39. Boglári Szüret

Ha augusztus, akkor nyaralás. Ha nyaralás, akkor Balaton. Ha Balaton, akkor Balatonboglár. És ha mindez együtt, akkor Balatonboglári Szüreti Fesztivál! Idén már harminckilencedik alkalommal. Ugyan, részemről ez csupán nagyjából a hat-hetedik részvétel volt - melyhez hozzátartozik egy még a 2000-es évek legelejéről, de vitathatatlanul és megmásíthatatlanul ismét nagyon jól éreztem magam. Többek között azért is, mert egy igazán különleges élményben volt részem. Hogy mi is volt ez, nem titok - a bejegyzés további részében ki is térek rá. A nosztalgia magával ragadott. Az utóbbi időben ugyanis azt vettem észre - egyrészt magamon, másrészt pedig a körülöttem zajló mindenféle eseményzuhatagon -, hogy 2015. a nosztalgia éve. Legalábbis számomra mindenképp. Valamiért így alakult. És én ezt egyáltalán nem bánom.

Portékarengeteg, hagyományos és különleges ételek, és az elmaradhatatlan isteni bor és pezsgő! Emellett sorakozik fel a programok és koncertek hada, a jó hangulat, a tömeg...és persze: a Balaton! Bár ezen a nyáron kegyes és kegyetlen is volt az időjárás az ideérkezőkkel - kegyes, mert fesztiválozásra pont alkalmas volt az idő, kegyetlen, mert strandolásra csak elszórtan-, azért azt gondolom, mindenki megtalálhatta a maga kis világát. Én is megtaláltam.

Saját fotóim a felvonulásról

Méghozzá háromszor is. Nekem három tetőpontja volt a fesztiválnak. Kettő állandó, és egy minden évben változó. Az egyik - természetesen - a szüreti felvonulás. Bár mintha évről-évre rövidebb lenne. Vagy csak én vagyok telhetetlen? Ezen a délutánon a tánccsoportok, zenekarok, borok és szőlőfürtök felvonulása uralja az utcákat. Ez gyakorlatilag megállítja az életet a városban. Mégis: nem lehet nem gyönyörködni benne, nem lehet nem tapsolni, örülni és integetni! Szeretem a felvonulás kavalkádjának vidámságát. A másik kihagyhatatlan csúcs a lézershow - és tűzijáték. Idén sem csalódtam. Sok új látványelemet is felfedeztem, és hát egyszerűen imádom, hogy egyszerre több ezer ember mered az égre gyermeki csodálattal a szemében. 

Saját fotó a TNT koncertjéről

A harmadik pedig igazából időrendben az első volt. Bár lehet, hogy nem csupán időrendben. Nyár elején/közepén pásztázva a koncertlistát, egy pillanatra elakadt a lélegzetem: TNT! Önmagában ez még nem egy nagy újság. Az egyik legsikeresebb együttes a kétezres évek környékéről. Ismét koncertezik. Vissza a jövőbe! Nem mellesleg az én nagy-nagy kedvenceim is voltak. Sőt, Balatonbogláron jártam a fellépésükön életemben először. Ott szerettem meg őket. De igazán. Igaz, az még abban az időben volt, mikor a Balaton-átúszás egy hatalmas össznépi buliban teljesedett ki. A playback virágkorában. Mikor csak az este hét után érkező együttesek énekeltek élőben. Mikor egy délután alatt a hazai popzene színe-java megfordult a Platánon. Úgy 15-16 évvel ezelőtt. Akkor járt először és utoljára TNT koncerten egy kilenc-tízéves forma szőke kislány. És most megint. Ugyanott álltam, ugyanolyan lelkesen. Bár kicsit zokogott a szívem - mikor vége lett a bulinak. Hatalmas élmény volt! Köszi, Srácok!

Saját fotóim a felvonulásról

Fogalmam sincs, mivel zárjam ezt a bejegyzést...hogy jól éreztem magam? Talán nem kell különösebben ecsetelnem. Sok koncerten és programon vettem részt, sok kedves emberrel és ismerőssel találkoztam - például, azt hiszem, nem fogom egyhamar elfelejteni azt a lelkes élménybeszámolót, amit egy kislány tartott az anyukájának mögöttünk sétálva az Alma együttes fellépése után, és azt sem, hogy a hatalmas tömegben meghallottam a nevem. És persze: a Szembetűnő is mindig ott volt velem. Talán nem ez életem bejegyzése. De az egyik kedvenc szüretem volt az idei. Szinte tökéletes.

Jövőre. Ugyanitt.