A
könyv és olvasó ideális találkozása mindig örömteli pillanat. Legalábbis
számomra mindig plusz élményfaktort jelent, mikor egymásra találunk egy elbeszéléssel.
Édes Anna történetét nagy vonalakban ismertem csak, valahogy az elmúlt
évtizedekben nem vettem rá magam, hogy tényleg elolvassam.
Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Animus Könyvek, 2025 (1926), 248 oldal
Kiadói sorozat: Könyvkincsek (1)
Csillagérték: 10
Az
első ideális pont a kettőnk találkozásában minden bizonnyal az, hogy az Animus
Kiadó új kiadói sorozatát, a Könyvkincseket Kosztolányi regénye nyitja, méghozzá
egy számomra annyira lenyűgöző kiadásban, ami első látásra megszólított. Ezért
több szempontból is nagyon hálás vagyok a kiadónak!
A
második adalék az a miliő, melyben fellapoztam a könyvet. Nem kell konkrét
helyet vagy időpontot elképzelni. Az egyik kurzusomon azokban a napokban az 1920-as
évek gyilkossági ügyeiről beszélgettünk, főleg a nők által elkövetett esetekről
és azok indítékairól. Az egyik hallgatóm hozta be a témát és tekintve annak
erős nőtörténeti vetületét, teljesen felvillanyozódtam. Felidéződött bennem a
Félvilág című film, mely ugyan néhány évvel korábban, mégis egy valós
történetet, Mágnás Elza halálát beszéli el. Ha úgy vesszük tehát, az esztétikai
megjelenés és a korszakba való belehelyeződés csillagai tökéletes
együttállásban voltak. A könyvet fellapozva azonban még egy nagyon izgalmas
meglepetés várt rám, aminek előzetesen nem is néztem utána. Az előszót ugyanis
Béres Judit irodalomterapeuta jegyzi, akinek a munkásságát régóta figyelemmel
követem, s akinek a sorai különös ízt kölcsönöztek már felvezetésként is. Nem
zárójeles zárójelben jegyzem meg, hogy kiváló választásnak tartom az ő
felkérését.
Az
Édes Anna az 1920-as évek Budapestjére kalauzolja az olvasót. A nagy háború
véget ért, a tanácsköztársaság megbukott, az emberek keresik régi világukat az
újban, de a feladat nem ígérkezik egyszerűnek, s talán megvalósíthatónak sem. A
feldúlt főváros polgári-elit családjai közül az elbeszélői kamera a Vizy családra
fókuszál. Vizy Kornél minisztertanácsos felesége új cseléd után keres, az
eddigiek nem elégítették ki a nagysága igényeit. A házmester egy vidéki rokonát,
Édes Annát ajánlja a családnak, aki csendes, nem nagy igényű, viszont a munkáját
tökéletesen elvégzi. Annáról – egészen addig, míg be nem áll Vizyékhez – csak mások
elbeszéléseiben hallunk, s mindez tulajdonképp az egész cselekményfolyam során
keveset is változik. Láthatjuk őt a nagysága szemüvegén keresztül, aki magának
sem akarja bevallani, hogy tökéletesen elégedett a lánnyal. Láthatjuk a
Vizy-rokon, Patikárius Jancsi szempontjából, aki kiszolgáltatott tárgyként, vágyai
beteljesítő eszközeként tekint rá, akin könnyen át lehet lépni. Hallhatunk róla
a környék pletykáiból, melyek csak jó szóval illetik illedelmes és szorgalmas
lényét. S megfigyelhetjük, hogy a ház vendégei mennyire semmibe veszik a
létezését. Jobbára egy szempont, Annáé marad ki a regényből, s csak imitt-amott
kandikálnak ki fájdalmai, bizonytalanságai. Édes Anna története a maga
valójában, korában is megállja a helyét, de számos társadalmi problémára,
jelenségre is felhívja a figyelmet, melyek abszolút időtálló valójukban is
értelmezhetők – akár a mi világunkat szemlélve is. A békés és szorgalmas lány,
aki folyton elnyomott, semmibevett és megalázott: vajon meddig tűr? Vajon
meddig bírja a terheket? Vajon hogyan lázad és számol-e a következményeivel.
Vajon érdemes-e kivárni, míg az elnyomás, a semmibevétel, a megalázás
megbosszulja önmagát?
Édes
Annával való első valódi találkozásom tehát az idilli könyv és olvasója egymásra
találása. Kosztolányi az első képektől berántott az 1910-1920-as évek
fordulójára, ott láttam magam a budapesti utcákon (még ha a környéket kevéssé
is ismerem), belestem a polgári család konyhájába, vendégterébe, a társadalmi
normáiba. Az elbeszélés – bár egyébként egész nehéz, levegőtlen, így olykor
szünetet igényel – vitt magával. Bár róluk nem írtam, Vizy Kornél leplezetlen félrelépései,
Vizyné személyes tragédiái is felszínre kerülnek, ami persze semmire sem
mentség vagy ok, de érdekes beékelései a regénynek. A mindenkori kérdéseket,
melyeket a regény a maga korára és napjainkra is levetített, viszem magammal
tovább. Csakúgy, mint az olvasói élményt.
Blogturné Klub
Kosztolányi Dezső klasszikus, saját korában nagy vihart kavart regénye, az Édes Anna csodálatos külsővel jelent meg az Animus Könyvek legújabb kiadói sorozatának, a Könyvkincsek nyitó darabjaként. A Blogturné Klub három bloggere mutatja be nektek első vagy sokadik találkozását a történettel, a turné végén pedig - ahogy az lenni szokott - megnyerhetitek a könyv egy példányát a Kiadó felajánlásában.
A turné állomásai
04.22. Szembetűnő
04.24. Kitablar
04.27. Könyv és más
Nyereményjáték
A kötethez kapcsolódóan Kosztolányi Dezső műveinek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy-egy versrészletet, melyből azonban egy szónak titokzatosan lába kélt. A feladatotok, hogy a hiányzó szót a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s …………… is benneteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése