet elején borítékolható, hogy Sasha feltűnése lesz az, mely borítja a
tökéletes családi idill hamisan megrajzolt képét. De ez a kiszámíthatóság
szinte mindvégig jelen van Jackson történetében. Az életképek felidézik a „gazdagok
világának” sztereotípiáit, a vagyon és a szabadság kérdését, az őszinteség és a
tökéletesség párhuzamát és ellentéteit. Az elbeszélő igyekszik megteremteni az
olvasó számára, hogy könnyen azonosuljon a szereplők emberi oldalával, hogy
univerzális problémákat vázoljon, számomra mégis mindvégig egyfajta steril fal
emelkedett a történet és a befogadás között. Ez amiatt lehetett, mert az előbb
említett igyekezet sematikus alakokat, sokszor sokféle helyzetben látott elitet
jelenített meg a lapokon. Érzékelhetően célja volt, hogy szereplői ráeszméljenek
anyagilag kiváltságos helyzetükre, viszont a társadalomkritika és az
elgondolkodtatás számomra nem igazán volt átütő. S itt kanyarodnék vissza a
bejegyzésben említett limonádé-vonalra. Talán mégiscsak egy limonádéról van
szó, melyben nem a romantika könnyedsége, hanem a társadalomkritika jelenik meg pillesúllyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése