Sylvie Misslin: Hahó, dzsungel!

Ha van egy olyan dolog, ami az olvasói pályafutásomat nullától egészen a harmincas éveimig (és remélhetőleg még tovább) végigkíséri: az a mese. Nem tudok – de persze különösebben nem is akarok – ellenállni a meséknek, legyenek azok hosszabbak, rövidebbek, fejlesztők vagy kalandosak.

Sylvie Misslin: Hahó, dzsungel!

Naphegy Kiadó, 2025, 38 oldal

Illusztrálta: Amandine Piu

Fordította: Pacskovszky Zsolt

Csillagérték: 9

Felnőttként persze talán valamelyest más az élmény, több szempontot veszek figyelembe és sokszor talán háttérbe szorul a gyermeki-naiv olvasó (persze a legjobb, ha az is képes érvényesülni). Különösen szeretem, hogy folyamatosan alakul, változik és bővül a paletta. Így nem is volt kérdés, hogy egy piciknek szóló interaktív mesekönyvvel is szeretnék megismerkedni.

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és Pöttöm

Szeretek új mesesorozatokkal, mesehősökkel megismerkedni, így nagyon örültem a Móra Kiadó ajánlásának, hogy szervezzünk Kicsi Miminek egy blogturnét. 

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és Pöttöm

Sorozat: Kicsi Mimi

Naphegy Kiadó, 2024, 48 oldal

Illusztrálta: Horváth Ildi

Csillagérték: 8

Tamás Zsuzsa tollából eddig nyolc Kicsi Mimi-könyv került a könyvesboltokba. Ezek a történetek (minden könyv két rövid, összefüggő mesét tartalmaz) elsősorban az óvodás korosztálynak szólnak, a szerző azonban gondolt a kisiskolásokra is. A Mimi sorozatról a turné következő bejegyzésében fogok írni. A Kicsi Mimi szériából a Kicsi Mimi és Pöttömre esett a választásom – leginkább a cuki címe miatt egyébként. A történetek kronológiájának akkor még nem igazán néztem utána, de a mesekönyvet fellapozva fel sem merült bennem, hogy ezzel probléma lenne. Ha tervezitek, hogy megismertetitek a gyerekekkel a gülüszemű nyuszicsaládot, érdemes a korábbi kiadásokkal kezdeni. 

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Mitől jó és mitől működik egy gyerekeknek szóló mesesorozat? Nehéz megfogni. Téma, szereplők, stílus és a kalandok mind befolyásolóak. Ha Bella Swift kiskutyás történeteire gondolok, engem elsősorban a hagyományos elbeszélés és történetvezetés fogott meg. Talán ennek tudható be, hogy a széria immár harmadik kötetére csaptam le a Manó Könyvek újdonságai között.

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Sorozat: A kiskutya, aki...(11)

Manó Könyvek, 2025, 160 oldal

Fordította: Boczán Bea

Csillagérték: 9

Mindezekkel együtt nem árt némi tanulság sem: a méhecskés mesekönyvben a természetről tudhattunk meg egy csomó adalékot, a boszorkányosban arról, hogy vannak gyerekek, akik zárkózottabbak – mindazonáltal ez nem jelenti, hogy ne lenne szükségük barátra. A szülinapos, legújabb rész számomra az összetartásról és a megbecsülésről szól.

Fekete István: Vuk

Fekete István a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, művei közül több, mint ötven éve több is szerepel a kötelező olvasmányok listáján – ami gyakorlatilag garantálja, hogy több generáció is fel tudjon idézni néhány jelenetet, szereplőt vagy beszédes állatnevet a műveiből. 

Fekete István: Vuk

Móra Könyvkiadó, 2022, 118 oldal

Illusztrálta: Balogh Péter

Csillagérték: 8

S ha még valaki oly „szemfüles” is, hogy egy könyvét se olvasta soha, a Vuk talán olyan egyetemes rajzfilm, melyet aztán tényleg senki emberfia ki nem tud kerülni. A fürge róka lábak idestova 44 éve csengnek ismerősen füleinknek, noha maga a történet sokkal korábbra, 1965-re tekint vissza. Már, ami az első kiadást illeti, ugyanis a kis róka története már 1940-ben napvilágot látott.

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

A vidrás történetekről – illetve azok hiányáról az olvasmánylistámon – tavaly hosszabban is írtam A vidrák éneke kapcsán. Noha az a történet nem igazán ragadott magával, biztos voltam benne, hogy a vidrákban sokkal több van mesék egyszerű mellékszereplőinél.

