Janecskó Kata: Nők a hálóban

Nők a hálóban. Janecskó Kata könyvének címe olyannyira sokrétű és sokatmondó, mely már alapvetően elgondolkodtató arról, hogy mi is az a sok minden, ami körülvesz minket – és ami veszélyeket rejthet az online és az offline térben egyaránt. Nőként, emberként, társadalmi lényként a világban, az online és az offline térben mozogva.

Janecskó Kata: Nők a hálóban

21. Század Kiadó, 2024, 304 oldal

Csillagérték: 9

A világháló könnyed elérhetősége számtalan lehetőséget rejt, de ezekkel a lehetőségekkel – ahogy általában mindennel megesik – nem csak élni, visszaélni is lehet, és rendszerint szoktak is. A csalók, a szélhámosok, azok a szervezetek, melyek erre „szakosodtak”. Az áldozatok gyenge pontjai pedig könnyen feltérképezhetők, melyek egyik záloga részben szintén az online tér felerősödésének és egyik nem túl kellemes hozadékának, az elszigetelődésnek is betudható.

Elinor Cleghorn: Szenvedő nők

Nagyjából hetedikes lehettem, mikor az egyik tanárnőnk egy társadalomról szóló óra keretében megjegyezte, hogyha a férfiak menstruálnának, akkor minden hónapban plusz két szabadnapot és egészségügyi támogatást kapnának, hogy be tudjanak maguknak vásárolni a nehéz napokra. A szülés pedig magától értetődően, fájdalommentes lenne. A kétezres évek legelején jártunk, és akkor még nem is feltétlenül értettem, hogy milyen tág összefüggéssel és háttérrel rendelkezik ez az egyszerűnek (és tizenhárom évesen még kissé viccesnek) ható mondat. 

 

Elinor Cleghorn: Szenvedő nők

Park Könyvkiadó, 2023, 540 oldal

Fordította: Szécsi Noémi

Csillagérték: 10

Eltelt csaknem húsz év, és a tanárnő mondata – magával az órai szituációval – még mindig sokszor felsejlik előttem. Ma már értem – érteni vélem – a felütés komplexitását. De sokszor még mindig meg tud lepni a nemi egyenlőtlenség, s talán leginkább az, hogy 2023-ban még mindig jelen van, sőt: rá kell világítani, hogy tényleg létezik. Nincsenek illúzióim, ha húsz év múlva olvasod ezt a bejegyzést, akkor is lesz aktualitása. De gyermeki (és kutatói) naivitással valamiért mégiscsak él a remény bennem, hátha az Elinor Cleghorn-féle kutatások és kiadványok egyre többeket tanítanak meg látni, nem csupán nézni. Mert szerencsére a sussexi művelődéstörténész nincs egyedül.

Ha valaki hősnőnek született

Korábban volt egy elképzelésem, hogy Jane Austen regényeiről nem fogok írni. A munkássága, az adaptációk, a szereplők és a témák más kérdés: de a konkrét könyvek – a hat befejezett történet – valahogy érintetlen maradt előttem e szempontból. Egészen mostanáig. Volt már néhány újraolvasásom – a Büszkeség és balítéletet idegen nyelven is olvastam és megismerkedtem vele az újrafordítás kapcsán.

Jane Austen: A klastrom titka

Menő Könyvek, 2023, 296 oldal

Fordította: Borbás Mária

Csillagérték: 10

A Menő Könyvek csodaszép kiadványsorozata még a „blogtalan” időszakban is megragadta a figyelmem, így nagy örömmel vállalkoztam rá, hogy tizenegy év után ismét elolvassam Austen első regényét, A klastrom titkát. Mindeközben pedig sikerült elhatározásra jutnom arra nézvést is, hogy szép lassan beszerzem a sorozat további részeit, és újraolvasom az életművet.

Benkovics Júlia: Magunkról

Kirándulások a csajszibarack körül. Mikor van lehetőségünk kötetlen beszélgetést folytatni a saját szervezetünk működéséről szakemberrel? A magam részéről nagyon szeretem, ha ismerem a saját működésemet. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy van kihez fordulnom bizonyos kérdéseimmel (nem, nem a Google-re gondolok), de szívesen nézek meg vagy olvasok egy-egy tématerület kapcsán orvosokkal készült beszélgetést.

Benkovics Júlia: Magunkról

Libri Könyvkiadó, 2023, 292 oldal

Illusztrálta: Czikkely Panni

Csillagérték: 9

E szempontból elég nagy szerencsénk (és persze pechünk is) van, a közösségi média ugyanis számos platformot biztosít, hogy a számunka befogadható formában tájékozódjunk. Persze – ahogy fentebb utaltam is rá –, épp ez a veszélye is a sokféle, sokfelől érkező impulzusnak. A női testről, annak működéséről valamiért még mindig tabu beszélni. Jót kacarászunk a hüvelygombás reklámokon és értetlenkedve nézzük a menstruációja második napján talpig fehérben virító reklámarcokat. Mintha az egész csak ennyiről szólna. Ezek miatt is választottam olvasásra Dr. Benkovics Júlia könyvét, mely már az alcímében is azt ígéri: itt bizony tabuk nélkül beszélhetünk magunkról.

Margaret Atwood: Pénelopeia

A görög drámák női dimenziója - Pénelopé története. Margaret Atwood neve számomra garancia a jó szórakozáshoz. Teljesen be tudnak szippantani a nagyregényei, a finoman kidolgozott történetszálai – és az, hogy ezeket kezdetben összegubancoltan kapom meg tőle, s mintegy ködös erdőben botorkálva, a gubancköteget a kezemben tartva valahogy mégis sikerül kikecmeregni a napfényes tisztásra. Az írónő történetei általában egésznapos elfoglaltságot jelentenek számomra, jó előre kiválasztom az alkalmat, mikor bekuckózva végig tudom egy-egy könyvét olvasni.

Margaret Atwood: Pénelopeia

Jelenkor Kiadó, 2023 (2005), 192 oldal

Fordította: Géher István

Csillagérték: 10

Úgyhogy igencsak meglepődtem, mikor kezembe vettem a Pénelopeiát – már a kiadói oldalon is kikerekedtek a szemeim, hogy mindössze 196 oldalról van szó. Meggyőződésem volt, hogy elírás, de nem! Lássuk, mennyiben más – ha más – egy rövidebb lélegzetű történet a szerzőtől és (lelövöm a poént) miért szerettem olyan nagyon Pénelopé történetét.

Podhorányi Zsolt: Dámák a kastélyban

A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2018 végén Podhorányi Zsolt lenyűgöző albuma, melyben betekintést enged a 19-20. századi magyar kastélyok dámáinak mindennapjaiba, melyek korántsem a kényelmes korzózásban és szalonéletben merültek ki.

Podhorányi Zsolt: Dámák a kastélyban

Kossuth Kiadó, 2018, 256 oldal

Csillagérték: 9

A dualizmus társadalomtörténeti, nőtörténeti és művelődéstörténeti szempontból számomra lenyűgöző időszak, így talán nem meglepő, hogy nagyon tudok lelkesedni minden olyan, elsősorban a női művelődésre, szerepvállalásra fókuszáló munkáért, ami nem a fejünkben általánosan megjelenő történelemképet/történelemről való gondolkodás tényezőit (nagy uralkodók, évszámok, hadtörténet és politikatörténet) világítja meg, hanem a mikrotörténelmet, az egyén szintjén való történeti változásokat, a mindennapokat körbelengő korszellemet. Podhorányi Zsolt kötetét annak reményében lapoztam fel, hogy sok-sok új információval és kutatással gazdagodom a dualizmus kori hölgyek mindennapjairól.

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

2014-ben a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, a Vörös Pöttyös sorozat tagjaként jelent meg Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten című regénye. A kiadó jóvoltából végre én is megismerkedhettem az Ambrózy báró esetei sorozat első részével.

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Sorozat: Ambrózy báró esetei (1)
Könyvmolyképző Kiadó, 2014, 336 oldal
Csillagérték: legfelső polc

Megjelenése óta szemezek ezzel a könyvvel. A borító az első pillanattól kezdve levett a lábamról, egyszerűen varázslatos. Számomra tökéletesen illik a címhez is - ami egyébként szintén felcsigázott...és akkor már persze, a fülszöveg által felvillantott cselekményfolyamról talán már nem is kell említést tennem. Hatalmas elvárásokkal és izgatottan vágtam hát bele, hogy megismerhessem Ambrózy báró eseteinek első darabkáját.

Györe Gabriella: Nőgyakorlat (kötésminták)

Néhány hónapja jelent meg Györe Gabriella: Nőgyakorlat (kötésminták) című első verseskötete. Nagy örömmel vettem a költőnő felkeresését, és még nagyobb örömmel számolok be most Nektek a kötet kapcsán megfogalmazódott gondolataimról.

Györe Gabriella: Nőgyakorlat - kötésminták
Megjelenés: 2015.
Kiadó: Syllabux Kiadó
Oldalszám: 106 oldal
Csillagérték: 10

Fülszöveg:
A vers egy igazán praktikus dolog.
Mindenfélére használni lehet. Bele lehet dobni a fürdővízbe, és mellé lehet feküdni az ágyba. El lehet siratni, mint a nagymamát, és ki lehet húzni az orrunkból, mint a taknyot. Mutogatni lehet, mint a punit a mosdóban, és lehet vele rajzolni egy pelikánt. El lehet veszíteni és rá lehet csörögni, ki lehet nyitni és be lehet zárni. Meg lehet ünnepelni, mint az első menzeszt, és ki lehet kaparni, mint a sütőből a több napos csirkét. De hogy vajon kedves, lelkes, értő olvasókat lehet-e neki szerezni, azt már nem tudom. Ez már egy sokkal bonyolultabb ügy. Viszont a Nőgyakorlat versei jó eséllyel indulnak. Ebben biztos vagyok.
Erdős Virág
Györe Gabriella (1974) Budapesten született. Hívták kislányomnak, jó - és rossz tanulónak, diplomásnak, magasan képzett irodai alkalmazottnak, gyámi tanácsadónak, újságírónak, szerkesztőnek, szerelmemnek, szeretőnek, barátnak, s más neveken. Fordításai Morgenstern Bitódalaiból 2014-ben jelentek meg a Syllabuxnál. Ez az első önálló kötete.

"Minden nap számít!"

Ha azt mondod: Hosszú Katinka, én azt mondom: büszkeség, siker, nyitottság, kedvesség...egy igazi napsugár, aki beragyogja a napod. Minden sportszerető ember ismeri őt, széles e világon. Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni azt a napot, mikor személyesen is találkozhattam vele. Pécsett dedikálta az akkor megjelent, A magyar Iron Lady című könyvét. 2014. december 13-a volt, szombat. És ragyogóan sütött a Nap. Hamar odaértem a közönségtalálkozó helyszínére, így a kezdetektől figyelhettem, hogy fogadja a hozzá/miatta érkezőket. Mindenkit személyesen, bemutatkozással és kézfogással köszöntött; a gyerekek nyakába akasztotta valamely érmét, fotózkodott, beszélgetett, mosolygott, érdeklődő, nyitott és közvetlen volt.

Hosszú Katinka, Szántó Dávid: A magyar Iron Lady
Megjelenés: 2014.
Kiadó: Toos Sports Agency
Téma, műfaj: sport, motivációs
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 256 oldal
Csillagérték: 10

Fülszöveg:
"Amióta először 2008-ban Katinkával találkoztam, az első sorból nézhettem, ahogy világ - és Európa-bajnoki címeket nyer, megdönt 11 világrekordot. A túláradó érzelmek, a büszkeség, az izgalom, az ámulat ezeken a versenyeken olyasmit, amit egyszerűen nem tudok szavakba önteni. Még akkor is elakad a szavam, elérzékenyülök, amikor felvételről újra látom őket. De ezek a sikerek meg sem közelítik azt a Katinka által véghezvitt, leginkább lélegzetelállító változást, amit volt szerencsém végigkövetni. Az átalakulás, ami a 2012-es londoni olimpia és a 2013-as barcelonai világbajnokság között történt, az egyik leglenyűgözőbb, leginspirálóbb volt, aminek valaha tanúja lehettem.
Azt gondoljátok, elfogult vagyok, de a helyzetről való véleményemnek semmi köze az eredményekhez vagy a személyes érintettségemhez. Ez a sportoló hozzáállását tükrözi, mielőtt a verseny egyáltalán elkezdődik.
2012-ben Katinkának megvolt a lehetősége, hogy valóra váltsa gyermekkori álmát. Mégis, amikor eljött a pillanat, annyira izgult, hogy mozdulni sem tudott. Utána megjárta a legsötétebb helyeket, ahová egy sportoló eljuthat, a visszavonulást fontolgatta és megkérdőjelezte saját identitását. Barcelonában Katinka mégis teljesen más sportolóként, úgy állt a rajtkő mögé harcra készen, hogy erőt merített a múlt hibáiból, és nem félt az előtte álló úttól.
Aminek tanúja lehettem London és Barcelona között, valóban lenyűgöző volt, és örökké hálás leszek a lehetőségért, hogy része lehettem ennek a történetnek."

Szeretettel, J.A.

"Mégis postára tehetem ma a levelet, ami az emberi Boldogság legmagasabb csúcsaira röpít, a Bőség napfényében fürdet, és a Gyönyör olyan élményeit ízlelteti velem, amelyek csak kifejezhetőek az ismert nyelvek bármelyikén."

Jane Austen: Jane Austen levelei
Eredeti megjelenés: 2009.
Hazai megjelenés: 2014.
Kiadó: Koinónia Kiadó
Fordította: Vallasek Júlia
Téma, műfaj: levelezés
Oldalszám: 232 oldal
Csillagérték: legfelső polc

Fülszöveg:

A kötet szerkesztője, fordítója válogatást ad közre a ma is páratlanul népszerű angol író, Jane Austen leveleiből, a könyv igazi irodalmi csemegét kínál Austen olvasói számára. A családi levelezésben szinte egyáltalán nem esik szó a kor világfelforgató nagy eseményeiről (a napóleoni háborúk, a nagy gyarmatosítások és az ipari forradalom koráról van szó), és az író néhány apró, futtában odavetett mondat kivételével regényeiről, írói munkájáról sem beszél. „Az írás lehetetlennek tűnik, ha az ember feje báránysülttel és rebarbaraadagokkal van tele” – panaszkodik Austen egyik, nővéréhez írott levelében. A „báránysült és rebarbara” tematika túltengése Austen levelezésében magától értődőnek látszik annak a sajátos társadalmi, történelmi, illetve szűkebb, családi helyzetnek a fényében, amelyben a levelek írója élt és dolgozott. Jane Austen vidéki pap lányaként született 1775-ben. Pár évvel idősebb Cassandra nővérével együtt fiúk közt nőtt fel a paplakban, hat fiútestvére volt, az apja pedig magániskolát vezetett a környékbeli birtokosok fiai számára. Összetartó, ragaszkodó családban és könyvek között élt, szülei, bátyjai nemcsak megtűrték, de kifejezetten értékelték és részben támogatták húguk írói munkáját, ami abban a korban nem számított megszokottnak.

A könyvről szóló értékelést elolvashatod a SzemBetűNő honlapján

Polcz Alaine: Álomnapló

Picit értetlenül állok Polcz Alaine: Álomnapló című könyvének elolvasása után - többek között ez az oka annak is, hogy már több, mint egy hete befejeztem, és még egy szót sem tudtam írni róla. Mert ez a könyv így nem sok. Mondhatni: vajmi kevés.

Polcz Alaine: Álomnapló
Megjelenés: 2012.
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Téma, műfaj: napló, pszichológia
Oldalszám: 168 oldal
Csillagérték: 5

Fülszöveg:
Polcz Alaine szerette az álmokat. Hitt bennük. Sőt, értette is az álmok nyelvét. Minden meg nem fejtett egy álom egy felbontatlan levél - idézte a Talmudot egyik könyvében. Szívesen hivatkozott Freud ismert mondására, hogy az álom via regia, királyi út a tudattalanhoz. Terápiájában is számtalanszor épített rá, és felhasználta a gyógyíthatatlan beteg gyermekeknél, a felnőtteknél is. Mit üzen az élet? Mit üzen a tudattalanom? - tette fel gyakran a kérdést önmagának is. Őt olvasva, az ő álmain keresztül mi is közelebb kerülünk az álmok világához, a saját álmainkhoz, és így önmagunk megértéséhez.

A múzsa naplója: Gyarmati Fanni

Mikor 2014. február 15-én arra a hírre ébredtem, hogy Radnóti Miklós özvegye, hagyatékának és emlékének ápolója, Gyarmati Fanni életének 102. évében elhunyt, amellett természetesen, hogy elszomorodtam, egy egészen fura érzés töltött el: annak vitathatatlanul megnyugtató tudata, hogy Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni együtt vannak.

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Jaffa Kiadó, 2014, 1274 oldal

Csillagérték: 10

Fifi néni hosszú életet élt. Sokat várt a találkozásra, mely hiszem, hogy megvalósult. Életének egyértelműen legmeghatározóbb korszakáról naplót vezetett, s még élete során rendelkezett arról, hogy ez az írás csak halála után kerülhet olvasói kézbe. Ezt a döntést érthetőnek találtam, annál is inkább, mert Fifi néni kerülte a nyilvánosságot, s mindössze két ízben adott interjút. Most, hogy a napló megjelenésétől egészen február második hetéig olvastam a naplót, már biztosan tudom: Gyarmati Fanni igazán bölcs asszony volt! Lassan haladtam a naplóval, nagyon lassan, mégis sokszor gyorsnak éreztem a tempót...még most is rengeteg kérdés és gondolat kavarog a fejemben. A teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány általam fontosnak vélt részletet.

Simone de Beauvoir háromszor

Simone de Beauvoir a modern feminizmus tagadhatatlanul egyik legikonikusabb alakja. Persze, vitázhatunk a feminizmus fogalmáról - manapság mindenki állást foglal feminizmus-ügyben, noha jobbára fogalma sincs, mit is jelent ez pontosan, és hány árnyalata, milyen eszmeisége van tulajdonképpen. Az írónő Beauvoirtól legutóbb az Egy jó házból való úrilány emlékeit olvastam, s akaratlanul is eszembe ötlött két, korábban már olvasott műve, melyeket ebbe a bejegyzésbe is beleszőttem.

Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei
Eredeti megjelenés: 1958
Hazai megjelenés:1961
Kiadó: Magvető Kiadó
Fordította: Nagy Péter
Téma, műfaj: életrajzi regény
Oldalszám: 442 oldal
Csillagérték: 8

Fülszöveg:

'...II. Henrik stílusú ebédlő, bársonyfüggöny papa dolgozószobájában: e szentély bútorai feketére pácolt körtefából voltak: elbújtam az íróasztal alatti fészekben, árnyékba burkolództam: sötét volt, meleg volt, és a szőnyeg vöröse a szemembe sikoltott. Így telt el a kisgyermekkorom. Néztem, tapogattam, védett helyzetben ismerkedtem a világgal' - írja a XX. századi francia irodalom egyik nagyasszonya, Simone de Beauvoir önéletrajzi  visszaemlékezésének elején a kezdetekről. Hogy mit jelent polgárnak lenni, erre tanít ez a könyv. Valóban, mit? Jelent anyagi biztonságot, évszázadok alatt kialakult viselkedési önállóságot, szabadságot és bátorságot, a saját vélemény alkotásának luxusát. Ilyen háttérrel juthatott el a kislány, aki 1908-ban beleszületett a Boulevard Raspail polgári biztonságának és bigott katolicizmusának világába, Sartre társaként a századunkat formáló egyik jelentős szellemi áramlat, az egzisztencializmus nagyjai közé.

Más kép: Szendrey Júliáról másképp

Szendrey Júlia: Petőfi felesége és múzsája, gyermekének anyja, aki férje halála után új házasságot kötött, s akit a közvélemény emiatt mélységesen elítélt, 1868-ban bekövetkező halálról is nyers hidegséggel számoltak be. Kihagytam valamit? Igen, elég sok mindent. Napjainkban talán már nem ilyen negatív a „feleségek feleségének” megítélése. Talán azért, mert már nem is gondolunk rá. Talán, mert elmerült a semlegesség érdektelenségébe. Pedig…

keptar.oszk

Szendrey Júlia 1828. december 29-én Keszthelyen született, apja Szendrey Ignác a Festetics család gazdatisztje, anyja Gálovics Anna volt. A családi jómódnak köszönhetően, Júlia már tízéves korától a kor nemes leányainak intézeteiben sajátíthatta el honleányi feladatait. Első ízben a mezőberényi Wenckheim-kastély leánynevelő intézetében, majd a Lejtei-féle leánynevelő intézményben töltött két, illetve négy esztendőt. Tanulmányai befejeztével hazatért a családi házba – ekkor már Erdődre, miután apja a Károlyiakhoz került. „Juliska” 1846-tól fogott naplóírásba, mely tevékenységet (kisebb-nagyobb megszakításokkal) egészen haláláig, nagyjából 22 éven keresztül folytatott.

E napló sok érdekességre világíthat rá. Már csak amiatt is, mert Júlia halála után 62 évig nem is tudtak létezéséről. Illetve, csak nagyon kevesen. És ők is próbálták elfelejteni. Júliát is. Mondhatja persze a kedves Olvasó, hogy a naplóírásban semmi kunszt nincs. Ez a XIX. században korántsem volt így. Főleg nem akkor, ha az illető nőnek született. Szendrey Júlia annak a Gyulai Pálnak volt kortársa (és sógornője), aki az időszak legmeghatározóbb kritikusa volt, s aki arról értekezett, hogy az irodalmi életben a nő maximum mesefordításra alkalmas, ennél nagyobb feladattal az írás terén felesleges is próbálkoznia, s örömteljes, ha egyáltalán az sikerül neki. Pedig Júlia írt: verset és prózát is. Érdekesség, de Gyulai az előbb említett kritikai dolgozatban (cím szerint: Írónőink) mintegy példaként emeli ki Szendrey Júlia mesefordításait (ő fordította először magyarra Andersen, s példaképének, a francia feminista George Sand műveit).