Ha augusztus, akkor nyaralás. Ha nyaralás, akkor Balaton. Ha Balaton, akkor Balatonboglár. És ha mindez együtt, akkor Balatonboglári Szüreti Fesztivál! Idén már harminckilencedik alkalommal. Ugyan, részemről ez csupán nagyjából a hat-hetedik részvétel volt - melyhez hozzátartozik egy még a 2000-es évek legelejéről, de vitathatatlanul és megmásíthatatlanul ismét nagyon jól éreztem magam. Többek között azért is, mert egy igazán különleges élményben volt részem. Hogy mi is volt ez, nem titok - a bejegyzés további részében ki is térek rá. A nosztalgia magával ragadott. Az utóbbi időben ugyanis azt vettem észre - egyrészt magamon, másrészt pedig a körülöttem zajló mindenféle eseményzuhatagon -, hogy 2015. a nosztalgia éve. Legalábbis számomra mindenképp. Valamiért így alakult. És én ezt egyáltalán nem bánom.
