Janikovszky Éva: De szép ez az élet!

Hosszú évekbe telt, mire le mertem írni, hogy nem kedvelem a novellákat, s mire erre a felismerésre jutottam, kezembe akadt néhány kortárs novelláskötet, ami kifejezetten rácáfolt a sok időn keresztül magamban érlelt gondolatra. A tárcákkal más a helyzet. Közelebb érzem magamhoz őket, mert érzésem szerint – ha hitelesek – sokkal közelebb engednek a szerzőhöz, mint bárki – beleértve a közlőt – gondolná. 

Janikovszky Éva: De szép ez az élet!

Trend Kiadó, 2024, 128 oldal

Illusztrálta: Réber László

Csillagérték: 9 

Janikovszky Éva kötetének esetében – bevallom – előzetesen nem is néztem utána, milyen történetekre számíthatok. Szerettem volna a szerzőtől olvasni, és ennél megkapóbb címmel – De szép ez az élet! – nem is emelhettem volna le könyvet a polcról. Kicsit azért meghökkentem, mikor megláttam, hogy a rövid terjedelem mögött nem egy összefüggő történet áll. Aztán ugyanezzel a lendülettel fújtam is egy nagyot: tárcák!

Bár kétségem nem fér hozzá, hogy novelláskötetként is szívesen forgattam volna a kiadványt, ugyanis az elbeszélői stílus az első mondatoktól kezdve levett a lábamról. A tárcányi írások pedig éppen tökéletesnek bizonyultak arra, hogy a hőségben kimaxolt koncentrálási időintervallumomat kitöltse. Nehezen megy harminc felett, na. És most a hőmérsékletről beszélek.

A kötet szerkesztése két nagyobb részre osztódik. Az első egység a Mert megérdemeltük!, a második pedig Az élet apró örömei címet viseli, előbbi tizennégy, utóbbi tizenkét tárcát közöl. Az írások mind Janikovszky Éva nyugdíjas éveiről számolnak be, ennélfogva az időskori nézőpont érvényesül. Ha jól silabizáltam, a válogatás nagyjából Janikovszky hatvanas évei közepétől a hetvenes éveiig kelt tárcákat adja közre, a kiadvány első ízben 2001-ben jelent meg nyomtatásban, a szerző halála előtt két évvel. Ezt az elbeszélői nézőpontot kifejezetten szeretem, különösen akkor, ha – mint ebben az esetben is – személyes jellegű témák és szövegek kerülnek előtérbe. Úgy hiszem, fiatal és felnőtt olvasóként érdemtelenül keveset foglalkozunk, pedig megdöbbennénk, hogy mennyi ismerős gondolatot vagy visszaigazolást nyerhetünk ezekből az írásokból. Kicsit azt érzem, hogy ez a marginalizáltság egybecseng azzal a trenddel is, hogy csak az új könyvek érdekesek, ha a pár éve megjelentekről lemaradtunk, már kár rá az idő. Lehet, hogy szubjektív megfigyelés ez, de bennem egyre inkább érik, hogy a sok éve a könyvespolcomon várakozó kötetek felé nyúljak. De vissza Janikovszkyhoz, megint elkalandoztam.

A kötet esszenciáját tulajdonképpen valóban a címadó tárca ragadja meg leginkább, mert minden írást a békés optimizmus és a derű szövi át, azonban valamiképp visszatérő jelleggel mindig ott bujkál a keserédesség is a sorok között. Két dolog jutott eszembe most, hogy az olvasottakon töprengek egy meleg nap végén. Az egyik a tanári szakdolgozati portfólióm mottója, ami egy Kemény Zsigmond-idézet volt: „A gondviselés útjai csodálatosak.” Szép, nem igaz? A rajongók című regényben ez egy már-már cinikus, de mindenképp szarkasztikus-keserédes mondat, amit az államvizsga bizottságban rajtam kívül csak a témavezetőm értett. Mégis fontosnak gondoltam, mert – mint a legtöbb hivatás és maga az élet is – valahogy ilyen számomra is. A másik egy 30Y-dal részlete „és most már azt sem bánom, hogy nincsen semmi úgy, ahogy elképzeltem”. Ha akarom, ez a világ leglemondóbb sora, ha akarom: a legpozitívabb. Minden nézőpont kérdése. Erről szólnak Janikovszky tárcái is. Nem lemondóak, nem hanyagok a meglátások, inkább realisták és (mégis) derűsek. Igen, az év végén különösen hajlamosak feltorlódni a feladatok, több a kiadás, apad a bevétel, újabb számla. De ha a gyerkőc a Mikulás és a karácsony közeledtének hírére azt mondja, de szép ez az élet! – hát szabad-e nem hinni neki?

Kedvenc szöveget talán nem is szükséges választani, hiszen aktuálisan más-más téma érinthet meg, összességében pedig azt éreztem a kötet végére érve, hogy puhított picit a lelkemen. Szerettem a Tahi-történetet – az önzetlen ajándékozás örömét és a visszaajándékozásra való törekvést. Megérintett, ahogyan a szorongásról ír: miért van az, hogy az utóbbi negyedszázadban egy lépést nem tettünk előre a szorongásról való gondolkodás terén? Miért van az, hogy még mindig egymás elejtett mondataiban ismerünk magunkra, és virágnyelven igyekszünk segíteni annak, akin észrevesszük, hogy hasonló harcokat vív? Vagy már az is előrelépés, hogy képesek vagyunk összekacsintani és megfogni a másik kezét? Szerettem a jóllétről való értekezéseket – ezzel tényleg nem fukarkodik a szerző, és milyen jól teszi. Lehet-e lényeglátóbbá válni e tárcák által? Csodát nem képes tenni, nyitottság mindenképpen szükséges. Teljesen elégedett vagyok azzal, hogy a júniusi Janikovszky-kupacomba ezt a könyvet választottam be elsőként. Nem is sejtettem, hogy ennyi minden felmerül bennem, mikor elkezdek a kötetről írni, de a fenti gondolatfoszlányok, az a sok minden, amit a rövidke, négy-öt oldalas írások előhívtak, szerintem értékes felismeréseket, elgondolásokat hagytak maguk mögött. És talán pont ez a jól működő tárcák legfőbb ismérve. 

Blogturné Klub

Tartsatok bloggereinkkel ezen az izgalmas blogturnén, ami Janikovszky Éva körül forog!  Majoros Nóra A lány, akivel mindig történik valami és az „Utazás ​az íróasztalom körül” könyvekben az írónő életéről olvashattok, de Janikovszky Éva néhány történeteit is bemutatjuk nektek. Az Aranyesőben egy érettségi előtt álló lány mindennapjaiba pillanthatunk be, míg a De ​szép ez az élet! és a Mosolyogni ​tessék!  kötetek rövid humoreszkjei a jókedvünkről fognak gondoskodni. A turné végén a Móra Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk ki is választhatja, melyik általunk ajánlott könyvet szeretné a polcán tudni! Játsszatok velünk!

A turné állomásai

06.16. Hagyjatok! Olvasok!

06.18 - Utószó 

(Janikovszky Éva: Aranyeső)

06.21 - Sorok között 

(A lány, akivel mindig történik valami)

06.23 - Szembetűnő 

(A lány, akivel mindig történik valami)

06.25 -  Szembetűnő 

(De szép ez az élet!)

06.27 -  Szembetűnő 

(Mosolyogni tessék)

06.29 -  Szembetűnő

 (Utazás az íróasztalom körül)

Nyereményjáték

Janikovszky Éva életéről olvashattok a Móra kiadó honlapján is, és jó szívvel ajánljuk is, hogy térüljetek el arra, ugyanis akkor könnyen meg fogjátok tudni válaszolni az egyes állomásokon található kérdéseket.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Kiknek a hangján szólal meg hitelesen az írónő? Legalább egy példát írjatok.