„Asszonynak
szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség” – hallottam sokszor és máig is a Rákosi-korszak
népjóléti miniszterétől, Ratkó Annától származó szállóigét. Nem állítanám, hogy
valaha is értettem ezt a kijelentést: a korom, az ismereteim és az évek során
megismert, hozzám közelebb vagy távolabb álló női sorsokat tekintve pedig még
kevésbé tudok azonosulni vele. Messzire vezetne ez a gondolatmenet, így néhány
keresetlen kérdéssel ütném fel ezt a bejegyzést.
Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna
Csillagérték: 9
Mi
van azokkal a nőkkel, akik nem ilyen irányelvek mentén élnek? Mi van, ha nem
szeretnének ilyen elvek mentén élni? S mi van, ha szeretnének, de nem tudnak?
Mi van a traumatizált nőkkel és mi van az ő utódaikkal? Van összefüggés a két
generációval előtti fiatal lányt ért erőszaktevés és a 21. századi fiatal nő párkapcsolati
válságai között? Mi van az eltitkolt családi örökséggel? Olyan könnyen és
felszínesen mondogatunk oda, hogy tulajdonképpen csak a lényeg veszik el.
Mörk Leonóra már régóta várólistás szerző nálam, első történetként pedig
az írónő legfrissebb – bár előzményekkel is rendelkező – könyvére, A
Hellinger-Madonnára esett a választásom. Az egyszerű és megkapó borító mögé
lesve igazából azonnal ráhangolódtam az elbeszélésre. Az a regény, mely egy
Goethe-felütéssel indít, viszonylag gyorsan megkaparintja olvasói szívem, amire
aztán a cselekményfolyam további részének sem igazán sikerült rácáfolnia. Jól
látjátok, ez egy olyan értékelés lesz, melyben már az elején leleplezem a
véleményem: A Hellinger-Madonna tetszett!
„Goethe szerint az
életben jó és rossz egyaránt váratlanul tör rá az emberre.”
A
történet – egy kivételével – végig olyan közegben játszódik, amelyben szeretek
létezni vagy kirándulni (bár lehet, hogy eddig nem mindegyikről volt
tudomásom). A művészeteket és a kultúrát például több szempontból is lefedi az
elbeszélés. A cím is utal rá, hogy egy Madonna történetének felderítése köré
(is) szerveződik a történet. Az alkotásról hamarosan kiderül, hogy egy családi
festmény, mely a főszereplő, Kata felmenőit örökíti meg – ráadásul nem is
művészeti előzmények nélkül. Kata egyébként egy jónevű pesti galéria elismert
művészettörténésze. Goethe – ahogy a bevezető gondolatból sejthető – végigkíséri
a regényt. Ennek lenyomata, hogy mikor Kata egy német aukción végre rábukkan a
már elveszettnek hitt festményre – s még a kép új tulajdonosa is beleegyezik,
hogy találkozzon a nővel –, egyenesen Weimarig utazunk. A regény cselekménye
Goethe városában játszódik tehát. A német város otthonossága meglepetés volt
számomra, mindeddig Goethe művei hozták el számomra ezt az érzést. Ezek szerint
elegendőnek bizonyul a szerző nevének említése és a párhuzamok felállítása. De
talán többről van itt szó.
„…– Honnan tudod, mire gondolok? Vagy mit érzek? –
Azt hiszem, azért, mert figyelek rád. Mert kíváncsi vagyok rád. Mert
megpróbállak minél jobban megismerni. Mert nem hiszem, hogy két ember csak
szavak útján értheti meg egymást. Ez ilyen egyszerű, nem?”
A
cselekmény bonyodalma többrétű. Egyrészt egy egészen hétköznapi alapból indul
ki, s a szerző Kata személyével talán nem is kockáztatott túl sokat: egy
harmincas éveiben járó, a munkájában sikeres, ám a magánéletében meglehetősen
peches, érzelmi kapcsolódást nehezen kialakító nő képével viszonylag sokan
tudnak, tudunk azonosulni, mint ahogy azzal is, hogy elakadunk az életünkben. Megrekedünk,
nem látjuk a kiutat. De vajon a mi életünkben kell-e keresni a választ? Vagy valahol
mélyebben gyökereznek a problémák? Kata a Bert Hellinger által felfedezett
módszerrel, a családállítással tesz próbát, mely arra világít rá, hogy párkapcsolati
megrekedése két generációval korábbról ered. A családállítással kapcsolatban
nem szeretnék állást foglalni, valahol az ezotéria és a pszichológia mezsgyéjén
tudom elképzelni, mindazonáltal túlságosan közel nem kerültem ahhoz, hogy
megértsem a szeánsz valós működését (igen: szkeptikus vagyok). Mindazonáltal ez
az élmény veszi rá Katát, hogy felderítse a családi örökség titkát: legyen szó
saját megrekedéséről vagy a sokat említett festményről.
„Az
ősök már csak ilyenek, csupa váratlan fordulat az életük!”
Weimarban
aztán, a Madonna új tulajdonosával való meglehetősen savanyú találkozásból
hamar kiötölhetjük, hogy Kata mindkét kérdésére a német városban leli meg a
választ. Johannes, a jómódú német ügyvéd aztán szép lassan megpuhul, s
összecsiszolódnak Katával. Fura, a családállítást kétkedve fogadom, de abban
hiszek, hogyha két ember jókor és jó helyen találkozik, abból fantasztikus
dolgok tudnak kisülni. De kell hozzá mindkét komponens. Kata végül sokkal tovább
időzik Weimarban, mint ahogyan azt előzetesen tervezte, s elfogadja Johannes
felkérését, hogy restaurálja a Madonnát. Eközben kezdenek el kibontakozni a
családi titkok, melyhez azonban szükségesnek bizonyul egy másik festmény,
sokkal messzebb múltra visszatekintő története. A regény közbeékeléseként egy
16. századi történetet ismerhetünk meg, egy, a nevelőapja által bántalmazott
lányról. A párhuzamokra nem térnék ki bővebben, de biztosan sejtitek már, hogy
a bejegyzés bevezetését nem céltalanul kezdtem a kérdések mentén. Kedveltem,
ahogy a mozaikok összeállnak, s még akkor is foglalkoztatott a megoldásig vezető
út, ha magát a megoldást már régen beigazolódni láttam.
„Egyszer
azt olvastam valahol, hogy az idő emberi lény, gyerek, aki játszik velünk –
mondja elgondolkodva. – Nem tudom, én mindig inkább valamiféle láthatatlan
hatalomnak tartottam, amivel nem árt jóban lenni, mert ugyanúgy dolgozhat
nekünk, mint ellenünk. Gondold el, milyen könnyen elkerülhettük volna egymást, ahogyan
egyszer már meg is tettük! Most viszont mind a ketten akkor és ott voltunk,
amikor és ahol lennünk kellett, és az idő mellénk állt.”
A
Hellinger-Madonna egy szép ívet bejáró, jó érzékkel és gördülékeny stílusban
megírt romantikus történet a „jókor és jó helyen”, valamint a „mindennek megvan
az oka” elvek jegyében. Generációkon és évszázadokon átívelő párhuzamokat fest
a női sorsok között, ami egyrészt közelebb hozza, lüktetővé teszi a
történelmet, másrészt újra és újra rávilágít az őszinteség és az elfogadás gyógyító
erejére. Az elbeszélő folyamatosan gondoskodott róla, hogy komfortosan
elmerüljek a német kultúrában, bevonta szereplőinek világába a klasszikus
műveltséget, az irodalomról való beszélgetést, ami különösen kedves volt
számomra. Érdekes volt megfigyelni Kata rádöbbenéseit, hogy ezekről a témákról
nem ördögtől való vagy elitista dolog beszélgetni (még egy férfival sem, hehe). Most
érkezett el tehát az idő, hogy megismerjem Mörk Leonóra történeteit. A Hellinger-Madonna
pedig jó választás volt kezdésnek.
„Goethe
szerint a két legnagyobb hiba, amit az emberek elkövethetnek,
hogy elszalasztják
vagy elkapkodják a dolgokat.”
Blogturné Klub
Mörk
Leonóra, A Hellinger-Madonna című könyve szemet gyönyörködtető, új és bővített
kiadásban jelent meg újra a Jaffa Kiadó kínálatában. Tartsatok velünk egy
képzeletbeli utazásra Németországban, ismerjük meg közösen a Madonna-kép
rejtélyét és merüljetek el velünk a regény világában. Ha pedig nektek kedvez a
szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.
A turné állomásai
01.23.
Csak olvass!
01.26.
Szembetűnő
01.29.
Spirit Bliss Sárga könyves út
Nyereményjáték
Ahogy
a fülszövegben is olvashatjuk, a könyv középpontjában egy festmény áll. Így
ebben a játékunkban mi is a festészetre koncentrálunk. Minden állomáson
találtok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter
megfelelő sorába beírni, hogy melyik festő készítette azt.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése