 |
2014-ben
a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, a Vörös Pöttyös sorozat tagjaként jelent
meg Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten című regénye. A kiadó jóvoltából
végre én is megismerkedhettem az Ambrózy báró esetei sorozat első részével.
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Sorozat: Ambrózy báró esetei (1)
Könyvmolyképző Kiadó, 2014, 336 oldal
Csillagérték: legfelső polc
Megjelenése
óta szemezek ezzel a könyvvel. A borító az első pillanattól kezdve levett a
lábamról, egyszerűen varázslatos. Számomra tökéletesen illik a címhez is - ami
egyébként szintén felcsigázott...és akkor már persze, a fülszöveg által
felvillantott cselekményfolyamról talán már nem is kell említést tennem.
Hatalmas elvárásokkal és izgatottan vágtam hát bele, hogy megismerhessem
Ambrózy báró eseteinek első darabkáját.
„Egymás
megértéséhez, uram,
jóval
több kellene, mint nyelvtudás.”
A
történet kezdetén 1896-ban, a Millenium évében járunk. Azt hiszem, pontosan
tudom, milyen apropónak köszönhető, hogy ez az az év, ez az a korszak a magyar
történelemben, mellyel kapcsolatban gyakorlatilag minden érdekel. Ez az apropó
pedig nem más, mint egy középiskolai történelem óra, melyre azt hiszem, mindig
emlékezni fogok. A Millenium évéről volt szó. A korabeli mindennapokról,
életvitelről, megfűszerezve egy csipet gazdaságtörténettel. Sosem tagadtam, nem
is tudnám és felesleges is lenne: a hadtörténet és gazdaságtörténet valahogy
sosem tudott annyira magával ragadni, mint a társadalom - és művelődéstörténet.
És valami azt súgta, a Leányrablás Budapesten tartogat számomra meglepetést és
izgalmakat a témában.
„–
Máskor legyen óvatosabb, gyermekem - mosolygott rám a hölgy. – Ezek a nyafka,
rátarti kiskakasok, bár a fejük üres, mint a likas hordó, mégis azt hiszik,
hogy aki szoknyát visel, azzal bármit megtehetnek.
–
És rosszul tűrik, ha a tyúkocska visszacsíp.”
 |
| Korabeli pillanatkép |
Annak
ellenére, hogy ez az egyik kedvenc időszakom a magyar történelemben, kevésbé
vagyok olvasott a témában. Illetve, inkább úgy mondanám, ez a műfaj és a
könyvben felfedezhető megközelítés/nézőpont viszonylag újszerű volt számomra. A
korábbiakban inkább nőtörténeti írásokat, naplókat, stb. kutattam, de a
történelmi regény ilyetén formája ismeretlen terep volt számomra. Legalábbis,
eddig. Mostantól ugyanis szerelmese vagyok - ennek is. Hamar sikerült a
történetbe helyezkednem, s habár sokszor a fejemhez kaptam, amiért figyelmetlen
voltam az ország korabeli földrajza tekintetében, egyre otthonosabban éreztem
magam a történelmi Magyarországon és fővárosában. Illetve, éreztem volna, ha
Hangay Emma vendéglátói hagyták volna. Nagyon megkedveltem a Hangay-lányokat.
Először Emmával jártam be a Milleniumi forgatagot - tökéletes idegenvezetőm
volt. És imádtam benne, hogy annyira szertelen, hogy az adott hagyományokat és
társadalmi viszonyokat volt bátorsága saját élményeinek megélése alá rendelni.
Kis tizenhat éves csitri - mondhatnánk, ha a főváros (lecsúszott) előkelőségei
közé tartoznánk. Félreértés ne essék, Emma a legkevésbé sem volt neveletlen
vagy modortalan. Mint ahogy húga, Mili kisasszony sem.
 |
| Ablak a múltra :) |
„Van,
hogy az ember lelkének bádogserlegébe több rettegés már nem fér bele,
s
akkor hirtelen túlcsordul a fájdalom.”
Bár
roppantmód sajnáltam, hogy 1896-ot oly gyorsan magunk mögött hagytuk - szó
sincs arról, hogy a regény bevezető története elkapkodott lenne, sőt, épp
ellenkezőleg: megjegyzésem csupán arra vonatkozik, milyen szívesen időztem
volna még Emma kisasszony társaságában Budapesten - Mili kisasszonnyal való
1900-as megismerkedésem is felettébb örvendetes volt. A Hangay-lányok
fiatalabbja ekkor utazik a fővárosba, hogy megoldja nővére eltűnésének
rejtélyét. Egy hölgy, egy nő...érdekes próbálkozás, ismerve a korszak uralkodó
közvéleményét a nők teherbírását és talpraesettségét illetően.
„–
Akkor hát hallgassa meg a beszámolómat, kisasszony, s ha egyáltalán képes rá,
értsen meg belőle valamit – állt fel hirtelen a báró iménti helyéről.
–
Bocsánat – hökkentem meg. – Miért feltételezi a méltóságos úr, hogy nehezemre
esik megérteni a szavait?
–
Hisz ön még csak gyermek, s ráadásul leány! – érvelt Richárd, mint aki a
világmindenség egyik alapvető igazságát közli.”
 |
| Korzózás az 1910-es években |
...ráadásul,
Mili feladata korántsem bizonyult olyan egyszerűnek, sőt, reménykeltőnek sem,
mint abban megérkezésekor bízott. Először is: felügyelet, gardedám nélkül
pénzsóvár rokonai - akiknél négy évvel azelőtt Emma kisasszony is
vendégeskedett - ki sem engedték az utcára. S ha ez nem lett volna elegendő,
egy újabb rejtélyes tragédia folytán a kisasszony nyomozása más fordulatot
vesz. Nem csupán ő szeretne egy rejtély nyomába eredni, de ő maga is célponttá
válik. Ugyanakkor, ennek köszönhetően ismerkedik meg az első (második és
harmadik) benyomásra pökhendi, ámbár tehetséges nyomozó Ambrózy báróval, aki a
rejtély nyomába ered, hogy végre fény derüljön Emma kisasszony hollétére. Ugyan
a báró osztja a nőkről való közvélekedést, s véleményét a legkisebb mértékben
sem rejti véka alá, Mili kisasszonyt sem kell félteni. Éles nyelve ugyanilyen
éles elméről tesz tanúbizonyságot. Ezzel igen vidám perceket szerezve
olvasójának, ámbár annál kellemetlenebbeket a bárónak...
 |
| Hölgy az 1900-as években |
„Magának is szép napot,
báró úr! – mondtam ridegen. – Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul
méltóztatik festeni.”
Tehát.
Szerelem első olvasásra. Éles eszű, kiváló modorral és neveltetéssel megáldott
századfordulón élő fiatal hölgyek, akik talpraesettségükkel belopták magukat
szívembe. Mellettük pedig egy hagyományokhoz ragaszkodó beállítottsággal és jó
képességekkel rendelkező fiatalember, aki nőkről vallott elmarasztaló nézetei
ellenére sem teljesen ellenszenves. Mint ahogy sok, napjainkban is e „szereposztást”
preferáló fiatalember sem az - bár tőlük már kissé kínos. Még mindig
hihetetlen számomra, hogy ezen társadalmi felfogás berkein belül kevesebb, mint
húsz éven belül a nők is választójogot kap(hat)tak hazánkban. Mennyi Hangay
Milire volt szükség ehhez! És igen, picit még az is hihetetlen számomra, hogy
napjainkban is sok ilyen "báró" szaladgál az utcán...de ez egy más
téma...A Leányrablás Budapesten egy amolyan igazi sorozatindító, félelmeim
beteljesítője, vagyis: te jó ég! Mikor érkezik a folytatás? MOST akarom!
„Úgy
van az, hogy amikor az ember azt hiszi, nincs több remény,
akkor
szokott felpercenni az új nap első sugara!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése