Deborah Moggach: Marigold Hotel

Ritkán, de olykor-olykor azért megengedem magamnak azt a luxust, hogy könyvválasztás esetén az elsődleges indokom a borító legyen. Persze, a fülszöveg, a téma vagy épp a szerző is szükséges a végleges igenhez. 

Deborah Moggach: Marigold Hotel

Athenaeum, 2025, 400 oldal

Fordította: Szigeti Imre

Csillagérték: 7

A Marigold Hotel esetén pedig egy picit a cím is behúzott.Megint egy egzotikum, mondhatnánk, hiszen a Marigoldról nekem A ruhakészítő egyik szereplője ugrott be. Az pedig egy ausztrál történet. Az összekötő kapocs talán Nagy-Britannia, ha a történeti-területi szempontokat nézzük. Hiszen India – bár kulturális tekintetben nyilván messzebb áll az európaitól – a brit szigettel ugyancsak szoros kapcsolat fűzi össze.

Deborah Moggach regénye tehát Indiába kalauzolja az olvasót, de látogatásunk indoka a három nagy egységre osztott kötet első részében kristályosodik ki. Ravi és Pauline békében és egyetértésben élik angol mindennapjaikat, azonban ebbe az idillbe egy szép nap betrappol Pauline édesapja. A férfi teljességgel elviselhetetlen – amit jól példáz, hogy immár sokadik otthonból teszik ki rossz magaviselete miatt. A család élete felborul, Ravi pedig unokatestvérének, Sonny panaszkodik az otthonukban uralkodó káoszról. Az öreg rossz híre ráadásul egyáltalán nem könnyíti meg, hogy új lakhelyet találjanak neki. S ekkor érkezik Sonny zseniális ötlete: nyissanak Indiában luxusotthon brit időseknek.

Ugyan a Marigold Hotel már nem ragyog abban a pompájában, melyben jó 10-15 éve, de minden orvosolható. Ráadásul, a spiritualitás, a hinduizmus és a sokak számára ismeretlen, egzotikus kultúra majd eltereli a figyelmet az apró hibákról. Ez lehetett az elgondolás. A bátor nyugdíjasok pedig, akik új élet reményében vágtak bele az utazásba, némiképp meglepődnek a körülményeken. S ahogy az lenni szokott, a nehézségek új barátságokat, kapcsolatokat kovácsolnak. A regény második egységében így egyre több szereplőt – és szinte mindegyikük élettörténetét – ismerünk meg, ami talán némiképp próbára teszi a jelen és a múlt, a szereplők kilétének, a kultúrák találkozásának figyelemmel követését. Az elbeszélői gubancokat aztán a harmadik egység bontogatja ki és simítja el.

Az elbeszélés szerintem jól működik, a második rész talán a sok szereplő és egyéni történet miatt kicsit próbára teszi az olvasót. Klassz elgondolás a soha véget nem érő útkeresést központi témává tenni egy ilyen jellegű történetben, mert néha – főleg talán fiatalon – hajlamosak vagyunk elhinni, hogy van olyan szint vagy állapot, mikor teljes egészében megtaláljuk magunkat, az utunkat – amiről aztán soha senki és semmi le nem téríthet minket. Pedig talán ez nem egészen áll közel a valósághoz. Annak ellenére, hogy a kötet nem igazán szippantott magába, nem sikerült ráhangolódnom, mégis felhívta a figyelmem a történetből készült 2012-es adaptációra, ami az eddigiekben tökéletesen lekerülte a figyelmem, pedig olyan kiválóságok játszanak benne, mint Judy Dench, Maggie Smith vagy Bill Nighy.

Blogturné Klub

Megjelent Deborah Moggach Marigold Hotel című könyve az Athenaeum Kiadó gondozásában. A kötetből inspirálódva már film is készült, melyben a méltán híres Maggie Smith is játszik többek között. Tartsatok bloggereinkkel és fedezzétek fel a keleti nyugalmat árasztó időseknek szánt szálló hangulatát, nem máshol, mint Indiában!

A turné állomásai

07.31. Ambivalentina

07.04. KönyvParfé

07.08. Szembetűnő

Nyereményjáték

A könyv nagyobbrészt Indiában játszódik, így szerves része az indiai kultúra és hinduizmus. Az utóbbiból inspirálódva, minden állomáson egy képet láthattok az egyik hindu istenségről, akinek a nevét a Rafi megfelelő dobozába kell beírnotok. Kérünk titeket, hogy igyekezzetek a magyar írásforma szerint leírni a neveket! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

a Rafflecopter giveaway