Daisy Wood: A windsori kastély könyvtárosa

Daisy Woodtól épp egy éve olvastam az első történetet – lehet, hogy új áprilisi szokásom lesz – persze, ha a kiadó is így tervezi –, hogy a tavasz közepén elidőzzek a szerző legújabb könyve társaságában. A Párizs elfeledett könyvesboltja kapcsán egy csomó tuti sikerreceptet megfogalmaztam, amivel Wood tökéletesen meg tudja fogni az olvasót.

Daisy Wood: A windsori kastély könyvtárosa

21. Század Kiadó, 2025, 350 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Csillagérték: 8

Az a helyzet, hogy továbbra is ezen a nyomvonalon haladunk. Könyvek, Windsor és az 1940-es évek rejtélyei megint olyan kompozíció – ideértve a borítót is – amivel nem tudtam mást kezdeni, mint az olvasmánylistámra válogatni. Talán egy változást tudnék kiemelni: mintha Wood jobban írna.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

A 20. század előtti amerikai történelem és irodalom – ezt többször leírtam már – valahogy nagyon messze áll tőlem. Hiába tanultam, hiába olvastam, nagyon ritka alkalmak azok, amikor magával tud ragadni, amikor azt érzem, hogy beenged, hogy beengedem. Ennélfogva nem túl sokszor veszem rá magam, hogy amerikai történelmi fikciót válasszak.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

Cser Kiadó, 2024, 432 oldal

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 8

Mi lehet a távolság oka? Nem a fizikai, persze. Talán a szabadság nagyon szabad értelmezése egy olyan társadalomtól, melynek történelmétől a rabszolgaság nem elválasztható. Talán a felvezetések, ahogy a tanáraim egykor elkezdtek az amerikai történelemről beszélni? Fogalmam sincs. Mindenesetre Hilde Susan Jægtnes könyvének fülszövege elég ígéretesnek tűnt ahhoz, hogy az idei próbát ezzel a kötettel tegyem.

Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó

Nem lehet elég 19. századi történelmi regény az olvasmányaim között. Lehet az fiktív vagy valós, esetleg a fikció és valóság elegye, családregény, ifjúsági vagy kaland, mindig nagy örömmel és izgalommal vetem magam a lapok közé. Különösen, ha magyar történetről van szó. Bár a szívem mindig a reformkorért fog dobogni igazán, nagyon kedvelem a dualizmusba kalauzoló elbeszéléseket is.

Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó

Sorozat: Késmárki Bertalan kalandjai (1)

Athenaeum, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 7

Mindkét esetben meg szoktam jegyezni, hogy ez a két korszak még mindig kifogyhatatlannak tűnik (tudom, persze – az összes többi is, de hadd legyek részrehajló), kincseket rejt – de mi történt a két korszak között? Ha a reformkori vagy dualizmus kori történeteket keveslem, mi van az 1860-as évek elejével? Iglódi Csaba regénye már csak a korszakválasztás miatt is plusz fűszert ígért.