Vadadi Adrienn: Emlékfestés

Vadadi Adrienn könyve – ugyan 2023-ban jelent meg – a kiadó ajánlására jutott el hozzám. Bár nem tudom, hogy lehetséges-e még figyelemmel követni a legfrissebb és a saját érdeklődésemmel megegyező könyveket, ha valami új színt is vinnék az olvasmányélményeim közé és új szerzőket ismernék meg. Tehát a két évvel ezelőtti megjelenés egyrészt nem túl releváns, másfelől meg nagyon örültem, hogy a kiadó nem csak a frissek közül mazsolázott, mert nem valószínű, hogy mostanában rábukkantam volna erre a könyvre.

Vadadi Adrienn: Emlékfestés

Athenaeum, 2023, 192 oldal

Csillagérték: 8

…ami persze könnyen magához tudja édesgetni az olvasót, hiszen meseszép borítót, hangzatos címet és egy figyelemfelkeltő fülszöveget is kapott. A harmincasok elakadásai nemcsak pszichológiai és irodalmi témaként helytállóak, hanem elég sok esetben a valóságban is. Noa történetével pedig egy ilyet vázol a szerző.

Az elmúlt években viszonylag sok önismereti és pszichológiai könyvet olvastam, szerintem általánosságban egészen magas az önismeretem, de folyton tanulok. Szerintem ez a fejlődés (már maga a fogalom jelentéséből adódóan is) nem áll meg és nem állandó. Nem gondolom, hogy valaha „kész leszek”, de úton vagyok. Azt sem gondolom, hogyha valamilyen problémával tisztába kerülök, nem süllyedhetek vissza – de ismerem a kivezető utat, vagy legalábbis tudom, hogy egyszer már megtanultam, hogy akadhatok rá. Sokat élek belül, így azt hiszem, valamivel (ön)elemzőbb vagyok, mint mások (de ki tudja? más fejében még nem jártam, szerencsére). Tudom azt is, hogy sok szempontból és sokféle értékrend mentén nézhetünk rá az életre – de nem kedvelem, ha valaki a múltjából fakadóan, egyfajta „nem én tehetek róla” bástya mögül vár el megértést a gonoszságaira és erkölcstelenségeire. Hol marad az egyéni felelősség? Létezik még ez a fogalom?

Mielőtt nagyon elfilozofálgatnék egy egyébként nem túl komolyan megfogható történetet, picit ezek a gondolatok derengtek fel a regény kezdőképeit olvasva. Az elbeszélő egészen gyorsan a cselekmény közepébe vág, s nem igazán engedi vagy hagyja, hogy az Emlékfestés szereplőit – és különösen a főszereplőt – az olvasó ismerje meg. A jelleme, az életvitele mind elbeszélői bemutatásban tárulnak elénk: hogy néz ki, mivel foglalkozik, hány pasival fekszik le, és miért. Talán ez az utóbbi az, amit egy spirituális jellegű könyv nem feltétlenül szokott megengedni magának, viszont ebből fakadóan annyi segítséget kaptam, hogy nagyívű lélekbarangolásokra ne feltétlenül számítsak: s igazából ezt nem is különösebben bántam. Az Emlékfestés csak vitt magával, egyre tovább és tovább a spirituális megközelítés felé, én pedig nyugtáztam: oké, végülis ez is egy szemlélet. Regényekben, lektűrökben talán valamivel nagyobb valószínűséggel történik meg, de legyen: az elbeszélővel tartok.

A harmincas évei közepén járó Nóra tudatosítja magában, hogy valami megállt az életében, toporog, a festés sem megy, változás kell. A változásban egyrészt a pszichológusa segíti, másrészt pedig Judit barátnője, aki több spirituális lehetőséget is a figyelmébe ajánl. Így jutunk el különleges táncórára vagy akár egy látóhoz is. A titok a múltban lappang, és – kivételesen – nem az anya viseli a transzgenerációs démon szerepét, hanem az apa és az apához fűződő kapcsolat. Ez lesz minden spirituális tér összekötő kapcsa, és a hihetetlenebbnél hihetetlenebb összetalálkák ereje. A táncon Nóra megismerkedik Rammal, aki bizsergetően ismerős számára, s a ki végül szintén sok mindenben segíti őt az önismereti úton. Tulajdonképpen az egész cselekménysor a véletlenek láncolatára alapul, ami – ha az olvasó túl komolyan veszi – elég nagy csalódásokhoz tud vezetni, lehetőség szerint ne egy ilyen vázolt úttól várjunk megváltást, mert nagy valószínűséggel nem fog bekövetkezni. Másfelől pedig, ha a helyén kezeljük a sztorit, egész jól el tud lazítani. Én kifejezetten „megtalálós” történetnek éreztem, szerettem olvasni, könnyed a stílusa (ha a „csupáncsak” formula kikopott volna a könyvből, szélesebb lenne a mosolyom), nem mer többet, mint amennyit fogni tudna. A szereplői hétköznapiak, végre találtunk egy olyan harmincas nőt is (Juditot), aki kiegyensúlyozott házasságban él a férjével, gondoskodó a kicsi ikreivel és még a barátnőjével is tud időt tölteni.

Ha van valamiféle suta tanulsága a könyvnek, az az, hogy elakadni, megpihenni, toporogni egészen természetes dolog – és mindenféle egyéni utat találhatunk arra, hogy ebből kitaláljunk. Ha pedig kezdünk fejlődni, ismereteket és tapasztalatokat gyűjteni, rendbe jövünk önmagunkkal, az hozzásegíthet ahhoz, hogy jobb barátok, szülők, szeretők, nagynénik, munkaerők – és ami talán a legfontosabb, jobb önmagunk legyünk. Én nem nagyon vártam volna mást ettől a történettől, aki lélketani drámát vár, nem itt fogja megtalálni, és – mint írtam – szerettem a társaságában időzni. Örülök, hogy rátaláltam.

Blogturné Klub

Elakadás, önismeret, spiritualitás. Vadadi Adrienn könyve egyiknek sincs híján, a Blogturné Klub három bloggere pedig egy turné keretén belül ered a harmincas évei közepén járó Noa kapcsolódási problémáinak nyomába. Tartsatok velünk ezen a spiritualitással, önismereti utazással teli úton, s a turné végén megnyerhetitek a könyvet az Athenaeum jóvoltából.

A turné állomásai

04.16. Szembetűnő

04.18. Könyv és más

04.20. KönyvParfé

Nyereményjáték

A könyvhöz kapcsolódóan olyan egyszerű technikák betűit rejtettük el az állomásokon, melyek segíthetnek az elmélyülésben - és az Emlékfestésben is megjelennek. A feladat tehát egyszerű: szedegessétek össze ezeket a nem túl hosszú, egyszerű szavakra kirakható betűket, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway