Egy festmény történetének nyomában téren-időn át

„Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség” – hallottam sokszor és máig is a Rákosi-korszak népjóléti miniszterétől, Ratkó Annától származó szállóigét. Nem állítanám, hogy valaha is értettem ezt a kijelentést: a korom, az ismereteim és az évek során megismert, hozzám közelebb vagy távolabb álló női sorsokat tekintve pedig még kevésbé tudok azonosulni vele. Messzire vezetne ez a gondolatmenet, így néhány keresetlen kérdéssel ütném fel ezt a bejegyzést.

Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna

Jaffa Kiadó, 2023, 320 oldal

Csillagérték: 9

Mi van azokkal a nőkkel, akik nem ilyen irányelvek mentén élnek? Mi van, ha nem szeretnének ilyen elvek mentén élni? S mi van, ha szeretnének, de nem tudnak? Mi van a traumatizált nőkkel és mi van az ő utódaikkal? Van összefüggés a két generációval előtti fiatal lányt ért erőszaktevés és a 21. századi fiatal nő párkapcsolati válságai között? Mi van az eltitkolt családi örökséggel? Olyan könnyen és felszínesen mondogatunk oda, hogy tulajdonképpen csak a lényeg veszik el. 

Mörk Leonóra már régóta várólistás szerző nálam, első történetként pedig az írónő legfrissebb – bár előzményekkel is rendelkező – könyvére, A Hellinger-Madonnára esett a választásom. Az egyszerű és megkapó borító mögé lesve igazából azonnal ráhangolódtam az elbeszélésre. Az a regény, mely egy Goethe-felütéssel indít, viszonylag gyorsan megkaparintja olvasói szívem, amire aztán a cselekményfolyam további részének sem igazán sikerült rácáfolnia. Jól látjátok, ez egy olyan értékelés lesz, melyben már az elején leleplezem a véleményem: A Hellinger-Madonna tetszett!

„Goethe szerint az életben jó és rossz egyaránt váratlanul tör rá az emberre.”

A történet – egy kivételével – végig olyan közegben játszódik, amelyben szeretek létezni vagy kirándulni (bár lehet, hogy eddig nem mindegyikről volt tudomásom). A művészeteket és a kultúrát például több szempontból is lefedi az elbeszélés. A cím is utal rá, hogy egy Madonna történetének felderítése köré (is) szerveződik a történet. Az alkotásról hamarosan kiderül, hogy egy családi festmény, mely a főszereplő, Kata felmenőit örökíti meg – ráadásul nem is művészeti előzmények nélkül. Kata egyébként egy jónevű pesti galéria elismert művészettörténésze. Goethe – ahogy a bevezető gondolatból sejthető – végigkíséri a regényt. Ennek lenyomata, hogy mikor Kata egy német aukción végre rábukkan a már elveszettnek hitt festményre – s még a kép új tulajdonosa is beleegyezik, hogy találkozzon a nővel –, egyenesen Weimarig utazunk. A regény cselekménye Goethe városában játszódik tehát. A német város otthonossága meglepetés volt számomra, mindeddig Goethe művei hozták el számomra ezt az érzést. Ezek szerint elegendőnek bizonyul a szerző nevének említése és a párhuzamok felállítása. De talán többről van itt szó.

„…– Honnan tudod, mire gondolok? Vagy mit érzek?

– Azt hiszem, azért, mert figyelek rád. Mert kíváncsi vagyok rád. Mert megpróbállak minél jobban megismerni. Mert nem hiszem, hogy két ember csak szavak útján értheti meg egymást. Ez ilyen egyszerű, nem?”

A cselekmény bonyodalma többrétű. Egyrészt egy egészen hétköznapi alapból indul ki, s a szerző Kata személyével talán nem is kockáztatott túl sokat: egy harmincas éveiben járó, a munkájában sikeres, ám a magánéletében meglehetősen peches, érzelmi kapcsolódást nehezen kialakító nő képével viszonylag sokan tudnak, tudunk azonosulni, mint ahogy azzal is, hogy elakadunk az életünkben. Megrekedünk, nem látjuk a kiutat. De vajon a mi életünkben kell-e keresni a választ? Vagy valahol mélyebben gyökereznek a problémák? Kata a Bert Hellinger által felfedezett módszerrel, a családállítással tesz próbát, mely arra világít rá, hogy párkapcsolati megrekedése két generációval korábbról ered. A családállítással kapcsolatban nem szeretnék állást foglalni, valahol az ezotéria és a pszichológia mezsgyéjén tudom elképzelni, mindazonáltal túlságosan közel nem kerültem ahhoz, hogy megértsem a szeánsz valós működését (igen: szkeptikus vagyok). Mindazonáltal ez az élmény veszi rá Katát, hogy felderítse a családi örökség titkát: legyen szó saját megrekedéséről vagy a sokat említett festményről.

„Az ősök már csak ilyenek, csupa váratlan fordulat az életük!”

Weimarban aztán, a Madonna új tulajdonosával való meglehetősen savanyú találkozásból hamar kiötölhetjük, hogy Kata mindkét kérdésére a német városban leli meg a választ. Johannes, a jómódú német ügyvéd aztán szép lassan megpuhul, s összecsiszolódnak Katával. Fura, a családállítást kétkedve fogadom, de abban hiszek, hogyha két ember jókor és jó helyen találkozik, abból fantasztikus dolgok tudnak kisülni. De kell hozzá mindkét komponens. Kata végül sokkal tovább időzik Weimarban, mint ahogyan azt előzetesen tervezte, s elfogadja Johannes felkérését, hogy restaurálja a Madonnát. Eközben kezdenek el kibontakozni a családi titkok, melyhez azonban szükségesnek bizonyul egy másik festmény, sokkal messzebb múltra visszatekintő története. A regény közbeékeléseként egy 16. századi történetet ismerhetünk meg, egy, a nevelőapja által bántalmazott lányról. A párhuzamokra nem térnék ki bővebben, de biztosan sejtitek már, hogy a bejegyzés bevezetését nem céltalanul kezdtem a kérdések mentén. Kedveltem, ahogy a mozaikok összeállnak, s még akkor is foglalkoztatott a megoldásig vezető út, ha magát a megoldást már régen beigazolódni láttam.

„Egyszer azt olvastam valahol, hogy az idő emberi lény, gyerek, aki játszik velünk – mondja elgondolkodva. – Nem tudom, én mindig inkább valamiféle láthatatlan hatalomnak tartottam, amivel nem árt jóban lenni, mert ugyanúgy dolgozhat nekünk, mint ellenünk. Gondold el, milyen könnyen elkerülhettük volna egymást, ahogyan egyszer már meg is tettük! Most viszont mind a ketten akkor és ott voltunk, amikor és ahol lennünk kellett, és az idő mellénk állt.”

A Hellinger-Madonna egy szép ívet bejáró, jó érzékkel és gördülékeny stílusban megírt romantikus történet a „jókor és jó helyen”, valamint a „mindennek megvan az oka” elvek jegyében. Generációkon és évszázadokon átívelő párhuzamokat fest a női sorsok között, ami egyrészt közelebb hozza, lüktetővé teszi a történelmet, másrészt újra és újra rávilágít az őszinteség és az elfogadás gyógyító erejére. Az elbeszélő folyamatosan gondoskodott róla, hogy komfortosan elmerüljek a német kultúrában, bevonta szereplőinek világába a klasszikus műveltséget, az irodalomról való beszélgetést, ami különösen kedves volt számomra. Érdekes volt megfigyelni Kata rádöbbenéseit, hogy ezekről a témákról nem ördögtől való vagy elitista dolog beszélgetni (még egy férfival sem, hehe). Most érkezett el tehát az idő, hogy megismerjem Mörk Leonóra történeteit. A Hellinger-Madonna pedig jó választás volt kezdésnek.

„Goethe szerint a két legnagyobb hiba, amit az emberek elkövethetnek, 

hogy elszalasztják vagy elkapkodják a dolgokat.”

Blogturné Klub

Mörk Leonóra, A Hellinger-Madonna című könyve szemet gyönyörködtető, új és bővített kiadásban jelent meg újra a Jaffa Kiadó kínálatában. Tartsatok velünk egy képzeletbeli utazásra Németországban, ismerjük meg közösen a Madonna-kép rejtélyét és merüljetek el velünk a regény világában. Ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.

A turné állomásai

01.23. Csak olvass!

01.26. Szembetűnő

01.29. Spirit Bliss Sárga könyves út

Nyereményjáték

Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, a könyv középpontjában egy festmény áll. Így ebben a játékunkban mi is a festészetre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik festő készítette azt.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

a Rafflecopter giveaway