Lucy Maud Montgomery: Anne Avonlea-ben

Ismerkedés a felcseperedő Anne Shirley-vel. Lucy Maud Montgomery neve hallatán általában gyermekkorom egyik kedvenc sorozatára, a Váratlan utazásra szoktam asszociálni – bár, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy honnan és mikor ivódott belém a szerző és a sorozat közötti kapcsolat. Az 1990-es évek sorozata az írónő több történetét adaptálja, felhasználva egyes elemeket az Anne-sorozatból is.

Lucy Maud Montgomery: Anne Avonlea-ben

Manó Könyvek, 2024, 360 oldal

Fordította: Ruff Orsolya

Csillagérték: 8

Anne Shirley pedig ismerősen csengő névként derengett fel az emlékezetemben. Nincs konkrét élményem vagy benyomásom a karakterével kapcsolatban, a regényszériából készült sorozatok is kimaradtak számomra mindeddig. Ennélfogva pedig igazán megörültem, hogy a Manó Könyvek – jó szokásához hűen – új külsővel és új fordításban adja ki ismét az Anne-sorozatot, így felidézve bennem is a Váratlan utazás, vagy épp a Laura Ingalls Wilder nevéhez fűződő A farm, ahol élünk sorozat világát.

Anne Shirley-ről azonban első körben nem Sarah vagy Laura karaktere jutott eszembe, sokkal inkább Eleanor H. Porter hősnője, Pollyanna. Persze, Az élet játéka naivan kedves és jószándékú kislánya korban kissé fiatalabb Anne-nél, de pont az említett karakterjegyek és a külső megjelenés idézték fel bennem a már ismert történetet. Talán az sem véletlen, hogy Anne és Pollyanna sorsában is sok hasonlóságot találunk, az árvaság, a befogadás és a szorgalom mindkét történetben nagyon fontos szerepet kap, s hogy hasonló időszakban, az 1900-as évek első két évtizedében jelent meg (talán megemlíthetjük még Jean Webster Judyját is, szintén ebből a korszakból).

„– Valaki vénlánynak születik, mások elérik, hogy azzá váljanak, megint másokra pedig rákényszerítik – csúfondároskodott az ábrándos Miss Lavendar.

– Ez esetben maga azok közé tartozik, akik azzá váltak – nevetett fel Anne –, és olyan gyönyörűségesen csinálta, hogy ha minden vénkisasszony olyan lenne, mint maga, akkor egészen divatba hozná!

– Szeretem a lehető legjobban csinálni a dolgokat – mélázott el Miss Lavendar –, és mióta kényszerűségből vénkisasszonnyá váltam, úgy határoztam, hogy nagyon kedves leszek. Az emberek csodabogárnak tartanak; de csak azért, mert a saját utamat járom azzal. hogy vénkisasszony maradtam, és nem voltam hajlandó beállni a hagyományos sorba.”

A fentiek tekintetében pedig egyáltalán nem éreztem magam idegenként Avonlea-ben, még akkor sem, ha a sorozat első részét még nem pótoltam. A második részben a hölggyé cseperedett Anne-nel ismerkedhetünk meg, aki a gyermeki és felnőttlét határán imbolyogva keresi önmagát és helyét a közösségben. A történet rávilágít, hogy ez egyik korban sem volt könnyű feladat, és picit talán párhuzamot is vonhatunk a jelen és a múlt között. A gyermeki csínyekre és naivitásokra talán az elbeszélés bevezető fejezeteiben találhatunk több példát, melyet a történettel előrehaladva folyamatosan váltanak fel a felnőttlét kérdéseit érintő élethelyzetek, kezdve az Anne tanítónőként való elhelyezkedését és ennek hullámzó megpróbáltatásait. E tekintetben pedig maga a regény nagyon szép ívet és fejlődési utat jár be. Ami számomra talán különösen érdekes kérdés volt, az a tanítónőként való helytállás, a diákok és élethelyzetek vázolása. Avonlea oktatása másként működött, mint mondjuk a hazai. A jeles növendékek – főleg, ha szerényebb sorsú lányok voltak – hamar a katedrán találhatták magukat, s igen nagy munkájukba került az is, hogy ne kiégett vénkisasszonyként könyveljék el őket. A közösség iskolája picit más feladatok elé is állította őket, s szerintem ezek a történetek tökéletesen alkalmasak arra is, hogy jobban rálássunk az amerikai és magyar oktatási rendszer fejlődésének különbségeire (tudom, megint előjött belőlem a neveléstörténész, de ennél könnyedebben szerintem nem is lehetne rávilágítani ezekre).

„Valójában ez örök rejtély: mit lát egy ember a másikban?”

Az Anne Shirley-vel való első találkozásomat kielégítőnek mondanám, s semmiképp sem írnám le. A kezdeti rossz érzésemet egyébként az előszó adta, ami hemzseg a helyesírási és központozási hibáktól, amit annak fényében is elég méltatlannak tartok, hogy a szerző unokáját kérték fel ennek megírására. Egy minimális korrektúrát azért megérdemelt volna. A történet atmoszférája nagyon otthonos, tiszta és egyszerű, a karakterek ismerősek, a fejezetek epizódokként követik egymást. A regény az állandó és múlhatatlan értékek felé irányítja az olvasó figyelmét, arra a letisztult létformára, amire sokan és sokszor nosztalgikus hiánnyal gondolunk vissza.

„Hát mire való a képzelet, ha nem arra, hogy mások szemén keresztül lássuk az életet?”

Blogturné Klub

A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne Avonlea-ben című kötet. Tartsatok velünk, látogassunk el együtt a Prince Edward-szigetre és a Zöld Oromba. Legyünk társai Anne-nek, aki egyszerűen vonzza a kalandokat és legyünk társai abban, hogy miként próbál meg felelősségteljes felnőttként viselkedni. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

A turné állomásai

07.14. Csak olvass!

07.16. Könyv és más

07.17. Szembetűnő

07.20. Zakkant olvas

Nyereményjáték

Az Anne Avonlea-ben című kötet beleolvasója már elérhető a Líra oldalán, így arra gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

A pénzen kívül milyen engesztelő ajándékkal indult útnak Anne bevallani, hogy rossz tehenet adott el?

a Rafflecopter giveaway