A
vidrás történetekről – illetve azok hiányáról az olvasmánylistámon – tavaly hosszabban
is írtam A vidrák éneke kapcsán. Noha az a történet nem igazán ragadott
magával, biztos voltam benne, hogy a vidrákban sokkal több van mesék egyszerű
mellékszereplőinél.
Katherine Applegate: Egy vidra naplója
Maxim Könyvkiadó, 2024, 288 oldal
Fordította: Ladányi-Turóczi Csilla
Csillagérték: 8
Nyugi,
nem indítottam, „Vidrákat főhősnek!” kampányt vagy ilyesmi, egyszerűen csak úgy
hiszem, hogy annyira sok, szép és érdekes élőlény vesz minket körül még úgy, ha
nem utazunk egzotikus tájakra, hogy vétek (lenne) nem bemutatni őket a
gyerekeknek egy-egy (vagy több) mese által. Miért a maciké az állandó fókusz?