2015. július 8., szerda

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai


Világhírű sikerregényt írni talán még nem is olyan nagy kunszt - gondolhatnánk. Sok esetben az a  szigorú vélekedés - és most nagyrészt magamból indulok ki (naná, kiből másból) -, hogy egy író akkor jó igazán, ha nem csak egy valamire való irományt képes összekaparni, hanem folyamatosan, jobbnál jobb kötetekkel lepi meg olvasóit. Csaknem húsz évvel ezelőtt egy Nicholas Sparks nevezetű fiatalember Szerelmünk lapjai című regénye ragadta magával a romantikus történetek szerelmeseit. Az amerikai író azóta megannyi bestsellert tudhat magáénak, könyvei közül pedig hatra a filmvilág is felfigyelt. Azt hiszem, elérkezett az ideje, hogy megismerjem világát.

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai
General Press Kiadó, 2000 (2012), 192 oldal

A könyv hazánkban, a nemzetközi megjelenés után négy évvel a General Press Kiadó gondozásában és Nagy Ágnes Karolina fordításában jelent meg, s azóta több új kiadást is megért.


Sparksszal közös utam megalapozásához az író első, 1996-ban megjelent könyvét, a Szerelmünk lapjait választottam. A Rachel McAdams és Ryan Gosling főszereplésével 2004-ben forgatott filmhez néhány évvel ezelőtt már volt szerencsém, így azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy friss olvasmány - és egykori filmélményeim között párhuzamokat és ellentéteket is megemlítsek nyúlfarknyira tervezett bejegyzésemben.

"Szerencsésnek érzem magam, és tudom, hogy ezt nem mindenki mondhatja el az életéről. 
Ne értsenek félre, nincs  bennem semmi különös, ezzel magam is tisztában vagyok. 
Hétköznapi életet élő átlagember vagyok, hétköznapi gondolatokkal. 
Nem emeltek emlékművet a tiszteletemre, és a nevem is hamarosan feledésbe merül. 
De szívvel-lélekkel szerettem valakit - és ez mindig is tökéletesen kielégített."

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, viszonylag nehezen lehet tökéletesen meggyőzni romantikus történettel (mivel szeretem őket, magasak az elvárásaim velük szemben). Épp ezért gondoltam úgy anno, a film megnézése után, hogy e nagyrészt szirupban tocsogó sztorit életem további részében mellőzni szeretném (tudom, olvasóim fele, most készül elnavigálni, de most szólok: várjuk ki a végét), bár kétségtelenül élvezhetőbb volt, mint a többi, gimnazista kortársaim által ajánlott szörmedvények (gondolok itt az Édes Novemberre, melynek romantikájára azóta sem sikerült rábukkannom - minden bizonnyal a hiba az én készülékemben van). Ezek után talán kevésbé meglepő, hogy viszonylag kis lelkesedéssel, ámbár kíváncsian kezdtem a történetbe.

"Minden imára, amit mondtam, te vagy a válasz. 
Egy dal, egy álom, egy suttogás."

Részlet a Szerelmünk lapjai c. filmből
...aztán hamar rájöttem, hogy ez itt valami tévedés: ez nem olyan történet, mint amilyet filmen láttam. Allie egyáltalán nem ellenszenves, sőt, kimondottan szimpatikus. Ugyanez érvényes Noah-ra is, és mintha Allie édesanyja és Lon is sokkal élőbbek lennének, mint ahogy emlékeztem rájuk. Fura. A történet magával ragadó, meghitt és megható. A történetvezetést egyszerűen imádtam! Igaz és egyszerű, semmi túlbonyolított és felesleges kör. Az öreg Noah kitett magáért elbeszélőként, a levelek szépségéről már nem is beszélve. Te jó ég, lehet, hogy megbabonáztak a lapok? Nem is csoda, a nyelvezet fantasztikus, olyan szépen ír (igen, most már biztos, hogy valami babona állhat a háttérben). Szóval, nem tudom, mi történt velem. Nyilvánvalóan bedőltem és magába szívott valami ördögi örvény, de ezt a könyvet igazán szerettem. Általánosan elismert igazság, hogy a könyv az esetek túlnyomó többségében (értsd: kb. mindig) sokkal kifejezőbb, mint a film - fáj a szívem, hogy a filmet előbb láttam (ugyanakkor újranézve átértékeltem kicsit a filmet is).

"Amikor látlak, drágám, reggel zuhanyozás előtt, vagy a műtermedben fülig festékesen, fáradt szemekkel, tudom, hogy te vagy a legszebb nő a világon."

A Szerelmünk lapjai egyszerű, hétköznapi történet: a (z egész életen át kitartó) szerelemről, a fiatalságról, az egymás (élete) iránti tiszteletről, a kapcsolatok fontosságáról, és annak ígértéről, hogy létezik az orvostudományt áthidaló emberek közötti kapocs, mely bármilyen akadályt képes ledönteni: a szeretet erejéről.

"...akárhol is vagy, akármikor is olvasod e sorokat, szeretlek. 
Szeretlek most, amikor e sorokat írom, 
és szeretlek akkor is, amikor te ezeket a sorokat olvasod, 
bármikor is legyen az."

2 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök, hogy te is szeretted a könyvet :) Nekem is az egyik kedvencem, és mindig szomorú vagyok, mikor leszólják a film után (pedig én a filmet is szeretem).
    Elkezdtem amúgy követni a blogodat :)
    Amúgy a könyvet idehaza nem 2012-ben adták ki, hanem már jóval előbb, azt hiszem, 2001-ben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is nagyon köszönöm a szép szavakat, és hogy követed a blogom! :) Szeretem a Szerelmünk lapjait, nekem ez a könyv határozta meg leginkább, hogy szeretnék szép sorban mindent elolvasni Sparkstól.

      Nagyon köszönöm az észrevételed, általában oda szoktam írni zárójelben, hogy mikor adták ki először Magyarországon az adott könyvet, de javítom itt is (azért ez a dátum szerepel, mert a 2012-es kiadást olvastam :) )

      Törlés