Simone de Beauvoir a modern feminizmus tagadhatatlanul egyik legikonikusabb
alakja. Persze, vitázhatunk a feminizmus fogalmáról - manapság mindenki állást
foglal feminizmus-ügyben, noha jobbára fogalma sincs, mit is jelent ez
pontosan, és hány árnyalata, milyen eszmeisége van tulajdonképpen. Az írónő
Beauvoirtól legutóbb az Egy jó házból való úrilány emlékeit
olvastam, s akaratlanul is eszembe ötlött két, korábban már olvasott műve,
melyeket ebbe a bejegyzésbe is beleszőttem.
Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei
Eredeti megjelenés: 1958
Hazai megjelenés:1961
Kiadó: Magvető Kiadó
Fordította: Nagy Péter
Téma, műfaj: életrajzi regény
Oldalszám: 442 oldal
Csillagérték: 8
Fülszöveg:
'...II. Henrik stílusú ebédlő, bársonyfüggöny papa dolgozószobájában: e
szentély bútorai feketére pácolt körtefából voltak: elbújtam az íróasztal
alatti fészekben, árnyékba burkolództam: sötét volt, meleg volt, és a szőnyeg
vöröse a szemembe sikoltott. Így telt el a kisgyermekkorom. Néztem, tapogattam,
védett helyzetben ismerkedtem a világgal' - írja a XX. századi francia irodalom
egyik nagyasszonya, Simone de Beauvoir önéletrajzi visszaemlékezésének
elején a kezdetekről. Hogy mit jelent polgárnak lenni, erre tanít ez a könyv.
Valóban, mit? Jelent anyagi biztonságot, évszázadok alatt kialakult viselkedési
önállóságot, szabadságot és bátorságot, a saját vélemény alkotásának luxusát.
Ilyen háttérrel juthatott el a kislány, aki 1908-ban beleszületett a Boulevard
Raspail polgári biztonságának és bigott katolicizmusának világába, Sartre
társaként a századunkat formáló egyik jelentős szellemi áramlat, az
egzisztencializmus nagyjai közé.
