Nőként nőkkel a nőkért érdek nélkül

Mikor ráböktem Heather Marshall könyvére a Libri újdonságai között, egyáltalán nem sejtettem, hogy ennyire nehéz olvasmány lesz, hogy ennyire nehéz lesz róla írni, hogy ennyi időt vesz igénybe, hogy átgondoljam előre a bejegyzésem a könyvről. Igazából, kétszer fogtam hozzá a könyv olvasásához. Először azt éreztem, hogy nagyon nem tudunk egymásra hangolódni a történettel, aztán a második nekifutásra túl jól is sikerült az összecsiszolódás. 

Heather Marshall: Jane nyomában

Libri Könyvkiadó, 2023, 466 oldal

Fordította: Bosnyák Gabriella

Csillagérték: 10

Most sem hiszem egyébként, hogy felkészültem rá. S gyanítom, nem is fogom tudni visszaadni mindezt a hosszú lamentálási folyamatot, ami az olvasottak és a gondolataim megfogalmazása közben zajlik, zajlott bennem. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem érzem magam közvetlenül érintettnek a könyv témáját illetően. De valahol persze mégis. Úgyhogy mély levegő, és közben egy hatalmas köszönet, hogy kivártátok ezt az írást is.

A Jane nyomában több idősíkon halad, fiktív, de mindeközben élő és abszolút reális élettörténeteken keresztül, több nézőpontból mutat be egy olyan témát, ami mellett nem lehet, nem szabad szó nélkül elmenni – még a „felvilágosult” 21. században sem. Az idézőjel ebben az esetben pedig abszolút nem véletlen. A regény felütése egy rossz címre postázott levél, mely arról számol be címzettjének, hogy örökbe fogadták – mégpedig egy szülőotthonból. A címzett, Nancy igazi anyja Margaret (Maggie) Roberts. Az üzenet kilétére hét éven keresztül, egészen 2017-ig nem bukkan rá senki. Ezt követően gyorsulnak fel az események, hiszen a levél megtalálójának, Angelának feltett szándéka, hogy a levél valódi címzettjét felkutassa. A történet magvát a második világháborút követő szülőotthonok és a kényszerített örökbefogadás rendszere alkotja. Már maga az alaptörténet is mélyen megrázó. Az első rész az említett rendszer működési mechanizmusát mutatja be Evelyn és Maggie történetén keresztül, s végül az ő későbbi sorsuk határozza meg az elbeszélés szövevényeit, melyek ugyan Marshall szerzői megjegyzése alapján kitaláltak, ismerve azonban azt, hogy milyen kicsi a világ és minden mindennel összefügg, nos: a valóság lehetőségének esélye talán mégsem olyan elenyésző. Ezzel pedig egyáltalán nem a szerző szavát szeretném megkérdőjelezni, hanem inkább megerősíteni abban, hogy annyira nem elképzelhetetlen, hogy olyan emberek kerülnek be ismeretlenként az életünkbe, akik a múltunk egy szeletében nagyon fontos szerepet töltöttek be.

A legkorábbi idősík az 1960-as évekbe kalauzolja az olvasót egy kanadai szülőotthonba. A két fiatal lány, Maggie és Evelyn nem tervezett terhessége a család becsülete és a korabeli rendszer mentén vezeti őket az egyházi fenntartású intézménybe, mely terhességük idején – gyakorlatilag – fogva tartja őket. A szabályok merevek és bigottak, az idilli babavárásnak nyoma sincs. A megszületendő gyerekek nem vérszerinti anyjukkal maradnak, hanem egy előre kiválasztott családhoz kerülnek. A két sorstárs barátságot köt egymással. Ez minden, ami valamelyest enyhíti az ismeretlen jövőt. Az otthonban lakók ugyanis semmiféle felkészítésben nem részesülnek, sem magát a szülést, sem pedig a további teendőiket tekintve. Az újszülötteket csakhamar elszakítják az anyjuktól, a búcsúszobából a csöppségek már új családjuk karjaiban távoznak. Nem disztópia. Nem Atwood. A valóság. A procedúrát Evelyn nézőpontjából ismerheti meg az olvasó. Csakhamar kiderül, hogy a depresszióba esett fiatal anyuka gyermeke meghalt, mint ahogy arra is fény derül, hogy a gyermekeket nem keresztényi szeretetből (ha beszélhetünk ilyen keretek között erről) utalják ki családokhoz, hanem kemény fizetségért cserébe. Maggie kislánya, Jane a szokásoknak megfelelően kerül az örökbefogadókhoz – a regény címe részben az ő felkutatásának történetét beszéli el.

A másik idősík ugyanis húsz évvel később, az 1980-as évek abortusztilalmának éveiben játszódik, és a Jane-hálózat működését veszi górcső alá. A szülőotthonok léte nagyrészt eddigre megszűnt. S mint ahogy azok, a Jane-hálózat is a regény valós eseményeinek vonalát erősíti. Angela nyomozása Nancy után tovább folytatódik, az ő eredményei mellett ezt az időszakot Evelyn és Nancy nézőpontjából ismerhetjük meg. Nyílt titok, hogy ahol az abortuszt betiltják, a művi terhességmegszakítások ettől függetlenül nem szűnnek meg, csak veszélyesebbekké és drágábbakká válnak. A Jane-hálózat tagjai olyan orvosok, ápolók és önkéntesek voltak, akik vállalták, hogy biztosított körülmények között végzik el a beavatkozásokat, ingyenesen. Működésük nyilvánvalóan titkos és törvénytelen, ezért folyamatos a rendőri ellenőrzés és házkutatás a szervezethez szintén csatlakozó Dr. Evelyn Taylor rendelőjében is. Noha ezek a rajtakapások sosem járnak sikerrel. Nancy és Evelyn egy ilyen beavatkozás nyomán ismerkednek meg, s később Nancy is önkéntesként csatlakozik a Jane-hálózathoz.

A harmadik idősík gyakorlatilag teljes egészében átszövi a regényt, hiszen Angela nyughatatlan természete szép lassan rakja össze a múlt kirakósait. Indítékai mögött ugyanakkor nem csupán a személyes kíváncsiság rejtőzik. Ő maga is örökbe fogadott gyermekként nevelkedett, aki felnőttként kereste fel szülőanyját. Emellett párjával, Tinával túlvannak jó néhány vetélésen és éppen egy újabb programban vesznek részt. A nyomozások felfedik, hogy Maggie fiatalon elhunyt, s hogy a szülőotthon gyermekkereskedelmi tevékenységét rejtélyes bejelentés nyomán leleplezték, az intézményt bezárták. Mindezen ismeretek birtokában Angela felkutatja Nancyt, s megismerkedik Evelyn Taylorral is. De mi lesz a három nő sorsa, meg akar-e ismerkedni Nancy anyja egykori barátnőjével? Heather Marshall valóban olyan szövevényes sorsot szánt szereplőinek, mely az utolsó pillanatokban is képes volt még egy hatalmasat facsarni a szívemen.

Alapvetően mindig elégedetlen vagyok, ha túl sokat és hosszan írok egy regény történetéről. A bejegyzésem végéhez közeledve (melynek nagy részét az idősíkok leírása tette ki, bár higgyétek el, hogy csak morzsákat osztottam meg), most mégsem a delete gombon pihentetem az ujjaimat. A Jane nyomában egy csomó kérdést felvetett bennem. S ennek jelentős része nem is a valós esetekkel kapcsolatban fogalmazódott meg, s nem a „hogy történhetett ez meg?” égisze alatt született. Sokkal inkább, a „hogy történhet ez meg (napjainkban is)?” Hogyan bélyegezhetünk meg össztársadalmi szinten abortáló nőket? Hogy lehet az, hogy törvényi szinten határozzák meg, mely esetekben és milyen körülmények között traumatizálhatók nők. Törvényes keretek között. Traumatizálhatók. Ebben a kérdésben pedig tökéletesen lényegtelen, hogy én magam vagy bármely más egyén és törvényalkotó (akik javarészt még mindig férfiak) mit gondol(ok) az abortuszról. Mindezzel összefüggésben, Marshall történetének külön izgalmas vetülete, hogy az anyaságot hány és hány színben mutatja be: a gyermekétől megfosztott anya, az abortáló és a gyermekre vágyó nő, a reményvesztett és a reménykedő, a soha fel nem adó. A főszerepet – számomra – Evelyn játssza, az ő karaktere, elhivatottsága és hivatástudata, még ha sok esetben nem is olyan fókuszáltan, de mindvégig jelen van a történetben. Hiányérzetként viszont meg kell említenem, hogy az abortuszon átesett női traumák nem igazán jelennek meg hangsúlyosan az elbeszélésben (talán Nancy esetében vártam volna ezt különösen). Mindettől függetlenül bámulatos annak az emléknek és mementónak a története, melyet a szerző – ugyan összegző megközelítéssel – a szülőotthonok és a Jane-hálózatok működésére emlékezve megalkotott. Van olyan, hogy egy könyv ott és akkor talál szíven, mikor nem is gondolnám. És a Jane nyomában pont ilyen volt.

Blogturné Klub

A Libri Kiadó hozta el nekünk magyar nyelven Heather Marshall különleges regényét, mely igaz történetek alapján mesél a gyermekkereskedelemmel is foglalkozó szülőotthonokról, az illegális abortuszhálózatokról, és mindezeken keresztül az anyaságról és a választás szabadságáról. Tarts te is bloggereinkkel, és ha játszol velünk, akkor akár nyerhetsz is egy példányt a Jane nyomában című könyvből.

A turné állomásai

08.31. Utószó

09.02. Csak olvass!

09.04. Szembetűnő

Nyereményjáték

A Jane nyomában kiemelten foglalkozik az anyaság kérdéskörével, ezért mostani nyereményjátékunkban a témával kapcsolatos idézeteket gyűjtöttünk. A ti dolgotok csupán az lesz, hogy kitaláljátok, melyik kötetből származik az idézet, és a helyes választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Ha én anya lennék, akkor a gyerekem életének egyetlen pillanatát sem venném magától értetődőnek. Hálás lennék minden másodpercért, amikor nyafog, sír, betegeskedik vagy visszabeszél.”