Lehet, hogy nem is hisztéria?

Nagyjából hetedikes lehettem, mikor az egyik tanárnőnk egy társadalomról szóló óra keretében megjegyezte, hogyha a férfiak menstruálnának, akkor minden hónapban plusz két szabadnapot és egészségügyi támogatást kapnának, hogy be tudjanak maguknak vásárolni a nehéz napokra. A szülés pedig magától értetődően, fájdalommentes lenne. A kétezres évek legelején jártunk, és akkor még nem is feltétlenül értettem, hogy milyen tág összefüggéssel és háttérrel rendelkezik ez az egyszerűnek (és tizenhárom évesen még kissé viccesnek) ható mondat. 

 

Elinor Cleghorn: Szenvedő nők

Park Könyvkiadó, 2023, 540 oldal

Fordította: Szécsi Noémi

Csillagérték: 10

Eltelt csaknem húsz év, és a tanárnő mondata – magával az órai szituációval – még mindig sokszor felsejlik előttem. Ma már értem – érteni vélem – a felütés komplexitását. De sokszor még mindig meg tud lepni a nemi egyenlőtlenség, s talán leginkább az, hogy 2023-ban még mindig jelen van, sőt: rá kell világítani, hogy tényleg létezik. Nincsenek illúzióim, ha húsz év múlva olvasod ezt a bejegyzést, akkor is lesz aktualitása. De gyermeki (és kutatói) naivitással valamiért mégiscsak él a remény bennem, hátha az Elinor Cleghorn-féle kutatások és kiadványok egyre többeket tanítanak meg látni, nem csupán nézni. Mert szerencsére a sussexi művelődéstörténész nincs egyedül.

Az elmúlt hetekben többször elém került egy parlamenti felszólalás a TikTokon, melyben egy politikusnő megjegyzi, hogy van egy új Nobel-díjasunk, Claudia Goldin. A legtöbben (kezdetben beleértve engem is) értetlenül álltak a kijelentés előtt, kikarikírozták a felszólalást. Ha nem tudnád, ki Claudia Goldin, ne pironkodj, a legtöbb hazai hírportál nem hozta le a hírt, hogy 2023-ban egy olyan közgazdász kapott Nobel-díjat, aki a nők munkaerő-piaci helyzetét gazdaságtörténeti perspektívában kutatja. Gyakorlatilag tehát a harmadik évezred harmadik évtizedében egy tudományos közeg – médiavisszhang szempontjából talán a legjelentősebb – kiemelte és elismerte, hogy a probléma valós: a nők nem egyenlő esélyekkel, anyagi és társadalmi megbecsültséggel indulnak a munkaerő-piacon, ami egyébként adott ország gazdaságát tekintve is hátrányokat hordoz magában. S tulajdonképpen a bérszakadék kérdése (melyet a kutatónő egyébként kétszáz évre visszamenőleg elemez, sőt, megoldási javaslatokkal is él), csak egy hópihe annak a bizonyos jéghegynek a csúcsán. A nemi egyenlőtlenségeket sokkal szélesebb történeti keretben, egészségügy- és orvoslástörténeti szempontból közelíti meg a Park Könyvkiadó gondozásában megjelent Szenvedő nők című kiadvány.

„A gyenge, érzékeny és befolyásolható nők egyszerűen nem rendelkeztek a józan ész, racionalitás és erő azon férfias tulajdonságaival, melyek megvédték volna a testüket és a lelküket az idegekre ható tapasztalatoktól.”

Saját kutatásaimból is kiindulva egészen egyértelmű volt számomra, hogy Cleghorn könyvével mindenképpen szeretnék megismerkedni. Bár őszintén szólva, a saját és nőismerőseim tapasztalatai is egészen egyértelművé tették, hogy érdekel az orvostudományban a napjainkban is normalitását élő nemi egyenlőtlenség történeti vetülete. Biztos nem fáj annyira. Igazából, csak a fejedben létezik a fájdalom. Stressz. Mit kényeskedsz? Ne hisztizz. Nincs itt semmi probléma. Minek jöttél ide? Hogy fog így szülni? Mielőtt azonban fellapoznánk a könyvet, érdemes a borítón is elidőzni. Első ránézésre számomra egyértelműen Frida Kahlót juttatta eszembe. A mexikói festőművész életét átszőtte a fájdalom, mégis olyan maradandót volt képes alkotni saját területén, melyre maroknyi példa akad. A nekünk hátat fordító női alak röntgenképként rajzolódik ki a kék háttérből, körülötte piros és sárga liliomok. A liliom többféle jelképként is értelmezhető, ezek között találhatjuk a nőiességet, a fényt, az életet, a szüzességet, a termékenységet és a reményt. A sokat mondó borító után pedig feltárul egy egészen elképesztő világ, amit a történelem során a nők valóságként tapasztaltak. A kötet kronológiai rend szerint három nagy részre osztott (az ókori Görögországtól a 19. századig; A 19. század végétől az 1940-es évekig; 1945-től napjainkig), az előszó, a végkövetkeztetés, a gazdag forrásjegyzék és névmutató mellett ez a három nagy egység tizennyolc fejezetet foglal magába. A könyv elolvasását követően még mindig rengeteg dolog cikázik a gondolataimban, így igyekszem röviden ismertetni a tartalmat, ami amiatt sem egyszerű, mert hihetetlenül komplex és tömény munkáról van szó, amihez sok esetben több bejegyzésnyi kommentárt tudnék fűzni (kissé elragadnak ilyenkor azok az adalékok, melyeket a nőnevelés-történeti vizsgálatok mentén aggattam magamra, és mivel itt mégiscsak az online játszóteremről van szó, nehéz visszafogni magam).

„A századok során a vallási doktrína és az orvosi diskurzus egyaránt azt állította, 
hogy a nők teste és elméje fogyatékos és veszélyes.”

Az első nagy egység az ókortól kezdve veszi végig azokat a folyamatokat és jelenségeket, melyek a női test tisztátalan voltától a boszorkányüldözésig vezette a társadalmi gondolkodást. A nők társadalomban elfoglalt alacsonyabb státusza a velük való foglalkozás, az ő egészségügyi ellátásukat is mélyen befolyásolta. Ezeknek az évszázadoknak a mai szemmel sokszor teljesen abszurd és olykor még nevetséges nézetei azonban nők millióinak életét bélyegezték meg hosszú évekre (vagy vetettek véget annak azonnal), s a női panaszok komolyan vétele csupán a 19. század második feléhez köthető. Ennélfogva az első két rész még annak fényében is megterhelő olvasmány volt számomra, hogy maga a mentalitástörténeti megközelítés és az ismeretanyag nem volt teljesen új számomra. A második rész, a 19-20. századot tárgyaló fejezet már sokkal közelebb áll e tekintetben hozzám, hiszen a nevelésben és mindenféle egyéb berkekben egyre inkább emelkedett központi témává a nőkérdés, mind az emancipáció, mind az orvoslás, mind a társadalmi működés különféle terein. Erre egyébként a szerző is igyekezett hangsúlyt fektetni. Az orvoslás és a nevelés párhuzamában például ő is foglalkozik azzal, hogy a nők oktatását és magasabb tanulmányait ellenzők gyakorta kerestek biológiai magyarázatot a nők alkalmatlanságára. A nők agyi kapacitása, érzékenysége (és ezáltal a több ismeretet igénylő, komplex feladatok ellátására való alkalmatlanság) visszatérő érve volt a véleményvezéreknek, nem csupán a nemzetközi porondon, hazánkban is. S ha már Magyarország, természetesen dióhéjban Semmelweis Ignác története is bekerült a kötetbe. A 20. század második feléről talán azt gondolnánk, rohamtempóban valósul meg a nőemancipáció, azonban olybá tűnik, hogy az olyan korábbi rossz beidegződések, mint a női hisztériára fogni a páciensek panaszát még sok esetben a mai gyakorlatban is bevett formula. Csakúgy, mint az egyes társadalmi rétegekkel vagy rasszokkal kapcsolatos sztereotípiák. Az egyik ilyenre például, a rasszizmussal kapcsolatban számomra Serena Williams első terhessége világított rá, és nagyon örültem, hogy ezt a példát a szerző is megemlítette a kötet zárszavában.

„A férfi és a nő között lévő különbségeket társadalmi tényezők formálták, 
és nem az evolúció.”

Egyébként ez utóbbi véleményem szerint a kötet igazán nagy előnye: a szerző számos konkrét példát emel be, melyeknek nem öncélúan az a feladata, hogy a Cleghorn állításait és kutatásait igazolja, hiszen vannak olyan esetek is, mikor épp ellenpéldát hoz fel. S tulajdonképpen ezek azok az esetek, melyek az évszázadok során előrébb vitték a nők gyógyításáról vallott nézetek átértékelését, formálták a női testről és annak betegségeiről kialakult álláspontokat, és elvezettek odáig, hogy az orvosok hozzá mertek nyúlni a női beteghez is, komolyan kezdték venni a panaszaikat. Annak ellenére tehát, hogy Cleghorn munkája nagyon tömény, sok esetben tényleg megrázó olvasmány (a fordítást tekitve pedig szeretném megjegyzeni, hogy Szécsi Noémi kezében nagyon jó helye volt a könyvnek), mégis pozitív üzenetet hordoz magában a jelenre és a jövőre vonatkoztatva. Minden ma szenvedő nő fájdalmát egy korábbi évtized vagy évszázad szenvedő nője enyhíti, és ebben sok esetben olyan kiváló emberek – férfiak és nők egyaránt – lehetnek segítségül, akik hitték/hiszik és érvényre is juttatják az egyenjogúságot. A jogot a fájdalommentes és egészséges élethez. A fejlődéshez. Cleghorn munkája fontos olvasmány. Nem csupán a nőknek, hanem a férfiaknak is. A múlt hibáiból lehet, sőt, kell is tanulni. A könyvnek nem célja az ellentétek szítása, de elkötelezett abban, hogy rávilágítson az egyenlő bánásmód életmentő fontosságára.

„A gyógyulásomban segítő orvostudomány nem létezne a nők nélkül, akik a századok során megharcoltak azért, hogy a fájdalmukat elismerjék, értékeljék, legitimizálják. Az orvostudomány története a szenvedő nők, a testük, a lelkük és az életük története.”

Blogturné Klub

A Park Könyvkiadó különleges kiadványt hozott el a hazai olvasók számára. Elinor Cleghorn: Szenvedő nők című munkája az orvostudomány fejlődésének női perspektíváit tárja fel az ókortól napjainkig, figyelmet fordítva az egyes korok szemléletére, az orvoslásnak a női testhez és betegségekhez való kapcsolatára. A Blogturné Klub öt bloggerének társaságában megismerhetitek a kiadványt, és a Kiadó jóvoltából játékunkon nyerhettek is egy példányt a könyvből.

A turné állomásai

10.18 Szembetűnő

10.20. Olvasónapló

10.22. KönyvParfé

10.24. Spirit Bliss Sárga könyves út

10.26. Readinspo

Nyereményjáték

A könyv az egyes korszakok kiemelkedő nőjogi alakjait is bemutatja röviden, így a turnéhoz tartozó nyereményjátékban egy kis nyomozásra invitálunk titeket. Ismerjünk meg együtt közülük ötöt! Minden állomáson találtok egy-egy rövid ismertetőt a nők jogai, lehetőségei mellett kiálló személyekről. A feladatotok, hogy a nevüket beírjátok a Raffelcopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Az 1759-ben született brit aktivistát a női egyenjogúság első úttörői között tartjuk számon. A Vindication of the Rights of Woman című, női egyenjogúságot hirdető írása jelentős visszhangot váltott ki a korszakban. Lánya, Mary Shelley a Frankenstein szerzője.