Nagyjából
hetedikes lehettem, mikor az egyik tanárnőnk egy társadalomról szóló óra
keretében megjegyezte, hogyha a férfiak menstruálnának, akkor minden hónapban
plusz két szabadnapot és egészségügyi támogatást kapnának, hogy be tudjanak
maguknak vásárolni a nehéz napokra. A szülés pedig magától értetődően,
fájdalommentes lenne. A kétezres évek legelején jártunk, és akkor még nem is
feltétlenül értettem, hogy milyen tág összefüggéssel és háttérrel rendelkezik
ez az egyszerűnek (és tizenhárom évesen még kissé viccesnek) ható mondat.
Elinor Cleghorn: Szenvedő nők
Park Könyvkiadó, 2023, 540 oldal
Fordította: Szécsi Noémi
Csillagérték: 10
Eltelt
csaknem húsz év, és a tanárnő mondata – magával az órai szituációval – még
mindig sokszor felsejlik előttem. Ma már értem – érteni vélem – a felütés
komplexitását. De sokszor még mindig meg tud lepni a nemi egyenlőtlenség, s
talán leginkább az, hogy 2023-ban még mindig jelen van, sőt: rá kell
világítani, hogy tényleg létezik. Nincsenek illúzióim, ha húsz év múlva olvasod
ezt a bejegyzést, akkor is lesz aktualitása. De gyermeki (és kutatói)
naivitással valamiért mégiscsak él a remény bennem, hátha az Elinor
Cleghorn-féle kutatások és kiadványok egyre többeket tanítanak meg látni, nem
csupán nézni. Mert szerencsére a sussexi művelődéstörténész nincs egyedül.
