Jodi Picoult: Nem ér a nevem

Jodi Picoult több könyvét is olvastam már, nem az összeset, de sokat. Olvastam tőle igazán felemelőt, olvastam a lányával közösen írtakat, a zsáner legjobbját, olvastam nagyon erőset és mélyrevivőt – és olvastam gyengébbet, felejthetőt is tőle. Közös pontja mindegyiknek volt – talán emiatt is kedvelem a szerző könyveit – ez pedig a társadalmi érzékenység, az empátia, a több szempontból való szemlélődés és ennek szabadsága.

Jodi Picoult: Nem ér a nevem

Athenaeum, 2014, 560 oldal

Illusztrálta: Novák Petra

Csillagérték: 9

A Nem ér a nevem egyszerűen csak megszólított, s – bár tényleg szívesen olvasok a szerzőtől, és álldogál néhány olvasatlan története is a könyvespolcomon – a Nem ér a nevem egyszerűen megszólított. Így nem tehettem másként, hosszú évek után ismét elmerültem a Picoult-univerzumban, és most sem bántam meg.

Jodi Picoult: Életszikra

Az Athenaeum gondozásában és Gottein Veronika fordításában 2018 októberében jelent meg hazánkban Jodi Picoult legújabb könyve, az Életszikra. Mint a szerzőtől megszokhattuk, ez a történet is komoly témát, az abortusz kérdését járja körbe. Nem is akárhogy, egy kórházi túszdráma közepette. 

Jodi Picoult: Életszikra

Athenaeum, 2018, 368 oldal

Jodi Picoultról tudvalevő, hogy nem retten meg kőkemény, társadalmilag megosztó kérdéseket, problémákat regényei középpontjába helyezni, és azokat minél pontosabban, hitelesebben és érzékletesebben körbejárni. Leginkább emiatt szeretem a történeteit, no és azért, mert az elbeszélő képes arra, amit a mindennapi életben olykor (?) hajlamosak vagyunk alulértékelni, vagy simán figyelmen kívül hagyni: több nézőpontból szemlélni ugyanazt a dolgot. Az Életszikra kétségkívül a „megszokott” Picoult-vonalat hivatott képviselni. Szerintem mégsem lett olyan erős, mint lehetett volna. 

"Ha a miért kiderül, akkor akár arra is rájöhetsz, hogyan lehet megoldani a helyzetet."

Jodi Picoult: Apró csodák

Az Athenaeum gondozásában érkezett meg hozzánk 2017 nyarán Jodi Picoult legújabb – és talán legnagyobb visszhangot kiváltó – regénye, az Apró csodák. Bár már megjelenés előtt olvashattam a könyvet, sokáig nem találtam a szavakat az értékeléshez. 

Jodi Picoult: Apró csodák

Athenaeum, 2017, 400 oldal

Fordította: Babits Péter

Csillagérték: legfelső polc

A nemi, etnikai, vallási és szexuális megkülönböztetés, az ebből fakadó hátrányok a mai napig emberek ezreit, milliót bélyegzik meg. Elkezdve az olyan triviális alapoktól, mint hogy az oktatásban a tananyag nem közvetíti a nemek egyenlőségét. A lányok nem találkoznak női példaképekkel, női szerzőkkel vagy női témákkal. Ha igen, akkor azt elszeparáltan, külön témakörként – mintha egyfajta „más világról” lenne szó. A nemzetiségek, etnikumok helyzete pedig ennél is elkeserítőbb. 

Jodi Picoult: Magányos farkas

Az Athenaeum jóvoltából újabb Jodi Picoult regény érkezett a hazai könyvesboltok polcaira 2017 elején! Bár még nem olvastam tőle sokat, akad jó néhány olyan vonulat, ami miatt kifejezetten magával ragadnak Picoult történetei. A legkiemelkedőbb az Isten-kérdés. Persze, nem feltétlenül teológiai értelemben, de olvasás közben akarva-akaratlanul elgondolkozunk a témán. Ki Isten? Mi lehetünk istenek? Játszhatjuk, hogy azok vagyunk? Dönthetünk mások élete felett? Biztos?

Jodi Picoult: Magányos farkas

Athenaeum, 2017, 480 oldal

Fordította: Babits Péter

Csillagérték: 7

Nehezen írok erről a kötetről, mert nem hagyott bennem olyan mély nyomot, mint amit a szerzőtől (és a lányával közösen írt történetének olvasása után) vártam volna. Picoult önálló köteteiben, jóllehet hosszan csavarja és nyújtja az elbeszélést, megspékelve jó néhány erkölcsi-morális kérdéssel, s már-már csodálatosnak ható elemmel, mégis mindig valami újjal lep meg. A színes karakterek, a mély mondanivaló, a családi tabu témák boncolgatása, a különleges életutak...bármi.

Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra

„Milyen jó lenne, ha azok, akiket egymásnak rendelt az ég, a megfelelő időben, a megfelelő helyen tartózkodnának. Ha megmondanák az igazat, mielőtt túl késő lenne.”

Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra

Sorozat: Sorok között (2)

Athenaeum, 2016, 392 oldal

Fordította: Babits Péter

Csillagérték: 10

Vannak könyvek, amik egyszerűen csak hívogatnak maguk felé. Csalogatnak, ha úgy tetszik. Csak a ténnyel, hogy léteznek. Jodi Picoult és Samantha van Leer Sorok között sorozata pont ilyen. Nem ismerem az első részt (még), s bár már annál is nagy volt a kísértés, de a másodiknak már meg sem próbáltam nemet mondani. Még csak nem is sejtettem, milyen jót tettem a saját kis lelkemnek ezzel az igennel.

Jodi Picoult: Csodalány

2015 augusztusában jelent meg az Athenaeum gondozásában és Peiker Éva fordításában Jodi Picoult könyve, a Csodalány. Ez volt az első alkalom, hogy az írónőtől olvastam - A nővérem húga c. könyvéből készült adaptációhoz volt csak eddig szerencsém. Most azonban már biztos vagyok benne, hogy van mit pótolnom. Jodi Picoult elvarázsolt.

Jodi Picoult: Csodalány
Athenaeum, 2015, 568 oldal

Mindenképp kell egy jó mély levegőt vennem, mielőtt leírom a gondolataim a könyvről. Nehéz. Nem csupán írni róla, de maga a történet is. És roppant elgondolkodtató. Naivan, felületesen kezeltem a fülszöveg utolsó bekezdését, és csak most, miután olvastam a könyvet döbbentem rá, hogy mennyire mély dolgokról is van itt szó. No, meg arra, hogy ezek mellett még hány és hány kérdés merült fel még bennem.