Prieger Zsolt: Egy évem Szerb Antallal

A véletlenekben nem hiszek – abban inkább, hogy akivel vagy amivel találkoznom kell, valahogy mindenképpen keresztezzük egymás útját. Így volt ez Prieger Zsolt könyvével is. A Szerb Antal idézeteket összefogó kötetről már a megjelenése előtt láttam híreket. Kicsit talán szemezgettem is vele, mert Szerb Antal azon szerzők közé tartozik, akiktől még nem olvastam, hiába tudok tőle felsorolni több művet is.

Prieger Zsolt (szerk.): Egy évem Szerb Antallal

Corvina Kiadó, 2025, 256 oldal

Csillagérték: 10

Aztán történt egy tavaszi napon, hogy az egyik kutatószemináriumomra egy hallgató az Utas és holdvilág értelmezési lehetőségeiről, bizonyos szegmenseiről hozott be leendő szakdolgozati témát. Nagy élvezettel beszélt a regényről és magáról a szerzőről is (mindig le tudnak venni a lábamról, ha fiatalok ennyire nagy lelkesedéssel beszélnek a saját kutatási témájukról). Így nem is maradt több kérdésem. Szerb Antalt olvasnom kell!

Christopher Clarey: A harcos

A történelem egészét tekintve az egyes évszázadok gyakorta nem konkrétan az évszázad első évével kezdődnek. A 19. századot hosszú 19. századnak szokás nevezni, mely a francia forradalomtól egészen az első világháborúig tartott, a 20. század egyes megközelítések szerint II. Erzsébet születésétől haláláig datálható. Szerintem, saját életünkben is találunk hasonló példát. Az én húszas éveimet például nagyban meghatározta a tenisz követése…

Christopher Clarey: A harcos

21. Század Kiadó, 2025, 400 oldal

Fordította: Novák Gábor

Csillagérték: 10

…különösen két kiemelkedő férfi sportoló pályafutása és a párharcuk. S higgyétek el, sem 2007 magasságában, sem 2022-ben nem voltam huszonéves. Mégis, valahogy azon a 2022. szeptemberi éjszakán átléptem a harmincas éveimbe, ami egy picit azért 2024-ig még vissza-visszakacsingatott. 

Madarász Éva: Veronika kisasszony

Az elmúlt néhány hétben kevésbé tudok koncentrálni az olvasásra. Mindig keresem az okokat, ha nehézséggel szembesülök, így tettem most is: túlvállalás, olvasási válság (teljesen természetes), túl sok egyéb inger, fókuszváltás. Egy magyartanári felvételi közben arról beszélgettünk a napokban, hogy az olvasás válsága (globálisan), hogy egyre kevésbé tudunk lelassulni és/vagy elmerülni a szövegben.

Madarász Éva: Veronika kisasszony

Menő Könyvek, 2025, 312 oldal

Csillagérték: 10

Kicsit én is ezt tapasztalom magamon ezen a tavaszon (és nyárkezdeten), pedig alapvetően nem találkoztam kifejezetten rossz vagy unalmas olvasmányokkal. Valószínűleg egy áttörésre várok/vártam, ami új lendülettel tölt fel. S ezt az áttörést most egy olyan történet hozta el számomra, amitől nem vártam volna.

René Goscinny: A főnökviadal

A Móra Könyvkiadó jóvoltából fél évvel ezelőtt három részt mutathattam be a blogon az Asterix és Obelix képregénysorozatból (Asterix, a Gall; Asterix Britanniában és Asterix az olimpián). Ezeknek a kapcsán jártam picit jobban utána a szériának, és találtam számos érdekességre.

René Goscinny: A főnökviadal

Sorozat: Asterix (7)

Móra Könyvkiadó, 2025, 64 oldal

Fordította: Bayer Antal

Illusztrálta: Albert Uderzo

Csillagérték: 10

Valahogy talán úgy voltam vele, hogy Asterix és Obelix „mindig is voltak”, így ez a gyors kutatás számos „wow” és „aha” élménnyel gazdagított, mely sort most egy különleges különkiadás gördít tovább, hiszen A főnökviadal nem csupán a sorozat hetedik darabkájának újrakiadása a Netflixes sorozat apropóján, hanem számos – eddig soha nem látott – adalékkal is szolgál a képregény kedvelői számára.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

A könyv és olvasó ideális találkozása mindig örömteli pillanat. Legalábbis számomra mindig plusz élményfaktort jelent, mikor egymásra találunk egy elbeszéléssel. Édes Anna történetét nagy vonalakban ismertem csak, valahogy az elmúlt évtizedekben nem vettem rá magam, hogy tényleg elolvassam.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Animus Könyvek, 2025 (1926), 248 oldal

Kiadói sorozat: Könyvkincsek (1)

Csillagérték: 10

Az első ideális pont a kettőnk találkozásában minden bizonnyal az, hogy az Animus Kiadó új kiadói sorozatát, a Könyvkincseket Kosztolányi regénye nyitja, méghozzá egy számomra annyira lenyűgöző kiadásban, ami első látásra megszólított. Ezért több szempontból is nagyon hálás vagyok a kiadónak!

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

A minap szembejött velem egy gondolat – Tóth Erzsébet Fanni oldalán –, miszerint az emberiségnek még sosem állt rendelkezésére az önsegítő, önismereti és pszichológiai könyvek olyan széles tárháza, mint amekkora a jelen emberének – vagyis nekünk. A poszt szövege különösen megragadott, mert (egyrészt) épp akkor találkoztam vele, mikor a Megsebzett gyermekkor bevezetőjén gondolkodtam, másfelől pedig, mert nagyon is egyezett a szöveg íve azzal, amit én is gondolok erről az egészről.

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 213 oldal

Csillagérték: 10

Jelesül, hogy gyakorlatilag mindenkinek módjában áll, ha nem is terápiába járni, de olyan könyvet leemelni a polcról, ami számára gondolatébresztő, tanácsokat ad, segíti az önreflexiót, feltárhat traumákat – de legalábbis elindulhat egy olyan úton, ami a fejlődéshez vezethet, ami által tanulhat nem csupán magáról, hanem a világ folyásáról, hogy mi hogyan befolyásolhatja az emberi működést. Szóval: tanulhat róla és általa, de vajon miért nem tanul belőle a nagy egész?

Maja Lunde: A Névhozó

A gyerekek világát számos varázslat szövi körül, melyek sok mindenre adnak mesés választ: ki hozza a karácsonyi ajándékot, ki tölti meg a csizmánkat december hatodikán vagy a nyuszifészket húsvétkor? Mindenre van egy varázslatos válasz, de vajon mikor felejtjük el ezeket? El kell-e felejtenünk?

Maja Lunde: A Névhozó

Cser Kiadó, 2024, 224 oldal

Illusztrálta: Hans Jørgen Sandnes

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 10

El kell-e felejtenünk, mikor a céljainkért vagy kapcsolatainkért teszünk nap nap után? El kell-e felejtenünk, mikor családot alapítunk és amikor gyermeket várunk? Én hiszek benne, hogy nem, s bármennyire is igyekszem a realitás talajára visszarángatni magam (annyira azért nem igyekszem), a döntéseinkben mindig lehet valami meseszerű – ami nem befolyásolja azt, hogy valósággá válnak-e vagy sem. Ebből kifolyólag – ahogy minden mese – A Névhozó sem csak a gyerekeket szólíthatja meg.

Alföldi Róbert: Főszerepben

Iránytűk a közéletben. Szerintem fontosak. Nem kell, hogy mindenben egyetértsünk (miért nem fókuszálunk eleve arra, ami összeköt? főleg, ha több annál, mint ami elválaszt), nem kell minden percüket követnünk. Egyszerűen elég, ha tudjuk, hogy ott vannak. Hogy még ott vannak. És kimondják. Valahogy biztonságot ad mindez. Alföldi Róbert nekem ilyen. 

Alföldi Róbert: Főszerepben

21. Század Kiadó, 2024, 352 oldal

Csillagérték: 10

Ennélfogva, azért igyekszem követni. Nem mindent, nem mindig és nem is ugyanolyan intenzitással. Szeretem az interjúkat, amiket ad, örülök, hogy láthattam színházban, főszerepben és rendezőként is. Olvastam a Csáki Judittal közös könyveiből kettőt, és most egy picit másféle szerepben is megismerhettem. 

 

Linda Elovitz Marshall: A lány, aki megrajzolta az álmait

Vannak idilli képek, melyek valamiképp megnyugtatnak. Lehet, hogy még sosem jártam arra, de elég az is, ha odaképzelem magam. 

