Dorosz Dávid: Mindenki lelép

A Cser Kiadó gondozásában megjelent kötetek közül meglehetősen széles a műfaji paletta az olvasmánylistámon. Mese, életrajz, krimi – és most egy thriller. Bátran válogatok a kiadó könyvei közül, mert minden esetben gondolatébresztő történetekre bukkanok.

Dorosz Dávid: Mindenki lelép

Cser Kiadó, 2025, 320 oldal

Csillagérték: 7

Így van ez Dorosz Dávid nyári thrillere kapcsán is, aminek a műfaji besorolása egyébként talán egy picit megtévesztő. Olyan sztorira számítottam, ami egy lehűti a nyári kánikulát, de ennek thriller volta talán nem annyira domborodott ki, mint számítottam rá. A gondolatébresztés mindazonáltal most sem maradt el.

P. Szathmáry István: Bánatos férfiak kézikönyve

Mindig az első mondat a legnehezebb. Hogy aztán lehet-e még belőle jó történet? Kezdhetünk-e új sztoriba, vagy hagyjunk fel az egésszel, amit úgy nevezünk: írás? Nos, ez már más kérdés. P. Szathmáry István első regénye egy olyan főhős képét vizionálta számomra a fülszöveg alapján – és még az első néhány oldalt követően is –, aki küzd ezekkel a dilemmákkal. Később pedig volt jobb dolga is, hogy ezen morfondírozzon.

P. Szathmáry István: Bánatos férfiak kézikönyve

Cser Kiadó, 2025, 342 oldal

Csillagérték: 8

Hullámzó a bátorságom az elsőkönyves szerzők könyveinek – rögtön a megjelenést követő – olvasása kapcsán, viszont a Cser Kiadó megjelenéseit szemezgetve az elmúlt időszakban több olyan történethez is szerencsém volt, ami most eloszlatta az esetleges aggodalmaimat. Végül kissé vegyes, de alapvetően érdekes élményekkel gazdagodtam a könyv utolsó lapjára érve.

Maja Lunde: A Névhozó

A gyerekek világát számos varázslat szövi körül, melyek sok mindenre adnak mesés választ: ki hozza a karácsonyi ajándékot, ki tölti meg a csizmánkat december hatodikán vagy a nyuszifészket húsvétkor? Mindenre van egy varázslatos válasz, de vajon mikor felejtjük el ezeket? El kell-e felejtenünk?

Maja Lunde: A Névhozó

Cser Kiadó, 2024, 224 oldal

Illusztrálta: Hans Jørgen Sandnes

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 10

El kell-e felejtenünk, mikor a céljainkért vagy kapcsolatainkért teszünk nap nap után? El kell-e felejtenünk, mikor családot alapítunk és amikor gyermeket várunk? Én hiszek benne, hogy nem, s bármennyire is igyekszem a realitás talajára visszarángatni magam (annyira azért nem igyekszem), a döntéseinkben mindig lehet valami meseszerű – ami nem befolyásolja azt, hogy valósággá válnak-e vagy sem. Ebből kifolyólag – ahogy minden mese – A Névhozó sem csak a gyerekeket szólíthatja meg.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

A 20. század előtti amerikai történelem és irodalom – ezt többször leírtam már – valahogy nagyon messze áll tőlem. Hiába tanultam, hiába olvastam, nagyon ritka alkalmak azok, amikor magával tud ragadni, amikor azt érzem, hogy beenged, hogy beengedem. Ennélfogva nem túl sokszor veszem rá magam, hogy amerikai történelmi fikciót válasszak.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

Cser Kiadó, 2024, 432 oldal

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 8

Mi lehet a távolság oka? Nem a fizikai, persze. Talán a szabadság nagyon szabad értelmezése egy olyan társadalomtól, melynek történelmétől a rabszolgaság nem elválasztható. Talán a felvezetések, ahogy a tanáraim egykor elkezdtek az amerikai történelemről beszélni? Fogalmam sincs. Mindenesetre Hilde Susan Jægtnes könyvének fülszövege elég ígéretesnek tűnt ahhoz, hogy az idei próbát ezzel a kötettel tegyem.