Valahogy
úgy van Jane Austen regényeivel, hogy múlhatatlanok. Az irodalom, a film újra
és újra a történetei felé nyúl, hogy új irányból világítsa meg, hogy megfejtse,
vagy legalábbis felfejtse a titkait. A mélyben rejtőzőket vagy a felszínen úszkálókat.
Egyesek a romantikust látják benne, mások a realistát. Van, hogy szarkazmusát
emelik ki, van, hogy az ezzel párosuló társadalomkritikát.
Janice Hadlow: A másik Bennet lány
Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 552 oldal
Fordította: Tóth Katalin
Csillagérték: 9
A
magam részéről, annak pártján állok, hogy nem kell elvenni vagy elvitatni az
Austen-regények romantikus voltát, de kár volna ezen a ponton leragadni. Mint
ahogyan az életben is. Érdemes kíváncsian fürkészni, mit adhatnak a kétszáz
évvel ezelőtt írt történetek, mit súg a jelenkornak – a jelenből. Én mindig
nyitott vagyok egy újabb folytatásra, nyilvánvaló volt, hogy Janice Hadlow
történetére is az leszek.
Nagyon
izgalmas, mert ahogy megláttam a címet, rögtön Mary Bennet jutott eszembe és
nem Kitty. Ő is lehetett volna a másik, aki egyfajta árnyékként lebeg a
Bennet-nővérek ötösében. Nem emlékszem pontosan, de a 2010-es évek elején egy
irodalmi kurzus alkalmával beszélgettünk arról, hogy az újabb Büszkeség és
balítélet adaptációkból Mary jószerével kimaradt (vagy Kitty?). Mindenesetre a
három nővér közül, a legidősebb (Jane), a tőle kicsivel fiatalabb (Lizzy) és a
legfiatalabb (Lydia) élvezhette a regény fényét – ki így, ki úgy. Kittynek
megvolt az a funkciója, hogy a legkisebb húg, Lydia örökös árnyékaként
bólogathatott mindenhez, míg Mary valahogy megragadt a két kompánia, az
idősebbek és a fiatalabbak között. Talán emiatt is hagyott ennyi lehetőséget a
karaktere.
„Szomorú
igazság, hogy ha egy ifjú hölgy nem olyan családból származik, ahol hozomány
vár rá, jobban teszi, ha szépnek születik. Már az a helyzet is meglehetősen
balszerencsés, ha bájosnak bájos, csak éppen pénztelen, ám ha sem vagyona, sem
szépsége, nehéz életnek néz elébe.”
A
Büszkeség és balítélet történetében Mary Bennet sem nem túl okos, sem nem túl
szép, sem nem túl tökkelütött, hogy bármelyik testvérével igazi jó kapcsolatot
alakíthatott volna ki, s mintha nem is vágyott volna igazán erre. Néhány
félművelt megjegyzés és felejthető klimpírozás maradt az osztályrésze. Hadlow
regényének első része (a maga harminc fejezetével) a Bennet-lányok (főként
Mary) gyermekkorát és a Büszkeség és balítélet történetét meséli el a harmadik
nővér szemszögéből. Ennek a résznek nagy erénye, hogy pont annyira tér ki az
eredeti történetre, amennyire szükséges – no és persze az is, hogy eljátszik
azzal a valóban észszerű eshetőséggel, hogy vajon Mr. Collins miért nem Maryt
választotta a hölgyek közül. Az pedig már a regény további cselekményfolyamában
bukkan ismét felszínre, hogy vajon ezzel a lehetőséggel Mr. Collins is
eljátszott-e gondolatban – valamivel később. A második rész már ugrik az időben, s két
évvel később találjuk magunkat Longbourban egy megrendítő családi tragédia
közepette. Mr. Bennet halála átírja Mrs. Bennet és Mary mindennapjait (közben fény
derül Kitty sorsára is). Miután anya és lánya kénytelen elhagyni birtokukat,
elsőként Jane vendégszeretetét élvezik. Mary azonban rövid ottlét után Lizzyhez
utazik, s Pemberley-ben tölt el néhány felejthetetlen napot nővérével. Az
idilli napok azonban itt is elillanni látszanak. Mary a megtűrt húg szerepében –
úgy tűnik – szépen lassan a vénlányság útjára lép.
Lépne.
Hiszen A klastrom titka óta jól tudjuk, hogy aki hősnőnek teremtetett, azt
semmi sem akadályozhatja, hogy hősnővé váljon. Valaminek történnie kell – és történni
is fog, hogy ez beteljesüljön. Hadlow pedig – részben Austen első regényéből,
részben a Meggyőző érvekből, részben pedig a Jane Austen magánéletéből ihletet
merítve – hősnővé avanzsálja Mary Bennetet. Első olvasatra talán meglepően nagy
fordulatok és fejlődési út az, amit a középső Bennet-lány fejezetről fejezetre
bejár, mindazonáltal ne felejtsük, hogy a Büszkeség és balítélet idején Mary
nagyjából húszéves, huszonkét évesen – a történet jelenében – pedig azért mégsem
jár olyan közel ahhoz a vénlánysághoz, melyet saját maga számára vizionál, s
melyben Charlotte Lucas olyan határozottan igyekszik is megerősíteni. A történet
tehát igen nagy ívet jár be lelki és valós utazás tekintetében is. A legidősebb
Bennet-lányok mellett tiszteletünket tehetjük Mr. és Mrs. Collins otthonában (immár Longbournban) is, a regény utolsó két nagy egységében pedig Mr. és Mrs. Gardiner otthonában,
ahol Mary végül valóban kiteljesedhet.
Számomra
roppant szórakoztató és komfortos utazás volt A másik Bennet lány története. Az
apró elejtésekkel, az elbeszélés stílusával hamar a régenskori Angliában
találhattam magam. Mindemellett a jól ismert karakterek sem tűntek idegennek.
Bár kétségtelen, hogy néhányan (új) színt kaptak, s szó szerint Mary szemüvegén
keresztül váltak láthatóvá. A leginkább talán Mr. Collins és Mary kapcsolata
volt izgalmas, néhol kissé szürreálisan is – és olykor úgy éreztem, maga Jane
Austen is kuncogna egy-egy megoldáson. A másik kedves helyem pedig Gardinerék
otthona, ahol végül Mary is új otthonra lelt. Érdekes volt Charlotte Lucas és
Mary barátsága, ami a Büszkeség és balítélet egyfajta búvópatakjaként tért vissza
a regény későbbi részében, valamint Mrs. Bennet és Mrs. Phillips pletykálkodásaiba
is mélyebben beleshettünk. Mary jellemfejlődésének egy fontos stációja pedig az
az olvasástörténeti fordulat, amivel a szerző – talán nem is feltétlenül direkt
módon – bemutatta azt a trendet, ami a nők olvasási szokásaiban globálisan is
végbement ebben az időszakban, s rámutatott arra, hogy milyen fontos az
olvasás, nem csak az értelmünk (ön)művelésében, hanem az ön- és
világlátásunkban is. Persze, ez lehet, hogy túl komoly beszúrás volt ide. Attól
még helye van.
„Úgy
vélem, mindenfajta érdeklődés intellektuális és személyes jellegű is egyben.
Hogyan tudhatnánk, hol kezdődik az egyik, és hol ér véget a másik?”
…és oké, most már tényleg próbálom lezárni ezt a hosszúra nyúlt élménybeszámolót. A másik Bennet lány nekem jól esett. Jól esett az atmoszférája, az íve, a története, az elbeszélése, a szereplői. Persze, nem tökéletes, néhol túlírt és terjengős, máskor szürreális pálfordulásokkal tűzdelt, de alapvetően az Austen átiratok és folytatások jól sikerült könyvei közé sorolom. Azok közé, melyeket szívesen megnéznék filmen is, és azok közé, melyek egy picit elringattak a régenskori Austen-világban.
Blogturné Klub
Jane
Austen talán legnépszerűbb regényének számos folytatást, átgondolást alkottak
az elmúlt kétszáz év során; Elizabeth és Mr. Darcy szerelmét számtalanszor
papírra vetették vagy épp vászonra vitték. Ismerjük Lydia és Mr. Wickham
viharos házasságát, és Jane vonzalmát Mr. Bingley-hez. Mi történt a harmadik,
középső nővérrel, Maryvel? Vajon tényleg vénlányként élte életét, mint ahogy
azt a Büszkeség és balítéletből sejthetjük? Tartsatok a Blogturné Klub
bloggereivel, s ismerkedjetek meg a másik Bennet lány történetével. A turné
végén tiétek lehet a könyv egy példánya a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
A turné állomásai
09.18. Szembetűnő
09.20. Csak olvass!
09.22. Dreamworld
09.24. Olvasónapló
09.26. Dreamworld (extra)
Nyereményjáték
A
könyvhöz kapcsolódóan természetesen a Büszkeség és balítélet világában
maradunk, és Jane Austen regényéhez és annak adaptációihoz kapcsolódóan
találtok kérdéseket az egyes állomásokon. Az Austen-kedvelőknek biztosan a
kisujjában lesznek a válaszok. Irány Pemberley!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Melyik évben publikálta Jane Austen a Büszkeség és balítéletet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése