Mikor
ráböktem Heather Marshall könyvére a Libri újdonságai között, egyáltalán nem
sejtettem, hogy ennyire nehéz olvasmány lesz, hogy ennyire nehéz lesz róla
írni, hogy ennyi időt vesz igénybe, hogy átgondoljam előre a bejegyzésem a
könyvről. Igazából, kétszer fogtam hozzá a könyv olvasásához. Először azt
éreztem, hogy nagyon nem tudunk egymásra hangolódni a történettel, aztán a
második nekifutásra túl jól is sikerült az összecsiszolódás.
Heather Marshall: Jane nyomában
Fordította: Bosnyák Gabriella
Csillagérték: 10
Most
sem hiszem egyébként, hogy felkészültem rá. S gyanítom, nem is fogom tudni
visszaadni mindezt a hosszú lamentálási folyamatot, ami az olvasottak és a
gondolataim megfogalmazása közben zajlik, zajlott bennem. Mindezt úgy, hogy
egyáltalán nem érzem magam közvetlenül érintettnek a könyv témáját illetően. De
valahol persze mégis. Úgyhogy mély levegő, és közben egy hatalmas köszönet,
hogy kivártátok ezt az írást is.
A
Jane nyomában több idősíkon halad, fiktív, de mindeközben élő és abszolút
reális élettörténeteken keresztül, több nézőpontból mutat be egy olyan témát,
ami mellett nem lehet, nem szabad szó nélkül elmenni – még a „felvilágosult”
21. században sem. Az idézőjel ebben az esetben pedig abszolút nem véletlen. A
regény felütése egy rossz címre postázott levél, mely arról számol be
címzettjének, hogy örökbe fogadták – mégpedig egy szülőotthonból. A címzett,
Nancy igazi anyja Margaret (Maggie) Roberts. Az üzenet kilétére hét éven
keresztül, egészen 2017-ig nem bukkan rá senki. Ezt követően gyorsulnak fel az
események, hiszen a levél megtalálójának, Angelának feltett szándéka, hogy a
levél valódi címzettjét felkutassa. A történet magvát a második világháborút
követő szülőotthonok és a kényszerített örökbefogadás rendszere alkotja. Már
maga az alaptörténet is mélyen megrázó. Az első rész az említett rendszer
működési mechanizmusát mutatja be Evelyn és Maggie történetén keresztül, s
végül az ő későbbi sorsuk határozza meg az elbeszélés szövevényeit, melyek
ugyan Marshall szerzői megjegyzése alapján kitaláltak, ismerve azonban azt,
hogy milyen kicsi a világ és minden mindennel összefügg, nos: a valóság
lehetőségének esélye talán mégsem olyan elenyésző. Ezzel pedig egyáltalán nem a
szerző szavát szeretném megkérdőjelezni, hanem inkább megerősíteni abban, hogy
annyira nem elképzelhetetlen, hogy olyan emberek kerülnek be ismeretlenként az
életünkbe, akik a múltunk egy szeletében nagyon fontos szerepet töltöttek be.
A
legkorábbi idősík az 1960-as évekbe kalauzolja az olvasót egy kanadai
szülőotthonba. A két fiatal lány, Maggie és Evelyn nem tervezett terhessége a
család becsülete és a korabeli rendszer mentén vezeti őket az egyházi
fenntartású intézménybe, mely terhességük idején – gyakorlatilag – fogva tartja
őket. A szabályok merevek és bigottak, az idilli babavárásnak nyoma sincs. A
megszületendő gyerekek nem vérszerinti anyjukkal maradnak, hanem egy előre
kiválasztott családhoz kerülnek. A két sorstárs barátságot köt egymással. Ez
minden, ami valamelyest enyhíti az ismeretlen jövőt. Az otthonban lakók ugyanis
semmiféle felkészítésben nem részesülnek, sem magát a szülést, sem pedig a
további teendőiket tekintve. Az újszülötteket csakhamar elszakítják az
anyjuktól, a búcsúszobából a csöppségek már új családjuk karjaiban távoznak.
Nem disztópia. Nem Atwood. A valóság. A procedúrát Evelyn nézőpontjából
ismerheti meg az olvasó. Csakhamar kiderül, hogy a depresszióba esett fiatal
anyuka gyermeke meghalt, mint ahogy arra is fény derül, hogy a gyermekeket nem
keresztényi szeretetből (ha beszélhetünk ilyen keretek között erről) utalják ki
családokhoz, hanem kemény fizetségért cserébe. Maggie kislánya, Jane a
szokásoknak megfelelően kerül az örökbefogadókhoz – a regény címe részben az ő
felkutatásának történetét beszéli el.
A
másik idősík ugyanis húsz évvel később, az 1980-as évek abortusztilalmának
éveiben játszódik, és a Jane-hálózat működését veszi górcső alá. A
szülőotthonok léte nagyrészt eddigre megszűnt. S mint ahogy azok, a
Jane-hálózat is a regény valós eseményeinek vonalát erősíti. Angela nyomozása
Nancy után tovább folytatódik, az ő eredményei mellett ezt az időszakot Evelyn
és Nancy nézőpontjából ismerhetjük meg. Nyílt titok, hogy ahol az abortuszt
betiltják, a művi terhességmegszakítások ettől függetlenül nem szűnnek meg,
csak veszélyesebbekké és drágábbakká válnak. A Jane-hálózat tagjai olyan
orvosok, ápolók és önkéntesek voltak, akik vállalták, hogy biztosított
körülmények között végzik el a beavatkozásokat, ingyenesen. Működésük
nyilvánvalóan titkos és törvénytelen, ezért folyamatos a rendőri ellenőrzés és
házkutatás a szervezethez szintén csatlakozó Dr. Evelyn Taylor rendelőjében is.
