Ez majdnem szerelem volt

Egy korábbi olvasmányom, az Aranykanál kapcsán (mely szintén a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg) már írtam a valóság show-kkal való kapcsolatomról. Nagyon ritkán nézek ilyen műsort (a Netflixes Vak szerelem kivétel volt ez alól, de a harmadik szériáját már annak sem követtem). Ez talán valahol összefüggésben van azzal is, hogy ha a realityk világa érdekel, elég felpattintani a Tiktokot vagy lényegében bármely közösségi felületet, és már helyben is vagyunk: a felhasználó a producer, aki igyekszik feltérképezni, hogy a lájkokért cserébe mennyire kell kivetkőznie önmagából.

Christina Lauren: Az igazszerelem-kísérlet

21. Század Kiadó, 2023, 428 oldal

Fordította: Lévai Márta

Csillagérték: 5

Oké, kissé sarkos vagyok. Néha megesik. Ugyanígy jár el a történetben felbukkanó producer is, aki egy randiműsor mentén vélekedik hasonlóképp. Profit mindenáron. Az igazszerelem-kísérletre több dolog miatt is böktem rá, mindegyik a romantikus regények kikapcsolódásának reményében fogalmazódott meg bennem.

...és egészen a regény körülbelül negyedéig hordozta is magában ezt az ígéretet. A könyv Fizzy történetével kezdődik. Megismerjük a harmincas évei második felében járó, az életet teljes egészében habzsoló, önálló nőt, aki nem veti meg az élvezeteket és mindig nyitott a kalandokra. Legalábbis egészen a cselekmény kezdetéig. A romantikus könyvek ismert és kedvelt írónőjének élete úgy tűnik, hullámvölgybe került. Notesze jegyzeteiből kevéssé kerekedik kézzelfogható és új szerelmes történet, a kalandokból pedig mintha kiábrándult volna. Van ilyen. Vonzó, sikeres nő igaz barátokkal körbevéve, de valami mégis hiányzik. Már nem elég a kaland. Maga az alapfelvetés nagyon tetszett: eleve az, hogy nem egy húszas évei végén járó (vagy fiatalabb) nő párkapcsolati és kiégésközeli problémái állnak a fókuszban szerintem baromi jó dolog. Mert valahogy a romantikus regények (szerzői) a 35-45 közötti nőkről mintha megfeledkeznének. Ebben az életszakaszban még Ámor nyila szerint is beeveztél a házasság boldog kikötőjébe a megfelelően szituált álomlovagoddal és szerelmetek gyümölcseit gondozgatod. A limonádészerzők majd jó tíz év múlva néznek ismét utánad, mikor 1.) vagy kirepültek a gyerekeid és újra szerelemre vágysz, 2.) meghal életed párja és összejössz tinédzserkori szerelmeddel, 3.) kiégett háziasszonyként hirtelen rád kacsint egy új élet reménye. De mi van azokkal a nőkkel, akik nem férnek bele ebbe a dobozba?

„Három testvér közül elsőként láttam meg a napvilágot, de mindig azzal viccelődöm, hogy olyan vagyok, mint az a bizonyos első palacsinta. – Elszórt, halk nevetés hullámzik végig a közönségen. Elmosolyodom. – Tudjátok, mire gondolok, igaz? Egy kicsit formátlan, kicsit sületlen, de mégis egészen finom.”

Fizzy mellett természetesen nem maradhat el a másik szál sem: miközben történetünk hősnője egy bárban Jess barátnőjének lamentál aktuális válságáról, megpillant egy férfit a bárpultnál, aki már-már felkelti benne a kalandvágyat. Nem kell rutinos romantikus-olvasónak lenni, hogy azonnal tudható legyen: ez a kölcsönös kis kokettálás nem marad folytatás nélkül. És valóban: az addig dokumentumfilmek világában mozgó Connor hamarosan új megbízást kap egy párkereső valóságshow kidolgozásának képében. A „nagy Ő”-jellegű műsor főszereplője pedig nem más, mint Fizzy. Hiszen mi lehetne mókásabb annál, mint hogy egy romantikus bestseller-szerző ország-világ előtt találjon rá a saját lovagjára egy olyan képlet segítségével, mely garantálja a tökéletes harmóniát és szerelmet a két fél között? Bár ez utóbbi koncepció kapcsán sajnos egyáltalán nem tudtam elvonatkoztatni a Bridget Jones-féle szerelem algoritmustól, így némiképp kettős érzéssel vágtam bele a regény folytatásába.

„Ami azt illeti, az egyetlen dolog, ami engem igazán érdekel – amit a legfontosabbnak tartok a világon -, hogy amikor az ember megöregedve elérkezik ennek az őrült utazásnak a végére, őszintén elmondhassa, hogy boldog volt.”

S az van, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez a cselekmény tényleg ennyire bugyután túlírt-e, vagy egyszerűen csak arra akar rávilágítani, hogy az érzelmi érettség tényleg teljesen független attól, hogy (a szerző, az olvasó, a fiktív karakter) hány éves. Ez utóbbi opcióra egyébként Réka barátnőm világított rá, mikor épp a könyvről dühöngtem neki (annak ellenére, hogy pár nappal korábban még ígéretes olvasmányként írtam neki róla). Meg persze az is elképzelhető, hogy éppen egy olyan hangulatban találtam a szerzőpáros munkájára, mikor egyszerűen a falat tudom kaparni felnőtt emberek tesze-toszaságától (mely alól természetesen e sorok írója sem kivétel). Fizzy és Connor némi gunyoros és egészen szórakoztató csipkelődést követően úgy szeret egymásba, ahogy az minden egyes romantikus regény rendje és módja szerint meg van írva. A hiba nem is ebben van, hanem a folytatás relevanciájában. Az érdekes kísérlet (bármennyire is hajazzon egy pár évvel korábban már lelőtt poénra) teljesen értelmét veszti, de a szerzőpáros semmivel sem törődve végigszenvedteti szereplőivel a semmitmondó castingot a tökéletesebbnél tökéletesebb álomlovag-jelöltekkel, akiket magának a főszereplőnek az ízlése, elvárásai mentén válogattak össze. Minden megy a levesbe. Fizzy egyáltalán nem érdeklődik a pasik iránt, s a legmeglepőbb fordulattal az addig nagyjából mindenkivel (is) kalandozó nő erkölcscsősszé válik. Talán ez volt a regény legmeglepőbb és legérthetetlenebb fordulata.

„Az élet velejárói a hullámhegyek és -völgyek; a boldogság nem állandó, és nem is szükségszerű adottság. De ezúttal már közel egy éve belém költözött a reménytelenség. Az arcvonásaimba lassan belevésődik az állandó cinizmus. Az életemet eddig azzal töltöttem, hogy szerelmes történeteket írtam, és közben folyton a szívemben hordoztam a parttalan reményt, hogy hamarosan a saját love storym is elkezdődik, talán elég csak átlapoznom a következő oldalra. De mi lesz, ha ez az optimizmus esetleg végleg elhagyott? Ha elfogytak a lapok a történetből, és nincs következő?”

Az igazszerelem-kísérletet becsukva kissé döbbentem tekintettem magam elé. Az elbeszélői hang pörgős, a két nézőpont (Fizzyé és Connoré) olykor derűsen kapaszkodik egymásba és óvatos iróniával reflektál egymásra. A humora átlagos, poénjai viszonylag jól időzítettek. Számomra nem is a stílussal van a gond, hanem egészen egyszerűen azzal, hogy a történet üres. Pedig tényleg jó kis gondolatokkal és alappal indít. Nem tudom, hogy ez a duplaszerzős megoldásból eredeztethető-e, de a regény eleje teljesen működőképes. Fizzy beszéde a hallgatóság előtt, a közben benne lejátszó belső monológ tényleg egy izgalmas utazás ígéretét keltette bennem. Viszont a cselekménnyel haladva kiderült, hogy összességében a regénynek nincs íve és nincs tartalma, ellenben tele van logikai bukfencekkel és irreleváns epizódokkal, melyek egyik szereplő karakteréhez sem passzolnak (mintha a romantikusok kritikus pontjait sorolnám). Persze, nem mintha a való életben mindig teljesen következetesen viselkednénk – főként, ha a szív is képbe kerül –, de az életszemléletünkkel homlokegyenest ebben az esetben is viszonylag ritkán megyünk. Más arra utaló jel pedig nincs az egész történetben, hogy szereplőink mindegyike hamis önképpel rendelkezne. Csalódott vagyok tehát e szempontból. A kiadvány megjelenése (a színvilág és az élfestés még az olvasási élményhez is abszolút pozitívan járult hozzá), illetve a nagyon izgalmas alapkoncepció és kiindulás is sokkal magasabb szintre predesztinálta számomra a történetet, ami valamiért mégis megmaradt az olcsó ponyva szintjén és még limonádéként sem tudom értelmezni. Pedig romantikusból is lehet nagyon jót írni.

Blogturné Klub

A 21. Század Kiadó jóvoltából újabb Christina Lauren-könyvvel gazdagodhatnak a magyar romantikusrajongók! Ezúttal Fizzy és Connor kapcsolatának kibontakozását követhetjük végig, amely nem átlagos körülmények között történik. Ha érdekel, hogy mit gondolnak a bloggereink Az igazszerelem-kísérletről, tartsatok velünk, ráadásul most egy, a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is nyerhettek!

A turné állomásai

09.19. Fanni’s Library

09. 21. Angelika blogja

09. 23. Csak olvass!

09. 25. Dreamworld

09. 27. Szembetűnő

09. 29. Hagyjatok! Olvasok!

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunk a cselekményhez kötődő fontos elemekre épül. Minden blogger bejegyzésében találtok pár kiemelt betűt, a ti dolgotok pedig beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába a betűkből összerakott szót!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)