Borgos Anna: Holnaplányok

A Noran Libro gondozásában jelent meg 2018 nyarán Borgos Anna: Holnaplányok - Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában című könyve, mely természetesen azonnal fel is hívta magára a figyelmem. A kiadó jóvoltából meg is ismerkedhettem a kötettel.

Borgos Anna: Holnaplányok - Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában

Megjelenés: 2018.

Kiadó: Noran Libro

Téma, műfaj: nőtörténet, életrajz

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 322 oldal

Csillagérték: 9

Fülszöveg:

A ​„holnaplány” kifejezést Hajdu Lilly, a később jelentőssé vált pszicho­analitikus használta saját magára 1910-ben, orvostanhallgatóként. Olyan nőket képzelt a szó mögé, akik elmozdulnak a nő hagyományos ideáljától, és mindenekelőtt szellemi, alkotó emberként és társként tekintenek önmagukra. Róluk szól ez a könyv. A nők kapcsolódása a pszichoanalitikus szakmához az intellektuális női szereplehetőségek kibontakozásának reprezentatív jelensége. Számszerűen ugyan egy szűk csoport történetéről van szó, amely viszont rendkívül sok szálon érintkezik a korabeli kultúrával és társadalommal, ezért az életutak tükrében nemcsak a pszichoanalí­zis, de a nőtörténet, illetve a társadalom- és politikatörténet jelentős eseményei és folyamatai is nyomon követhetők.

@szembetuno_blog

Holnaplány. Vajon ma is vannak? Úgy értem, olyan lányok, nők és asszonyok, akik – ahogy Hajdu Lilly értelmezte a „holnaplányságot” – „elmozdulnak a nő hagyományos ideáljától, és mindenekelőtt szellemi, alkotó emberként és társként tekintenek önmagukra.”  A kérdés persze merőben költői. Az elgondolkodtató talán inkább az, hogy egy évszázaddal később ezek a lányok, nők, asszonyok csaknem éppúgy holnaplánynak számítanak, mint azok, akikről Borgos Anna könyve szól.  S még csak a Hajdu-féle fogalmi kereten sem kell különösebben módosítanunk.

Borgos Anna

Lelkesedem az olyan könyvekért és témákért, melyeket többek között Borgos Anna könyvei is érintenek. A nőiség, szexualitás, a női sors, a társadalmi nemek történeti dimenziója szerintem rendkívül érdekes, sokrétű és napjainkra tekintve is tanulságos tényeket, eseteket tár elénk. Micsoda szerencse, hogy időm jelentős részében ezzel foglalkozhatok. Igaz, engem a 19. század picit jobban megmozgat, viszont a Holnaplányokat éppoly izgatottan lapoztam fel, mint egy reformkori női naplót. Ebben a bejegyzésben elsősorban mint olvasó-blogger szeretnék írni a kötetről, mert úgy hiszem, Borgos Anna munkája a laikus olvasó számára is hihetetlenül gazdag információforrást és sok, izgalmasabbnál izgalmasabb női életutat vonultat fel. A könyvet három részre oszthatjuk. Az első rész pszichológiai témájú leírás, mely a nőiség fogalmi kereteit, freudi elméletét, annak kritikáit, illetve a korszak pszichoanalitikusainak nőiségről vallott nézeteit boncolgatja, megteremtve ezzel az olvasó számára a témában való elmélyedés lehetőségét, illetve a kötet csapásvonalának, gondolati ívének vázát. A Nőiség és pszichoanalízis fejezet nem csupán a korszak nőkről, női reprezentációiról vallott formáit mutatja be, hanem ennek részben történeti keretet is ad.

@szembetuno_blog

A további két fejezetben, melyekben a korszak női pszichoanalitikusaival ismerkedhetünk meg először hosszabb, majd rövidebb formában, számomra roppant izgalmas volt a történeti összehasonlítás. Arra gondolok, hogy míg a 19. század részben a nők oktatáshoz, politikai és egy szabadságjogainak elérésének lehetőségéről, illetve az ezekért folytatott küzdelemről szólt, addig a 20. század újabb kihívást gördített a nők (és a férfiak) elé. A zsidótörvények, melyek a nőket talán még erősebben sújtották (numerus nullus) lehetetlen helyzetbe sodorták a magasabb iskola előmenetel elérését, s a század közepének további eseményei merőben megváltoztatták, alakították és befolyásolták az egyes életutakat. Hajdu Lilly, Gyömrői Edit, Bálint Alice, Kovács Vilma és Rotter Lillián részletesebben ismertetett és kutatott életrajzában a fentiekre érzékletes példát találhatunk. A felsoroltak közül talán Gyömrői Edit neve ismert a leginkább. Nem tagadom, hogy a róla szóló fejezetet „vártam” olvasás közben a leginkább. Nem is hiába, József Attila kezelésének újabb nézőpontját ismerhettem meg, s ráadásul magáról Gyömrőiről is egy, az eddigieknél sokkal komplexebb, izgalmasabb és kalandosabb képet kaphattam. A harmadik egységben további női pszichoanalitikusok portréját olvashatjuk, az előzőeknél sokkal rövidebben, viszont kutatói szemszögből nekem ez volt az egyik leginkább megsüvegelendő része a kötetnek, hiszen – feltételezésem szerint – roppant hiányos bázisból Borgos Anna csaknem harminc életrajz-töredéket közöl a könyvben.

@szembetuno_blog

Nagyon örülök, hogy megismerkedtem a Holnaplányokkal – már maga a fogalom is hihetetlenül érzékletes, ha a női szerepekről, társadalmi, kulturális és tudományos szereplehetőségekről, a nőiségről, a tabuk ledöntéséről beszélünk. S ezalatt azt hiszem, nem csupán a történeti dimenzióra kell gondolnunk. A kötet roppant informatív, ennek révén nem csupán a pszichoanalízis budapesti iskolájával, a korszak női pszichoanalitikusaival ismerkedhetünk meg, hanem részben a 20. század első felének társadalom-, politika –és mentalitástörténetével is, a nőkről, nőkkel kapcsolatos felfogással, a társadalmi nemek szereplehetőségeivel, mindezt pedig érezhetően gondos kutatómunka és világos elbeszélői stílus övezésében. Köszönet érte!