Harmadik kötetéhez ért az Ambrózy báró esetei sorozat! A
békebeli bűn- és szívügyek most végre tán megoldásra lelnek, ehhez pedig
boldogan asszisztál a Blogturné Klub négy bloggere! Kövesd végig a turnét, és a végén akár meg is nyerheted a
regény egy példányát a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.
Sorozat: Ambrózy báró esetei (3)
Megjelenés: 2016. december 16.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Téma, műfaj: történelmi krimi, női sors
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 704 oldal
Csillagérték: legfelső polc
Fülszöveg:
A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy
esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot
vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű
segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal
lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is
sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné
és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili
kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika,
kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a
háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek? A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás
Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak,
most végre tán megoldásra lelnek.
Hol is kezdjem? Írhatnám, hogy soha nem vártam még ennyire könyv megjelenését; hogy az Ambrózy báró esetei az egyik leglebilincselőbb történetfolyam, amit valaha olvastam; hogy ez a sorozat győzött meg arról, hogy Magyarországon igenis lehet kiváló történelmi krimit írni női perspektívával - mit kiválót? briliánsat. Ez mind felmagasztalóan, elfogultan vagy túlzóan hathat. Pedig nem az. Mi történt itt mégis? Élménybeszámoló az Ármány és kézfogóról.
"Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni vagy orrba verni volna-e jobb."
Nehéz belekezdeni egy épkézláb bejegyzés megírásába: általános hibám ugyanis, ha egy könyv nagy érzelmeket vált ki belőlem, rémesen hosszú sorokat tudok írni akár egyetlen kis eleméről. Hiszen, ha tetszett a kötet (és itt bizony erősen ez a tényállás), annyi szépséget találok benne, mint égen a csillag - és még csak keresnem sem kell. Az Ármány és kézfogót hosszú és türelmes várakozás, két és fél órás sorban állás a Könyvfesztiválon, a szerző karcainak folyamatos vizslatása, és egy remek kisregény, a Beretva és tőr előzte meg. De muszáj bevallanom, ahogy megérkezett hozzám a regény, vizsgaidőszak ide, karácsonyi készülődés oda, én bizony azonnal sorai közé vetettem magam - megállapodást kötve magammal, hogy apránként, napi bontásban haladok a történettel, amit három napig és nagyjából négyszáz oldalig bírtam is (vállveregetés, tapsözön). Az utolsó kanyarra fordulva viszont végigolvastam az éjszakát, így hajnali ötkor egy hatalmas, elégedett (no jó, talán ez a függővég tudatában kissé túlzás) mosoly kíséretében hajtottam álomra a fejem: szer'usz világ!
"– Valakit mindég szeretni kell – szólalt meg ismét Márika, ábrándosan két öklére támasztva az állát. – A
leányszív mán csak olyan, hogy muszáj néki szerelmesnek lennie."
Richárdot és Milit nyomozás közben hagytuk magára A Rudnay-gyilkosságok végén, előbbi épp ráakadt Emma nyomára, utóbbi pedig találkozott egy alakkal, aki információkat adott volna át az idősebb Hangay-lány holléte felől. Bizony, agyafúrt bárónk megint egy tyúklépéssel előbb járt Milinél, ám ez a kis előny válhatott végül a Hangay nővérek biztonsága javára. De csitt! A nyomozós-eseményfelderítő spoilert itt abba is hagynám, annál is inkább, mert bőven van még mit írnom a kötetről. A sorozat harmadik részében ismét a történelem és a fikció okos és roppant szórakoztató elegyét élvezhetjük, így bepillanthatunk olyan helyekre is...nos, ahová úri hölgy bizony be nem tenné a lábát. Ilyen a hírhedt Magyar utca is, amihez egy kis személyes élmény is kapcsolódik (na, nem olyan...). Viszonylag ritkán járok a fővárosba, viszont olyankor szeretek nagy sétákat tenni Virággal, aki nagyjából minden híres-nevezetes épülettel kapcsolatban képes elkápráztatni egy váratlan pillanatban előadott anekdotával. A Magyar utca és a Károlyi-kert például ekkor varázsolt el, és a kötetben is mindig ehhez az emlékhez nyúltam vissza, néha már-már tényleg elhittem, hogy egy utcában sétálgattam a báróval (igen, ilyesmi lehetett a naiv Mili rácsodálkozása a székesfővárosra). A Pilisy-ház kulcsszerepet játszik a regény jelenében és múltjában is. A jelenre egyértelmű választ kaphatunk ebben a részben, a múltra - elsősorban Richárdéra, természetesen - még sejtelmes ködfátyol borul. Egyelőre.
"A féltékenység gyilkos métely, ami mindig azzal végez, aki a kebelén dédelgeti, és nem azzal, aki iránt érzik."
A szereplők viszonya minden eddiginél jobban összekuszálódik, s szép lassan, szemünk láttára alakul ki egy szerelmi háromszög, ami egy hihetetlenül furmányos függővégben teljesedik ki a kötet záró szakaszában (már most érzem, hogy borzasztó messze van még a következő rész megjelenése). Bár már A Rudnay-gyilkosságokban is felbukkant, a mellékszereplők közül most vált egyik legnagyobb kedvencemmé Erdős Renée. A szókimondó, szabados szerző Mili szívbéli barátnőjévé avanzsál, aki tyúkanyói óvatossággal és tanácsaival terelgeti naiv nyomozónőnket a szív kusza ösvényein. A harmadik részben az eddiginél jóval gyakrabban bukkan fel nem csak Mili, de Ambrózy mellett is, üde színfoltként tündökölve a történetben. A róla alkotott képhez egyébként számomra remek háttérként szolgált Menyhért Anna: Egy szabad nő c. életrajzi ihletésű regénye, amit érzésem szerint a szerző is beépített a történetbe. A másik kedvenccé vált mellékszereplőm pedig Márika, aki nem csak karakterével, de nyelvezetével is vidám pillanatokat csempészett a napjaimba (előszeretettel köszönök ugyanis "szervusszal", aminek új színezetet adott e kedves leány).
"Maguk férfiak bizonyos dolgokat csak akkor értenek meg, ha beleverjük az orrukat, mint kismacskának a… Na, mindegy!"
Mi történt itt mégis? - kérdeztem a bevezetőben. Mi okozza az Ambrózy báró esetei sorozat töretlen sikerét? Számomra az egyik ok az, hogy a kedvenc történelmi korszakomban egy olyan világba kalauzol, ahol léteznek hősnők. Ahol nem a sztereotípiák, nem (csak) a szorosan vett konvenciók irányítanak, ahol egy nő lehet okos, egyenrangú fél, ezzel pedig példát és irányt mutathat. Az ilyen alakok egyszerűen nincsenek meg a társadalomtörténet, a történelem vagy az irodalom oktatásában, de sokszor még a hétköznapi diskurzusban sem. Ezek a karakterek mindamellett, hogy jól megalkotottak, hibátlan "csomagolásban" kerülnek elénk. Lenyűgöző, ahogy a regényben a valós és fiktív személyek, események keverednek, ahogy a kreatív képzelet szárnyal, és ahogy az olvasót is repíti magával. Az Ambrózy báró esetei az a sorozat, ahol nem csupán a történetet jó olvasni, de a lábjegyzeteket is. Különösen szívmelengető volt a szerző megemlékezése Esterházy Péterről. Megmosolyogtatóak voltak a kiszólások (jelentem, Zichy Géza személyének is utánanéztem!). Mit mondhatnék, azt hiszem az Ármány és kézfogó felkészült arra, hogy a Molyon méltó vetélytársa legyen (a krimi, a romantikus és a kortárs kategóriában) az első helyen álló A Rudnay-gyilkosságoknak. Köszönöm az élményt - ismételten! Türelmesen (de ezt ne tessék annyira komolyan venni) várom a folytatást!
 |
| A sorozat első két (dedikált) példánya |
Nehéz belekezdeni egy épkézláb bejegyzés megírásába: általános hibám ugyanis, ha egy könyv nagy érzelmeket vált ki belőlem, rémesen hosszú sorokat tudok írni akár egyetlen kis eleméről. Hiszen, ha tetszett a kötet (és itt bizony erősen ez a tényállás), annyi szépséget találok benne, mint égen a csillag - és még csak keresnem sem kell. Az Ármány és kézfogót hosszú és türelmes várakozás, két és fél órás sorban állás a Könyvfesztiválon, a szerző karcainak folyamatos vizslatása, és egy remek kisregény, a Beretva és tőr előzte meg. De muszáj bevallanom, ahogy megérkezett hozzám a regény, vizsgaidőszak ide, karácsonyi készülődés oda, én bizony azonnal sorai közé vetettem magam - megállapodást kötve magammal, hogy apránként, napi bontásban haladok a történettel, amit három napig és nagyjából négyszáz oldalig bírtam is (vállveregetés, tapsözön). Az utolsó kanyarra fordulva viszont végigolvastam az éjszakát, így hajnali ötkor egy hatalmas, elégedett (no jó, talán ez a függővég tudatában kissé túlzás) mosoly kíséretében hajtottam álomra a fejem: szer'usz világ!
 |
| Zichy Géza |
Richárdot és Milit nyomozás közben hagytuk magára A Rudnay-gyilkosságok végén, előbbi épp ráakadt Emma nyomára, utóbbi pedig találkozott egy alakkal, aki információkat adott volna át az idősebb Hangay-lány holléte felől. Bizony, agyafúrt bárónk megint egy tyúklépéssel előbb járt Milinél, ám ez a kis előny válhatott végül a Hangay nővérek biztonsága javára. De csitt! A nyomozós-eseményfelderítő spoilert itt abba is hagynám, annál is inkább, mert bőven van még mit írnom a kötetről. A sorozat harmadik részében ismét a történelem és a fikció okos és roppant szórakoztató elegyét élvezhetjük, így bepillanthatunk olyan helyekre is...nos, ahová úri hölgy bizony be nem tenné a lábát. Ilyen a hírhedt Magyar utca is, amihez egy kis személyes élmény is kapcsolódik (na, nem olyan...). Viszonylag ritkán járok a fővárosba, viszont olyankor szeretek nagy sétákat tenni Virággal, aki nagyjából minden híres-nevezetes épülettel kapcsolatban képes elkápráztatni egy váratlan pillanatban előadott anekdotával. A Magyar utca és a Károlyi-kert például ekkor varázsolt el, és a kötetben is mindig ehhez az emlékhez nyúltam vissza, néha már-már tényleg elhittem, hogy egy utcában sétálgattam a báróval (igen, ilyesmi lehetett a naiv Mili rácsodálkozása a székesfővárosra). A Pilisy-ház kulcsszerepet játszik a regény jelenében és múltjában is. A jelenre egyértelmű választ kaphatunk ebben a részben, a múltra - elsősorban Richárdéra, természetesen - még sejtelmes ködfátyol borul. Egyelőre.
 |
| Károlyi-kert |
A szereplők viszonya minden eddiginél jobban összekuszálódik, s szép lassan, szemünk láttára alakul ki egy szerelmi háromszög, ami egy hihetetlenül furmányos függővégben teljesedik ki a kötet záró szakaszában (már most érzem, hogy borzasztó messze van még a következő rész megjelenése). Bár már A Rudnay-gyilkosságokban is felbukkant, a mellékszereplők közül most vált egyik legnagyobb kedvencemmé Erdős Renée. A szókimondó, szabados szerző Mili szívbéli barátnőjévé avanzsál, aki tyúkanyói óvatossággal és tanácsaival terelgeti naiv nyomozónőnket a szív kusza ösvényein. A harmadik részben az eddiginél jóval gyakrabban bukkan fel nem csak Mili, de Ambrózy mellett is, üde színfoltként tündökölve a történetben. A róla alkotott képhez egyébként számomra remek háttérként szolgált Menyhért Anna: Egy szabad nő c. életrajzi ihletésű regénye, amit érzésem szerint a szerző is beépített a történetbe. A másik kedvenccé vált mellékszereplőm pedig Márika, aki nem csak karakterével, de nyelvezetével is vidám pillanatokat csempészett a napjaimba (előszeretettel köszönök ugyanis "szervusszal", aminek új színezetet adott e kedves leány).
 |
| Erdős Renée |
Mi történt itt mégis? - kérdeztem a bevezetőben. Mi okozza az Ambrózy báró esetei sorozat töretlen sikerét? Számomra az egyik ok az, hogy a kedvenc történelmi korszakomban egy olyan világba kalauzol, ahol léteznek hősnők. Ahol nem a sztereotípiák, nem (csak) a szorosan vett konvenciók irányítanak, ahol egy nő lehet okos, egyenrangú fél, ezzel pedig példát és irányt mutathat. Az ilyen alakok egyszerűen nincsenek meg a társadalomtörténet, a történelem vagy az irodalom oktatásában, de sokszor még a hétköznapi diskurzusban sem. Ezek a karakterek mindamellett, hogy jól megalkotottak, hibátlan "csomagolásban" kerülnek elénk. Lenyűgöző, ahogy a regényben a valós és fiktív személyek, események keverednek, ahogy a kreatív képzelet szárnyal, és ahogy az olvasót is repíti magával. Az Ambrózy báró esetei az a sorozat, ahol nem csupán a történetet jó olvasni, de a lábjegyzeteket is. Különösen szívmelengető volt a szerző megemlékezése Esterházy Péterről. Megmosolyogtatóak voltak a kiszólások (jelentem, Zichy Géza személyének is utánanéztem!). Mit mondhatnék, azt hiszem az Ármány és kézfogó felkészült arra, hogy a Molyon méltó vetélytársa legyen (a krimi, a romantikus és a kortárs kategóriában) az első helyen álló A Rudnay-gyilkosságoknak. Köszönöm az élményt - ismételten! Türelmesen (de ezt ne tessék annyira komolyan venni) várom a folytatást!
