Mauri Kunnas: Mikulás

Bár a december elmúlt már, a tél még javában tombol, így remélhetőleg ti is szívesen barangoltok még egy kicsit a havas tájakon. Mauri Kunnas: Mikulás című gyerekkönyve 1981-ben jelent meg eredetileg, hazánkban pedig a Kolibri Kiadó jóvoltából, Kovács Ottilia fordításában most vehetjük kézbe a csodás, új kiadást. 

Mauri Kunnas: Mikulás

Kolibri Kiadó, 2018, 48 oldal

Megszámlálhatatlan (általában amerikai családi) film témájaként bukkan fel a karácsony és a Télapó/Mikulás/Karácsony apó személye, no és persze az Északi-sark, a karácsonyi manók karácsonyi készülődése. Üdítő színfoltnak ígérkezett, hogy a Mikulás történetét végre egy olyan interpretálásban olvashatjuk, mely földrajzi voltából adódóan, a legközelebbről mutatja be, mi is történik Lappföldön, hiszen a Mikulás című mesekönyv szerzője, Mauri Kunnas finn.

Forrás: pinterest

Parázs vitákba nem mennék bele, hogy Mikulás hova és pontosan mikor érkezik. Mióta egy csütörtöki napon (december 6-án) megszülettem, én biztosan tudom, hogy december 6-án a Mikulás hoz ajándékot a csizmácskákba, kicsik és nagyok örömére, s azt is, hogy hozzánk minden karácsonykor a Jézuska érkezik. 

@szembetuno_blog

Számomra valahogy sosem okozott különösebb gondot, hogy megértsem, nem mindenki így ünnepel – ebben talán némileg a már említett amerikai filmek is hozzásegítettek. Az utóbbi évek emlékei közül pedig mindenképp kiemelkednek azok a finn és lapp órák, melyeken a magyar szak jóvoltából volt szerencsém részt venni, s egy finn oktatótól hallgatni, milyen is a Mikulás - akarom mondani, milyen is Joulupukki.. Mauri Kunnas meséje pedig valahogy inkább ezeket az élményeket elevenítette fel, mintsem a filmekben látottakat. Ebben a mesében ugyanis a karácsonyi előkészületekbe és a fejvesztett utolsó előtti simítások kulisszái mögé vezet minket a szerző, ugyanakkor Lappföld hétköznapjaiba is betekintést nyerhetünk, mindezt pedig egy igazán szépen és hangulatosan illusztrált mesekönyvben.

A Mikulás kellemes karácsonyi olvasmány volt számomra, viszont ennél – valamint a tényleg csodás és részletes illusztrációknál – többet nem igazán tudok mondani róla. Persze, ez sem kevés, egy csomó könyv még ennyit sem tudhat magáénak. Ugyanakkor nehezen tudtam élvezni úgy a történetet, hogy a manólányok mint kiszolgáló személyzet vannak jelen a mesében, minden izgalmas és előrevezető dolgot csak a manófiúk és Mikulás visznek véghez. De talán nem is ez volt a legérthetetlenebb a történetben: mégis miért lényeges, kinek a sütijéből kerül elő a mandula?