Linda ELovitz Marshall: A lány, aki megrajzolta az álmait

Manó Könyvek, 2024, 32 oldal

Illusztrálta: Ilaria Urbinati

Fordította: Szabó T. Anna

Csillagérték: 10

A hagyományos angol vidék, a hatalmas zöld lankákon elterülő legelők valahogy mindig a múlt és jelen csodálatos elegyének nyugalmát sugározták számomra – tényleg úgy, hogy még sosem jártam ott, de remélem, egyszer eljuthatok oda, s megérezhetem – úgy igazán –, hogy milyen is az: megélni ezt az elegyet. 

Jennifer Aniston: Bozontka falja az életet

Mesekönyvvel a mai napig levehető vagyok a lábamról – ez van. Szeretem a mesés meglepetéseket – ez van. Így aztán kutyakölyköket meghazudtolóan csillogó szemekkel leltem rá a Manó Könyvek előrendelhető példányai között Jennifer Aniston mesekönyvére.

Jennifer Aniston: Bozontka falja az életet

Manó Könyvek, 2024, 32 oldal

Fordította: Szabó T. Anna

Csillagérték: 10

Kifejezetten tetszik, mikor más hivatások elismert szereplői bukkannak fel szerzőként könyves berkekben. Egyrészt nagyon izgalmasnak gondolom azt a bátorságot, bizonyítási vágyat, vagy szimplán a tehetséget, mellyel a megszokott kereteken kívülre merészkedve bontogatják szárnyaikat. Másfelől pedig – bár korábban voltak efféle kósza gondolataim –, ma már nem gondolom, hogy az írók lépéshátrányba kerülnének, ha (teszem azt) egy színésznő mesekönyvírásba kezd. Oké, persze…azért az értékessel kapcsolatban lenne még hozzáfűzni valóm, viszont Bozontka esetében nem lenne releváns tovább lamentálni ezen.

Rényi Ádám: 20 év!

2024 számomra változást hozott a színházhoz való viszonyomban, ami tulajdonképpen 2023 tavaszán bontakozott ki. A képzés, amire akkor jártam lehetővé tett, hogy egy picit belekóstoljak a színházkritikába. Alapvetően ezt a műfajt távol éreztem magamtól. Lehet, hogy nem is tudom megfogalmazni az okát, mindenesetre a félév végére az egyik legnagyobb kedvencem lett ez a kurzus, rengeteget tanultam a színházról, a színháztörténetről, hogy mire érdemes még (a saját belső megéléseimen kívül) figyelni, mikor megnézek egy előadást és hogy mennyi minden szükségeltetik egy előadás bemutatójához.

Rényi Ádám: 20 év!

21. Század Kiadó, 2024, 230 oldal

Csillagérték: 10

Ebből fakadóan pedig idén – ugyan még mindig nem annyiszor, mint szeretnék – jóval több előadásra jutottam el, mint azelőtt. A legjobb barátommal még egy listát is összeállítottunk, hogy kik azok a színészek, melyek azok a darabok, akiket és amiket színpadon szeretnénk látni. A legtöbb persze a fővárosban van, de nagy élmény volt számomra, hogy a hosszú idő után feltámasztott Országos Színházi Találkozó révén Kaposváron is volt alkalmam vendégelőadást megnézni.

James Norbury: Kövesd a Holdat!

Hol is kezdjem? Az elmúlt csaknem másfél évtizedben, amit a kiemelkedően aktív olvasói létemnek nevezhetünk, vannak olyan szerzők, akiket feltétel nélkül kedvelek olvasni. Nem érdekel a fülszöveg, nem érdekel a borító, egyszerűen tőle akarok olvasni. Hogy ez ízlés, stílus, zsáner vagy bármi kérdése, teljesen mindegy. Leginkább ugyanis az érdekel, hogy hat rám – és hogy hogyan hat rám.

James Norbury: Kövesd a Holdat

21. Század Kiadó, 2024, 176 oldal

Fordította: Laik Eszter

Csillagérték: 10, legfelső polc

Azt is megtanultam, hogy e szerzők nagy részére nem tudatos keresgélés, nem a bestseller-listák fürkészése nyomán fogok rábukkanni (talán ez minden, de legalábbis sok minden mással is így van az életben) és arra is, hogy vannak könyvek, amik egyszerűen csak jókor találnak meg, egy könyv még nem garancia arra, hogy a szerzővel is egymásra találtunk. A másodiknál azért már esélyesebb. Ennek nyomán pedig: James Norbury olyan szerző, akit feltétel nélkül kedvelek.

Thiago de Moraes: Mítoszok atlasza

A mondák és a mitológia világa kíváncsisággal tölt el. Nem vagyok éppen rajongója, s az idén A világ legszebb mondái kapcsán már hosszabban is kifejtettem a véleményem a mondák közoktatásban berögzített szerepéről, mely azóta is nagyban meghatározza a kapcsolatom, az érdeklődésem és a hiányosságérzékelésem a mondavilághoz. 

Thiago de Moraes: Mítoszok atlasza

Móra Könyvkiadó, 2020, 92 oldal

Fordította: Zsuppán András

Csillagérték: 10

De nem adom fel, amit mi sem bizonyíthatna jobban, mint a Thiago de Moraes által jegyzett Mítoszok atlasza című grandiózus kiadvány, mely a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg, s mely megérkezésétől kezdve a várólistapakkom egyik legékesebb darabja volt.

Tavasz az erdőben, Kis tudósok nagy könyve és Jaj, csak ki ne nyisd!

A Móra Könyvkiadó babás blogturnéjának talán legszínesebb bejegyzése az utolsó – és ebben mutatom be az abszolút kedvencemet is. Az első ajánlóban már a két-három hónapos apróságok számára is mutattam forgatható könyveket, hol a színérzékelést fejlesztve, hol a természet csodáival kölykökkel, katicákkal, méhecskékkel ismerkedve. A második bejegyzés a böngészőké volt. A mostani pedig a természet és az állatvilág körül forog. A Tavasz az erdőben, a Kis tudósok nagy könyve – Természet és a Jaj, csak ki ne nyisd! mind játékosan, vidáman fejleszti és kapcsolja ki a két éves és óvodás korosztályt. Ennyit elöljáróban.

Cyril Gely: Hasadás

Az igazság keresése egyike az élet legnagyobb feladatainak. Szüntelen keressük a saját életünkben, egy vita kapcsán, a vallásban, a filozófiában és a tudományban egyaránt. Ütköztetjük a véleményeket, ellenérveket sorakoztatunk fel, alátámasztjuk a saját nézőpontunkat, megcáfoljuk egy letűntnek hitt korét. A tudomány már jó ideje tudja, hogy egyetlen igazságot egy szempontból megvizsgálva képtelenség meghatározni. Többek között, így jelent meg a történettudományban a nőtörténet és a mindennapi élet vizsgálata, és így fonódnak össze a természettudományi kutatások is. A Hasadás esetében a kémia és a fizika.

Cyril Gely: Hasadás

Trend Kiadó, 2024, 208 oldal

Fordította: Pacskovszky Zsolt

Csillagérték: 10

Ha azonban jobban elmerülünk Cyril Gely történetében, nagyon hamar ráébredünk, hogy a tudománytörténet nem szemlélhető a múlt apró és kevéssé apró társadalomtörténeti beágyazottsága nélkül, mint ahogy arra is, hogy a jelen igazságának megtalálásában semmilyen szempontból sem hagyható figyelmen kívül a múlt tapasztalatainak ismerete.

Szaszkó Gabriella: Engedj el

Hallgattassék meg a negyedik fél: James Pennington története. Szaszkó Gabriella regényei mindig tanítanak valamit arról, hogyan lehet vagy érdemes (vagy éppen nem érdemes) szemlélni a világot. A világot, amelyben élünk. A világot, amely körbevesz. A világot, amelyben mások élnek – és amivel olykor-olykor összesimul vagy éppen koccan a mi világunk. A Pennington-testvérek trilógiája az egyik legjobb realista sorozat, amivel a húszas-harmincas éveim fordulóján találkoztam.

Szaszkó Gabriella: Engedj el

Sorozat: Glens Falls (1)

Maxim Könyvkiadó, 2021, 464 oldal

Csillagérték: 10

Miután néhány évre kiléptem a blogolásból, majd visszatértem, az első szerző, akivel találkoztam, Gabi volt – a tavalyi Könyvhéten. Nagyon meglepett a figyelmessége, hogy tudott az újraindulásról és megkérdezte, hogy olvasnám-e a két kötetet, melyek a Glens Falls sorozatban jelentek meg – Te úgyis ismered a Penningtonjaimat!

Annabel Monaghan: Nora kilép a forgatókönyvből

Aki elmegy, ugye, hazatér? Nem tudom, ki hogy van vele, én gyakran alszom el egy ideálisnak gondolt forgatókönyvvel a fejemben. A saját életemre vonatkoztatva. Minek és miként kellene történnie, kivel kellene összehoznia a sorsnak – vagy nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek. Aztán álomba merülök, és az idő általában úgy hozza, hogy inkább iratmegsemmisítőbe teszi a piszkozataimat.

Annabel Monaghan: Nora kilép a forgatókönyvből

Next21, 2024, 272 oldal

Fordította: Nagy Marietta

Csillagérték: 10

Mert mi van akkor, ha a sors – vagy mint fentebb, nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek – valami sokkal jobbat, hasznosabbat, romantikusabbat, célravezetőbbet vagy tanulságosabbat ötölt ki számunkra? Annabel Monaghan nyári limonádéja éppen ezzel a gondolattal játszik el, egészen üdítő formában.

Boldizsár Ildikó: Királylány születik

Ne felejtsd el, hogy királylány vagy! Boldizsár Ildikó Királylány születik és Királyfi születik mesekönyvei már sok éve felkeltették az érdeklődésem – a Királylány születik első kiadása 2009-ben került a könyvesboltok polcaira, akkoriban mikor ismét kissé nagyobb figyelmet kezdett kapni a kérdés, hogy vannak-e, és kell-e a lányok és fiúk számára külön tematikájú meséket írni a 21. században. Persze, a 2010-es évek elején még nem kapott olyannyira pejoratív felhangot a felvetés, mintha most tennénk fel. Legalábbis, én magam így emlékszem vissza a 2010-ben kezdett egyetemi kurzusaimra.

Boldizsár Ildikó: Királylány születik

Naphegy Kiadó, 2023 (2009), 36 oldal

Illusztrálta: Szegedi Katalin

Csillagérték: 10

A lényeg, hogy előbb-utóbb minden kiszemeltre sor kerül, s most érkezett el az idő, hogy a Naphegy Kiadó jóvoltából elolvashassam mindkét mesekönyvet. Picit tanakodtam, hogy melyikkel is kezdjem a sort: mivel az olvasást a királyfival kezdtem, az írást a királylánnyal fogom, kimondva-kimondatlanul is azt a koncepciót szem előtt tartva, hogy a fenti felütésem talán-talán a második bejegyzéssel együtt valami komplex gondolatmenetté fejlődik (fenntartva annak lehetőségét is, hogy nem így lesz). 

Tarr Ferenc: A lány, aki kutató akart lenni

Ha kitartasz, bármit elérhetsz. A Naphegy Kiadó életrajzi mesesorozatának kiválósága, hogy nem csupán olyan személyekkel ismerteti meg a fiatal olvasókat, akik egy-két évszázaddal ezelőtt tették le névjegyüket a magyar történelem valamely szegmensében, hanem olyanokkal is, akikkel akár még ma is találkozhatunk.

Tarr Ferenc: A lány, aki kutató akart lenni

Naphegy Kiadó, 2022, 48 oldal

Illusztrálta: Szabó-Nyulász Melinda

Csillagérték: 10

Ha az emberről már életében mesekönyvet írnak, szerintem hihetetlenül klassz dolog. Nem csupán a fenti szempontok miatt – jelesül, hogy az olvasó akár még figyelemmel is követheti a főhős karrierjét, vagy találkozhat vele, hanem annak szempontjából, akiről a mese szól. A lány, aki kutató akart lenni 2022-es megjelenése óta a főhősnő munkáját már Nobel-díj is koronázza. Talán ez az egyetlen példaértékű elismerés, ami hiányzik Tarr Ferenc mesekönyvéből.

Boldizsár Ildikó: A fiú, aki Varjúvárról álmodott

A Naphegy Kiadó mesés életrajzi turnéja előtt egyértelmű volt, hogy mindegyik mesekönyvről külön bejegyzésben szeretnék írni, bár a konkrét turnészervezés előtt picit elbizonytalanodtam. Vajon, mindegyik meséről – és annak hőséről – fogok tudni érdemben is írni?

Boldizsár Ildikó: A fiú, aki Varjúvárról álmodott

Naphegy Kiadó, 2020, 48 oldal

Illusztrálta: Bertóthy Ágnes

Csillagérték: 10

Főleg azoknak a történeteknek a kapcsán merült ez fel bennem, akiknek központi figurái valamilyen oknál fogva az eddigiekben az én reflektorfényemből kiestek. Persze, a nevüket és részben a tevékenykedésüket is ismerem, de például Kós Károly rendkívül sokrétű munkájáról, tudásáról és műveltségéről talán ennyire behatóan nem találkoztam, mint amennyire A fiú, aki Varjúvárról álmodott mentén végül picit tüzetesebben utánajártam.