Idézetek
"...ez a legény itt – vonójával Pitykóra bökött – olyan szerelmes, mint tavaszi dongó
az első kibomló virágba."
***
"– Előbb azonban szeretném, ha fogadóképessé tenné magát. Igazán nem illendő a… Nos, az öltözéke.
– Amennyiben előre sejtem, hogy hajnali hatkor rám fog törni, frakkban töltöttem volna az éjszakát"
***
"Aki fél, gyakorta megvadul."
***
"Boncterembe, hullaházba újságírónak csak lábbal előre
és fekvő helyzetben adatik belépés."
***
"Másnál a szem a lélek tükre,
a maga esetében viszont inkább paraván, mely minden titkot elfed."
***
"– Nincs azon mit szégyelleni, hiszen strichesnek lenni szép, ősi foglalkozás. Mondtam
is a kishúgomnak, hogy amint betölti a tizenhatot, én majd segítek néki kuncsaftokat…
– Maga egy disznó, fiam – csattant fel Blázyné. – Képes volna a saját kishúgát az utcára küldeni?
– Hát… – az asztalossegéd bortól homályos tekintetében most először látszott valami bizonytalan szomorúság, majd kásás hangon csak annyit motyogott: - Valamiből egy süldő leánynak is élni kell, hogy az ég rohasztaná meg ezt a tetves úri világot."
***
"Vannak holtak, akikről jót nem lehet mondani,
de olykor mégis beszélni kell róluk."
***
"Hidd el, kis bolondom, az a szív,
amit a félelem jégpáncélba öltöztetett, nem tud szeretni."
***
"– Ha jól sejtem, ama bizonyos Cili kisasszony becsületéért löveti le magát.
– Ezek szerint nem figyelt, Mili – mondta ő, szájsarkában kisfiús mosollyal, amiért abban a pillanatban meg tudtam volna fojtani. – Kardban állapodtunk meg.
– Oh, értem – szívtam tele magam levegővel, hogy visszatartsam a könnyeim. – Ha miszlikbe vágják, az mindjárt egészen más."
***
"– Maguk meg mit művelnek itt? – kérdeztem a küszöbön túlról gyűrött arccal, álmos szemekkel rájuk bámulva.
– Tán az az új módi, hogy „jó reggelt-”et egymásnak mostantól baltával köszönünk?
Rövidke csend következett, majd Gáspár bácsi a feje fölé emelt szerszámra pislantott, és kissé kioktató hangon közölte velem:
– Ez, kérem, egy fejsze. Már csak a pontosság végett."
***
"– Nos, azt hiszem, ez csupán puszta fiziológia. Akaratlan és ösztönös reflexre az emberi
szervezetnek, amit…
– Amit a közemberek nyelvén érzelemnek neveznek – vontam le sietve a végkövetkeztetést, mielőtt Ambrózy báró tudományos okoskodása mindent elront."
***
"– Hányszor kértem már, Mili, hogy ne kóricáljon folyton szanaszét? Mégis mit gondol, meddig bírom erővel, hogy furton fúrt megmentsem magát?
– Amíg figyel rám és megteszi – feleltem csendesen –, nincs félnivalóm, Richárd. Azután pedig… Hát kit érdekel, hogy mi lesz azután?"
Blogturné Klub
A turné állomásai
12.27. – Szembetűnő
01.02. – Sorok Között Könyves blog
01.04. – Deszy Könyvajánlója
01.05. – Zakkant olvas
Nyereményjáték
Böszörményi Gyula nagyszerű író, akinek az Ambrózy báró
esetei sorozat is előtt is megjelent több letehetetlen könyve. Most ezeket
ajánljuk nektek! Mindegyik állomáson egy-egy regény fülszövegét olvashatjátok
el, a feladatotok pedig egyszerű: találjátok ki, hogy melyik könyvről van szó,
és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladvány:
a Rafflecopter giveaway
Ki ne vágyna rá, hogy esténként, mikor elalszik, egy beszélő farkaskölyök szegődjön mellé álmában, és elkísérje kalandozásaiban? Az Álomfogó hőse, Gergő viszont egyáltalán nem kívánja a farkaskölyök társaságát, mint ahogy azt se, hogy az általa csak Bolhásnak becézett segítőjével együtt vágjon keresztül az álmok néha mulatságos, máskor fenyegető erdején. Gergő családja váratlanul meghívót kap a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára. Az Álomfogó színes, kavargó világba repíti olvasóját, de hétköznapi gondjainkra ad választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése