A gyerekkor, amit senki nem kívánhat. A
20. századi történelmi regények, memoárok olvasmányélményként és emberként is rendre
képesek próbára tenni. Ezek egy részéhez kapcsolódnak a holokauszttörténetek,
melyek közül ugyan számos fiktív regényt megismertem, a személyes írások – legyenek
azok naplók vagy memoárok – egyre inkább átveszik a helyet az olvasmányaim között.
A memoárok között pedig egyre több és több a gyermeki nézőpontból megírt
elbeszélés.
Lantos Péter: A fiú, aki nem akart meghalni
Kolibri Kiadó, 2024, 208 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Csillagérték: 9
Nem
egyszerű könyvek ezek, mégis – akárhányat is olvasok közülük – mindig azt
érzem, több lettem és tanultam. Meg azt is, hogy sok nyitott szívű olvasóra
lenne szükségük ezeknek a történeteknek. Ahogy időben távolodunk, egyre többre.
A Kolibri Kiadó újdonságait böngészve így egészen egyértelmű volt, hogy Lantos
Péter memoárját szeretném elolvasni, bár egy kissé elgondolkodtatott, hogyan fér
majd el ez a kötet a kiadói portfólióban.