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

Maxim Könyvkiadó, 2024, 288 oldal

Fordította: Ladányi-Turóczi Csilla

Csillagérték: 8

Nyugi, nem indítottam, „Vidrákat főhősnek!” kampányt vagy ilyesmi, egyszerűen csak úgy hiszem, hogy annyira sok, szép és érdekes élőlény vesz minket körül még úgy, ha nem utazunk egzotikus tájakra, hogy vétek (lenne) nem bemutatni őket a gyerekeknek egy-egy (vagy több) mese által. Miért a maciké az állandó fókusz? 

Jennifer Aniston: Bozontka falja az életet

Mesekönyvvel a mai napig levehető vagyok a lábamról – ez van. Szeretem a mesés meglepetéseket – ez van. Így aztán kutyakölyköket meghazudtolóan csillogó szemekkel leltem rá a Manó Könyvek előrendelhető példányai között Jennifer Aniston mesekönyvére.

Jennifer Aniston: Bozontka falja az életet

Manó Könyvek, 2024, 32 oldal

Fordította: Szabó T. Anna

Csillagérték: 10

Kifejezetten tetszik, mikor más hivatások elismert szereplői bukkannak fel szerzőként könyves berkekben. Egyrészt nagyon izgalmasnak gondolom azt a bátorságot, bizonyítási vágyat, vagy szimplán a tehetséget, mellyel a megszokott kereteken kívülre merészkedve bontogatják szárnyaikat. Másfelől pedig – bár korábban voltak efféle kósza gondolataim –, ma már nem gondolom, hogy az írók lépéshátrányba kerülnének, ha (teszem azt) egy színésznő mesekönyvírásba kezd. Oké, persze…azért az értékessel kapcsolatban lenne még hozzáfűzni valóm, viszont Bozontka esetében nem lenne releváns tovább lamentálni ezen.

Alex Donovici: Csudi és az elnémult erdő

Ha megkérdezel valakit a korosztályomból, hogy milyen könyvsorozatokra függött rá az elmúlt időszakban, szerinted hányan neveznék meg Alex Donovici Csudi, a pacsirta sorozatát? Kicsit megmagyarázhatatlan számomra, s persze azért függőségről nincsen szó, mindenesetre a legnagyobb örömmel ismerkedtem meg a szárnyaszegett pacsirta legújabb történetével.

Alex Donovici: Csudi és az elnémult erdő

Móra Könyvkiadó, 2024, 112 oldal

Fordította: Koszta Gabriella

Illusztrálta: Stela Damaschin-Popa

Csillagérték: 8

Annál is inkább, mert Donovici eddigi történeteiben olyan értékek jelentek meg, melyekre szerintem nagy szükség van. Mármint, nem amiatt, mert hiánycikkek lennének. Bár valahol talán azok is. S talán épp ezért jó, ha ilyen és ehhez hasonló történetekkel lepjük meg a gyerkőcöket.

Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár

Mesékkel az évszakok körül. Világgá ment a nyár. Nyár elején, az igazi kánikulai napok küszöbén eljátszadozni a gondolattal, mi lenne, ha világgá menne a nyár, egészen üdítő. Ebből kitalálhattátok: nem vagyok az a kifejezetten nyárias típus. Nálam a nyár kimerül a szobahőmérsékletben, 25 fok felett pedig minden kánikula. Nagyjából. De itt most nem erről lesz szó.

Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár

Móra Könyvkiadó, 2022, 80 oldal

Illusztrálta: Bogdán Viktória

Csillagérték: 8

A nagy Kányádi-blogturné alkalmával megismerkedtem egy világlátott egérke mindenféle küzdelmeket érintő mindennapjaival, majd egy mesecsokor által bepillantást nyerhettem Kányádi Sándor rövidebb állatmeséinek birodalmában. A négy könyv felén túl végül megérkezett harmadikként a Világgá ment a nyár…

Kányádi Sándor: Az okos kos

Hogy a káposzta is megmaradjon. A Kányádi-turné második állomásaként egy egészen vicces borítóra böktem a kis pakkomban – s persze tudjuk jól, egy mesekönyv esetében ennek is nagyon fontos szerepe lehet. Mármint az illusztrációnak és a megjelenésnek. Az okos kos meséihez Tuza Edit készítette az illusztrációkat.

Kányádi Sándor: Az okos kos

Móra Könyvkiadó, 2022, 96 oldal

Illusztrálta: Tuza Edit

Csillagérték: 7

Az okos kos kapcsán már összehasonlítási alapom is lehetett, hiszen a Világlátott egérke kapcsán már szereztem némi rálátást a szerző mesélői mivoltjára – ó, igen, s talán ezt nem is említettem az előző bejegyzésben: ugyan néhány Kányádi-mese rémlik valahonnan nagyon régről, az életművel való ismerkedésem abszolút ehhez a turnéhoz kapcsolódik.

Kányádi Sándor: Világlátott egérke

A kisegér, aki jót remélt és mást kapott. Hogy harminchárom éves bloggerként miért lesem árgus szemekkel a mesekönyveket, a trendeket – és miért olvasok legalább annyi mesekönyvet, mint sok más műfajú és célközönségű könyvet, nehezen megfogalmazható számomra. De mi lenne, ha elfogadnánk azt a választ, így egyszerűen, hogy: mert szeretem.

Kányádi Sándor: Világlátott egérke

Móra Könyvkiadó, 2022, 72 oldal

Illusztrálta: Bogdán Viktória

Csillagérték: 7

Szeretem visszahozni az egyre távolodónak tűnő gyermekkort, szeretek eljátszadozni emlékekkel, képzetekkel és sok más szempontból is nagyon hasznosnak találom a meseolvasást, amiről talán indokolatlan lenne pont itt és most bővebben írni. A lényeg, hogy a Kányádi-turnéval most egy olyan folyamnak nézek elébe, ami egyszerre tölt el az én életemre vonatkoztatott nosztalgiával, és olyan nosztalgiával, ami azokból az évtizedekből származik, mikor még nem is éltem.

Holly Webb: A vidrák éneke

A cuki epizódszereplők kiugrási kísérlete. A vidrák éneke és az én közös történetem egészen döcögősen indult. Eredetileg csak akkor választottam volna a tavaszi pakkomba, ha nem jön össze hozzá a blogturnéhoz szükséges létszám, végül annyit szemeztem a könyvvel, a szuper címmel és az érdekes fülszöveggel – no meg persze az állatos mese tematikával –, hogy nem vontam vissza a beválogatást.

Holly Webb: A vidrák éneke

Manó Könyvek, 2024, 240 oldal

Illusztrálta: Zanna Goldhawk

Fordította: Balázs Imre József

Csillagérték: 6

Ha a vidrákra gondolok, leginkább meseszerű képek hullámzanak be a képzeletembe, s ezek közül is talán a legerősebben a Pocahontas egyik betétdala a vidám vidrákkal és (a mesékből szintén kissé kimaradó) morcos-mókás hóddal. De mi emelte a vidrákat a mesék szintjén epizódszereplővé? Már csak emiatt is kitartottam a választásom mellett.

Megan Rix: Winston és a kis Houdini

A felelős állattartás és a házikedvencek megfelelő gondozása, no és persze a kispajtások jótékony hatása a gyerekekre sokszor és sok helyen visszaköszön. Számos videóra lelhetünk a közösségi médiát pörgetve, s az állatvédők és menhelyek is igyekeznek mindenféle programmal, projekttel felhívni a figyelmet ezekre.

Megan Rix: Winston és a kis Houdini

Manó Könyvek, 2023, 192 oldal

Fordította: Balássy Fanni

Csillagérték: 7

Persze, a felelős állattartás és az, hogy kiskedvenceinket nem egy-két hétre, hanem sok évre választjuk, leginkább a nagyobb ünnepek környékén kerül szóba, de érdemes általánosságban is beszélni ezekről a témákról – vagy akár egy ifjúsági kisregényben bemutatni egy cuki elbeszélés keretében.

Alex Donovici: A lehetetlen csak egy szó

Csudi, a pacsirta meséi bátorságról és összetartásról. Ha így folytatom, a legfrissebb gyermek- és ifjúsági irodalomból olyan impozáns könyvgyűjteményem lesz év végére, mintha csak én magam is az elsőszámú célközönség soraiba tartoznék. Lelövöm a poént: látva az év további megjelenés alatt álló kiadványait, könnyen valóra válhat a felvetésem. De mit lehet tenni. 

 

Alex Donovici: A lehetetlen csak egy szó

Sorozat: Csudi, a pacsirta (1)

Móra Könyvkiadó, 2023, 96 oldal

Fordította: Koszta Gabriella

Illusztrálta: Stela Damaschin-Popa

Csillagérték: 9

Könnyen fürdőzik az ember lánya abban, hogy a legkisebbektől a kiskamaszokig széles palettán jelennek meg olyan mesék és történetek, melyeket harminc pluszosan is simán olvas. Nosztalgia? Előrelátás? Vagy csak önfeledt kikapcsolódás? Nincs válaszom, s talán nem is szükséges. Nyár vége felé egy hihetetlenül cuki mesekönyv érkezett a Móra Könyvkiadótól, mely ráadásul sorozatindító kötete is a Csudi, a pacsirta mesekönyv-sorozatnak. A kötet egyértelműen a címe miatt hívta fel magára a figyelmem, a csudit – sokatokhoz hasonlóan – előszeretettel használom a csodálatos becézéseként, szóval egyértelmű volt, hogy meg kell ismernem egy csodálatos pacsirta kalandjait. Meg persze arra is kíváncsi voltam, milyen történet rejtőzik az üzenet mögött: a lehetetlen csak egy szó.