Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?

Különleges, új szerzőt hozott el végre magyarul a Kolibri Kiadó. Rosemarie Eichinger ifjúsági regénye úgy dolgozza fel a gyászt, és az elmúlást a gyerekszereplői segítségével, amit kevés könyvben olvashatunk így. Tarts a Blogturné Klub 4 bloggerével és ismerd meg az Esznek-e a halottak epertortát? című könyvet és a turné végén nyerd meg a könyv egyik példányát!

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?

Eredeti megjelenés: 2013.

Hazai megjelenés: 2018.

Kiadó: Kolibri Kiadó

Fordította: Nádori Lídia

Téma, műfaj: gyászfeldolgozás, ifjúsági

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 160 oldal

Csillagérték: 10

Fülszöveg:

Egy ​különösen szép könyv a gyászról. Egy lányról, akit az iskolában kicsit furcsának tartanak, és egy fiúról, akinek meghalt az ikertestvére. Egy könyv a halálról, de leginkább mégis az életről. Arról, amit elveszítettünk, és arról, amire rátalálhatunk. Legfőképp pedig a temetőből a valódi életbe vezető kiútról, amelynek során még az is kiderül, vajon esznek-e a halottak epertortát…

Forrás

A gyász– és traumafeldolgozás nem feltétlenül számít újkeletűnek hazánkban sem, ugyanakkor feltehetően sokkal kevesebben tudnak róla, mint amennyieknek szüksége lenne rá. A szakember által vezetett sokak által ismert/elképzelt terápia mellett például a biblioterápia is egyfajta lehetőséget biztosít a résztvevők számára a különféle traumák, így egy szeretett személy elvesztése után érzett űr, fájdalom feldolgozására. Mindenképp üdvözlendő, hogy az irodalom egyre bátrabban mer ehhez, a némileg tabuként kezelt témához nyúlni, s ami még fontosabb: nem csak mer nyúlni hozzá, hanem sok esetben nagyon jó érzékkel is teszi ezt.

Rosemarie Eichinger könyvére a Zakkant olvas bloggere, Anett hívta fel a figyelmem – még jóval a megjelenés előtt. A figyelemfelkeltő cím és a téma nyomán pedig bennem is munkálkodni kezdett a könyv iránti izgalom. Igaz, egészen a kötet fellapozásáig nem is sejtettem, hogy A remény kalózai után idén is találhatok egy igazi zsenit a gyermek- és ifjúsági irodalom berkein belül. A történet, nyúlfarknyi léte ellenére hihetetlenül komplex, és gyakorlatilag minden olyan történeti-elbeszélői lépéssel bír, mint egy hosszabb terjedelmű regény. Az első oldalak hosszan lebegtetik Emma személyiségét, hogy tulajdonképpen ki is ő, és miért tölti szabadidejének nagy részét a temetőben. Kicsit megvezetve éreztem magam, hiszen többször Emma transzcendens jelleme kapott hangsúlyt, de Peterrel való megismerkedése után ez kevés fényt kap. A fókusz ettől kezdve valóban a gyászra, ennek megnyilvánulási jeleire és feldolgozási folyamatára irányul. Az alaptörténet egyszerű, ennél fogva pedig nagyon is hétköznapi: egy testvér elvesztése a tinédzser korszak elején, ennek minden vetületével a gyermeki és szülői életre.

Rosemarie Eichinger 

Ami számomra nagyon izgalmas volt a történetben (az elbeszélői stílus és Emma karaktere mellett), a fokozatosság, őszinteség és az olvasó történetbe való ügyes bevonzása. Az elbeszélő változatos eszközöket használ. A fájdalom és hiány mellett megjelenik a humor és a többszempontú szemléletre való nevelés szándéka. Eichinger csodás mesélőnek bizonyul, aki nem a megoldási kényszert pakolja az olvasó vállára, hanem a történet által megoldási javaslatokkal él, a feszültséget pedig fel is oldja a történet zárszavában. Érzésem szerint érti a célközönség világát, illetve beszéli azt a „nyelvet”, melyen meg lehet őket szólítani. A történet azok számára is hasznos és olvasmányos, akik egyébként nem kifejezetten tartoznak a célközönség soraiba (mint például én). De ha már megemlítettem: a felnőttek számára szívesen ajánlom Polcz Alaine témában írt könyveit, melyek számomra hasonlóan megdöbbentő őszinteséggel szólnak a halálról és a gyászról (nem regényes formában ugyan, de hasonlóan olvasmányos stílusban). Összességében azt gondolom, hogy Eichinger fontos, tabunak számító témát választott, ami viszont ennél is sokkal fontosabb, hogy nagyon jó érzékkel nyúlt hozzá és beszélte el azt. A történet lehetőséget teremt a további beszélgetések kezdeményezésére, a közös értékelésre, az egymás felé nyitásra is. 

Blogturné Klub

A turné állomásai

03.20. - Zakkant olvas 03.22. - Könyvvilág 03.24. - Spirit Bliss 03.26. - Szembetűnő 

Nyereményjáték

Képzelgések, látomások, álmok. A kötethez tartozó nyerményjátékunkon most az álmok jelentésének kell a nyomába erednetek! Illetve fordítva: egy-egy álom jelentésének leírását megadjuk az állomásokon, nektek a szimbólumot kell megtalálnotok hozzá! Elő az álmoskönyvekkel! Kellemes kalandozást!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:

Az Arlingtoni Nemzeti Temető egyik legnagyobb látványossága sírhely, és a rajta látható örökmécses, ami az egykori amerikai elnök sírjánál látható, akit 1963-ban lőttek le. A sírhely egy vonalban áll a Lincoln-emlékművel és a Washington-emlékművel. Ki nyugszik az örökmécses alatt? 

a Rafflecopter giveaway