Noha ezek a rajtakapások sosem járnak sikerrel. Nancy és Evelyn egy ilyen
beavatkozás nyomán ismerkednek meg, s később Nancy is önkéntesként csatlakozik
a Jane-hálózathoz.
A
harmadik idősík gyakorlatilag teljes egészében átszövi a regényt, hiszen Angela
nyughatatlan természete szép lassan rakja össze a múlt kirakósait. Indítékai
mögött ugyanakkor nem csupán a személyes kíváncsiság rejtőzik. Ő maga is örökbe
fogadott gyermekként nevelkedett, aki felnőttként kereste fel szülőanyját.
Emellett párjával, Tinával túlvannak jó néhány vetélésen és éppen egy újabb
programban vesznek részt. A nyomozások felfedik, hogy Maggie fiatalon elhunyt,
s hogy a szülőotthon gyermekkereskedelmi tevékenységét rejtélyes bejelentés
nyomán leleplezték, az intézményt bezárták. Mindezen ismeretek birtokában
Angela felkutatja Nancyt, s megismerkedik Evelyn Taylorral is. De mi lesz a
három nő sorsa, meg akar-e ismerkedni Nancy anyja egykori barátnőjével? Heather
Marshall valóban olyan szövevényes sorsot szánt szereplőinek, mely az utolsó
pillanatokban is képes volt még egy hatalmasat facsarni a szívemen.
Alapvetően
mindig elégedetlen vagyok, ha túl sokat és hosszan írok egy regény
történetéről. A bejegyzésem végéhez közeledve (melynek nagy részét az idősíkok
leírása tette ki, bár higgyétek el, hogy csak morzsákat osztottam meg), most
mégsem a delete gombon pihentetem az ujjaimat. A Jane nyomában egy csomó
kérdést felvetett bennem. S ennek jelentős része nem is a valós esetekkel
kapcsolatban fogalmazódott meg, s nem a „hogy történhetett ez meg?” égisze
alatt született. Sokkal inkább, a „hogy történhet ez meg (napjainkban is)?”
Hogyan bélyegezhetünk meg össztársadalmi szinten abortáló nőket? Hogy lehet az,
hogy törvényi szinten határozzák meg, mely esetekben és milyen körülmények
között traumatizálhatók nők. Törvényes keretek között. Traumatizálhatók. Ebben a
kérdésben pedig tökéletesen lényegtelen, hogy én magam vagy bármely más egyén
és törvényalkotó (akik javarészt még mindig férfiak) mit gondol(ok) az
abortuszról. Mindezzel összefüggésben, Marshall történetének külön izgalmas
vetülete, hogy az anyaságot hány és hány színben mutatja be: a gyermekétől
megfosztott anya, az abortáló és a gyermekre vágyó nő, a reményvesztett és a
reménykedő, a soha fel nem adó. A főszerepet – számomra – Evelyn játssza, az ő
karaktere, elhivatottsága és hivatástudata, még ha sok esetben nem is olyan
fókuszáltan, de mindvégig jelen van a történetben. Hiányérzetként viszont meg
kell említenem, hogy az abortuszon átesett női traumák nem igazán jelennek meg
hangsúlyosan az elbeszélésben (talán Nancy esetében vártam volna ezt különösen).
Mindettől függetlenül bámulatos annak az emléknek és mementónak a története,
melyet a szerző – ugyan összegző megközelítéssel – a szülőotthonok és a
Jane-hálózatok működésére emlékezve megalkotott. Van olyan, hogy egy könyv ott
és akkor talál szíven, mikor nem is gondolnám. És a Jane nyomában pont ilyen
volt.
Blogturné Klub
A
Libri Kiadó hozta el nekünk magyar nyelven Heather Marshall különleges
regényét, mely igaz történetek alapján mesél a gyermekkereskedelemmel is
foglalkozó szülőotthonokról, az illegális abortuszhálózatokról, és mindezeken
keresztül az anyaságról és a választás szabadságáról. Tarts te is
bloggereinkkel, és ha játszol velünk, akkor akár nyerhetsz is egy példányt a
Jane nyomában című könyvből.
A turné állomásai
08.31.
Utószó
09.02.
Csak olvass!
09.04.
Szembetűnő
Nyereményjáték
A
Jane nyomában kiemelten foglalkozik az anyaság kérdéskörével, ezért mostani
nyereményjátékunkban a témával kapcsolatos idézeteket gyűjtöttünk. A ti
dolgotok csupán az lesz, hogy kitaláljátok, melyik kötetből származik az
idézet, és a helyes választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Ha
én anya lennék, akkor a gyerekem életének egyetlen pillanatát sem venném
magától értetődőnek. Hálás lennék minden másodpercért, amikor nyafog, sír,
betegeskedik vagy visszabeszél.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése