Ha augusztus, akkor nyaralás. Ha nyaralás, akkor Balaton. Ha Balaton, akkor Balatonboglár. És ha mindez együtt, akkor Balatonboglári Szüreti Fesztivál! Idén már harminckilencedik alkalommal. Ugyan, részemről ez csupán nagyjából a hat-hetedik részvétel volt - melyhez hozzátartozik egy még a 2000-es évek legelejéről, de vitathatatlanul és megmásíthatatlanul ismét nagyon jól éreztem magam. Többek között azért is, mert egy igazán különleges élményben volt részem. Hogy mi is volt ez, nem titok - a bejegyzés további részében ki is térek rá. A nosztalgia magával ragadott. Az utóbbi időben ugyanis azt vettem észre - egyrészt magamon, másrészt pedig a körülöttem zajló mindenféle eseményzuhatagon -, hogy 2015. a nosztalgia éve. Legalábbis számomra mindenképp. Valamiért így alakult. És én ezt egyáltalán nem bánom.
Portékarengeteg, hagyományos és különleges ételek, és az elmaradhatatlan isteni bor és pezsgő! Emellett sorakozik fel a programok és koncertek hada, a jó hangulat, a tömeg...és persze: a Balaton! Bár ezen a nyáron kegyes és kegyetlen is volt az időjárás az ideérkezőkkel - kegyes, mert fesztiválozásra pont alkalmas volt az idő, kegyetlen, mert strandolásra csak elszórtan-, azért azt gondolom, mindenki megtalálhatta a maga kis világát. Én is megtaláltam.
Saját fotóim a felvonulásról |
Saját fotó a TNT koncertjéről |
A harmadik pedig igazából időrendben az első volt. Bár lehet, hogy nem csupán időrendben. Nyár elején/közepén pásztázva a koncertlistát, egy pillanatra elakadt a lélegzetem: TNT! Önmagában ez még nem egy nagy újság. Az egyik legsikeresebb együttes a kétezres évek környékéről. Ismét koncertezik. Vissza a jövőbe! Nem mellesleg az én nagy-nagy kedvenceim is voltak. Sőt, Balatonbogláron jártam a fellépésükön életemben először. Ott szerettem meg őket. De igazán. Igaz, az még abban az időben volt, mikor a Balaton-átúszás egy hatalmas össznépi buliban teljesedett ki. A playback virágkorában. Mikor csak az este hét után érkező együttesek énekeltek élőben. Mikor egy délután alatt a hazai popzene színe-java megfordult a Platánon. Úgy 15-16 évvel ezelőtt. Akkor járt először és utoljára TNT koncerten egy kilenc-tízéves forma szőke kislány. És most megint. Ugyanott álltam, ugyanolyan lelkesen. Bár kicsit zokogott a szívem - mikor vége lett a bulinak. Hatalmas élmény volt! Köszi, Srácok!
Fogalmam sincs, mivel zárjam ezt a bejegyzést...hogy jól éreztem magam? Talán nem kell különösebben ecsetelnem. Sok koncerten és programon vettem részt, sok kedves emberrel és ismerőssel találkoztam - például, azt hiszem, nem fogom egyhamar elfelejteni azt a lelkes élménybeszámolót, amit egy kislány tartott az anyukájának mögöttünk sétálva az Alma együttes fellépése után, és azt sem, hogy a hatalmas tömegben meghallottam a nevem. És persze: a Szembetűnő is mindig ott volt velem. Talán nem ez életem bejegyzése. De az egyik kedvenc szüretem volt az idei. Szinte tökéletes.
Jövőre. Ugyanitt.
Saját fotóim a felvonulásról |
Jövőre. Ugyanitt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése