Csudi, a pacsirta meséi bátorságról és összetartásról. Ha
így folytatom, a legfrissebb gyermek- és ifjúsági irodalomból olyan impozáns
könyvgyűjteményem lesz év végére, mintha csak én magam is az elsőszámú
célközönség soraiba tartoznék. Lelövöm a poént: látva az év további megjelenés
alatt álló kiadványait, könnyen valóra válhat a felvetésem. De mit lehet tenni.
Alex Donovici: A lehetetlen csak egy szó
Sorozat: Csudi, a pacsirta (1)
Fordította: Koszta Gabriella
Illusztrálta: Stela Damaschin-Popa
Csillagérték: 9
Könnyen fürdőzik az ember lánya abban, hogy a legkisebbektől a kiskamaszokig széles palettán jelennek meg olyan mesék és történetek, melyeket harminc pluszosan is simán olvas. Nosztalgia? Előrelátás? Vagy csak önfeledt kikapcsolódás? Nincs
válaszom, s talán nem is szükséges. Nyár vége felé egy hihetetlenül cuki
mesekönyv érkezett a Móra Könyvkiadótól, mely ráadásul sorozatindító kötete is
a Csudi, a pacsirta mesekönyv-sorozatnak. A kötet egyértelműen a címe miatt
hívta fel magára a figyelmem, a csudit – sokatokhoz hasonlóan – előszeretettel
használom a csodálatos becézéseként, szóval egyértelmű volt, hogy meg kell
ismernem egy csodálatos pacsirta kalandjait. Meg persze arra is kíváncsi
voltam, milyen történet rejtőzik az üzenet mögött: a lehetetlen csak egy szó.
Alex
Donovici sorozatindító mesekönyve rögtön két mesét is tartalmaz. Az első
részben megismerkedünk a szárny nélkül született kis pacsirtával,
testvérékéivel és anyukájával, aki – láss csodát – minden reggel csodaszép
dallal ébreszti a Napot, miközben óvó tekintettel vigyázza öt ficánkoló és a
fészekben egyedül gubbasztó, de vidám fiókáját. Csudit minden érdekli,
kérdéseit pedig anyukája igyekszik megválaszolni. Az ő elmondásából ismerjük
meg Erdei Buhut, aki nagy veszedelmet jelent a kis pacsirtákra – s akiről
természetesen a történet előrehaladtával kiderül, hogy se nem gonosz, se nem
elvetemült. Telik-múlik az idő, s az aggódó anya végül úgy dönt, már biztosan
repkedő fiókáival magára hagyja szárnytalan csemetéjét. Igen ám, de így nem
marad senki, aki a Napnak reggel ébresztőt daloljon. Mi történhet így az
elárvult kismadárral? És ki énekel a Napnak ébresztőt? Az első mese a
példamutatás és a bizalom meséje volt számomra. Sokszor nem is gondolunk bele,
mekkora erőt, reményt és kitartást adhatunk egy arra rászorulónak – és ne
legyenek kétségeink, erre mindannyiunknak szüksége van –, ha bizalommal és
biztatással fordulunk irányukba. Egy pici mag, egy jó szó és a törtlen hit
hipp-hopp szárba szökik, és viszonozza a bizalmat.
A
második történetbe az első mese kedves tanulsága mentén már ismerősként
csöppenünk – és természetesen, ez az elbeszélés is új kalandokba sodorja
kedvenc kis pacsirtánkat és újdonsült barátait. Az erdő lakóinak nyugalmát
ugyanis fakitermelés moraja zavarja meg, néhányaknak már lakóhelyét is el
kellett hagynia. Csudinak, Buhunak, Ségnek és Villámgyors Úrnak tehát
mihamarabb meg kell találnia a békés megoldást a favágók elkergetésére.
Létezik-e ilyen? S egyáltalán: tudnak-e a madarak beszélni? A második mese az
összefogás egyrészt folytatja az első részben elindított egymásba vetett
bizalom vonalát: igen, néha Villámgyors úr – akit csiga létére egy mesében
teljesen helyesen, noha kissé abszurd módon hívnak így – igenis tud erején
felül villámgyors lenni, és még a holló is képes legyőzni a maga által emelt
félelmeket, ha egy jó ügy érdekében cselekedhet. Másfelől pedig ugyanerre a
fonalra tudjuk felfűzni a közösség erejének néha elfeledett hatalmát, az
összefogás mindenek felett valóját. A jó ügy érdekében érdemes tenni. S tenni
leghatásosabban együtt, összefogva tudunk.
Kár
is volna tagadni, hogy Csudi kalandjai megragadták a kis szívem, bár van néhány
olyan eleme is, amit nem feltétlenül tartok jónak. Például, mikor a pacsirta
mama minden további nélkül magára hagyja Csudit a fészekben – mert más, mint a
testvérkéi – nem igazán tartom jó üzenetnek (bár a mese végére ez feloldódik…).
Az olvasói, mesélői élményt mindenképpen erősítik és elmélyítik Stela
Damaschin-Popa illusztrációi. A kedves karakterek néhol teljes oldalt betöltően
jelennek meg, amit kifejezetten jó megoldásnak gondolok. Ugyancsak nagyon
klassz a hagyományos mesekönyvekhez illő nagyobb betűtípus alkalmazása – külön
köszönet, hogy a szöveg sorkizárt igazítást kapott (igen, ez a vesszőparipám és
nem engedek belőle – tök jó, hogy a szerkesztő sem). A mesekönyvet a kiadó
hároméves kor felett (a könyv hátsó borítóján ötéves kor felett) ajánlja. Mit
is írhatnék még? Alig várom, hogy kézbe vegyem és megismerjem Csudi további
kalandjait. Hamarosan újra olvashattok tehát a kis pacsirta történeteiről.
Blogturné Klub
A
Móra Könyvkiadó egy igazán kedves mesesorozat kezdő kötetét hozta el a magyar
gyerkőcök számára, melynek főszereplője Csudi, a kis pacsirta – aki egészen
biztosan hamar belopja magát az olvasók szívébe. Az első rész üzenete: A
lehetetlen csak egy szó! Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, és
ismerjétek meg Csudi első kalandjait! A turné nyereményjátékán tiétek lehet egy
könyv a Kiadó felajánlásában.
A turné állomásai
09.13.
Szembetűnő
09.14.
Könyv és más
09.16.
Spirit Bliss Sárga könyves út
09.18.
Csak olvass!
Nyereményjáték
Csudi
első kalandjaiban megismerkedhetünk az erdő lakóival, így a könyvhöz tartozó
nyereményjátékban is ez lesz a központi téma. Minden állomáson találtok egy-egy
rövid információt az erdő valamely madarával kapcsolatban. A feladat, hogy a
Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be, az adott állomáson mely madarat
ismertétek fel!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Egész
Európában elterjedt faj. Kis termete ellenére meglehetősen agresszív más
madarakkal szemben. Télen csapatosan keresi fel a sűrű nádasokat, a nád magját
fogyasztja. Megtelepedését odúk kihelyezésével, áttelelését pedig
napraforgómag, szalonna kihelyezésével segíthetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése