Sue Monk Kidd: A sellő legendája

Újrakezded-e, amikor újrakezded? A Sue Monkk Kidd regényével való megismerkedésem a szerzőhöz fűződő első pozitív élményem ösztönözte. A méhek titkos élete egy olyan világba kalauzolt, ahol kicsit megáll az idő, mégis folyamatosan történik valami – anélkül, hogy a technika, a városi zsongás beleszólna bármibe. Ahol a cselekmény szépen építkezik és bontakozik ki.

Sue Monk Kidd: A sellő legendája

21. Század Kiadó, 2024, 352 oldal

Fordította: Kovács Kristóf

Csillagérték: 9

Ahol a szereplők története több szálon fut, mégsem kuszálódik össze. Ahol teljesen lényegtelen, hogy megkedvelem-e a szereplőket, mert nem emiatt fogom átgondolni a történetüket. Ahol úgy lehetek külső szemlélő, hogy közben mégis az elbeszélés részévé válok. Ahol úgy fogalmazódnak meg általános igazságok, hogy közben nem kell kimondani őket.

Szóval, ennek fényében lapoztam fel A sellő legendája csodálatos, új kiadását. Szerelem első látásra, ami a borítót illeti – és ismét egy szépséges, duplaborítós megoldás. Igazán kíváncsi voltam, hogy egy teljesen más közegben is megtapasztalhatom-e azt a szépséget és finomságot, mellyel a szerző folyamatosan építi a történetet. A sellő legendájában ugyanis ugrunk egy keveset a térben és időben – már, ami A méhek titkos életét illeti. A közeg, a körülményeit illetően jóval idillibb. A középkorába lépő Jessie élete ideális: egy szerető férj, egy éppen kiröppenő, nővé cseperedett leányzó és olyan hétköznapok, melyeket saját kedvteléseivel, a művészettel tölthet. A család élete se nem kihívó, se nem kirívó – amolyan általánosan békés, amit talán túl kevésre becsülünk, pedig…De – ahogy az lenni szokott – a felszín alatt mindig lapul néhány megoldatlan probléma, ki nem mondott gondolat.

„Lementem a lépcsőn, és közben mindenhol és mindenben az együtt töltött évek nyomait láttam. Betöltötték az egész házat, és egyáltalán nem értettem, hogyan képes szerelem és megszokás azzá a fura eleggyé összesűrűsödni, amit úgy hívunk: élet.”

Jessie életében ez egyrészt a számára egyre kielégítetlen mindennapok, melybe betoppan az anyjával évtizedek óta megoldatlan probléma. Ez utóbbi lesz az, mely a regény bonyodalmát és fő kérdését járja körül. Egy nap ugyanis üzenet érkezik, s Jessie visszatér a szigetre, ahol felnőtt – hogy megfejtse a kapcsolatát anyjával, s hogy a sors (vagy a véletlen) összehozza egy szerzetessel, aki saját fájdalmától menekülve készül reverendát ölteni. A cselekmény így végül három szálon fut, ezek azonban körbe ölelik egymást: egyrészt végigkövethetjük Thomas és Jessie kapcsolatát, másfelől pedig nyomára akadhatunk a meglazult anya-lánya kapcsolatnak – eközben pedig fény derül egy régi titokra: hogyan halt meg tulajdonképpen Jessie édesapja?

„Nem azért jöttem ide, hogy válaszokat találjak (…), 

hanem hogy megkeressem az utat egy olyan világ felé, amelyben nincsen szükség rájuk.”

Őszintén szólva, sokáig – nagyon sokáig – nem értettem Jessie problémáit, s kár volna azt állítani, hogy ennek megoldásához az elbeszélés során közelebb jutottam. A leírások, a reakciók és a mindeközben mégis békésen csordogáló élet valahogy egyfajta nyugalommal járt át. Az apa-lánya szeretetről való elmélkedések és visszaemlékezések nagyon közel húztak magukhoz, nagyon szépen vázolták azt a különleges szeretetet, mely apa és lánya között szövődhet. A másik abszolút kedvencem a történetben Hugh volt, Jessie férje. Aki a felesége minden rezdülését ismeri, aki hagyja őt kibontakozni, aki megvárja, míg visszatér. Nehéz elképzelni, hogy hozzá hasonló, irgalmatlan türelemmel, empátiával és érzelmi terheléssel bíró férfiak a való életben is futkorásznak – jobban mondva, egy kényelmes fotelban, nagy bölcsen elhelyezkednek – körülöttünk. Amellett tehát, hogy fény derül az anya-lánya kapocs repedéseire és azok miértjeire, számomra a legnagyobb élményt a Jessie és apja, valamint a Jessie és férje közötti fonál, ezek mechanizmusa és már-már idegi érzékelése – meg persze ezek elbeszélése – jelentette. Ezek fényében persze még kevésbé értettem Jessie lépéseit.

„Vannak dolgok az életben, amelyeket nem kell elmagyarázni, amikor egyszerre minden a helyére kerül, mintha egy láthatatlan menetrendhez igazodnának. A reggeli illata is ilyen.”

Sue Monk Kidd tehát egy teljesen más történetben adta meg számomra ugyanazt a békés élményt, mint egy korábban olvasott történetben. A sellő legendája szelíden mereng el arról, hogy vajon megérkezik-e az az életkor, mikor tökéletesen magunkra találunk, vagy ez egy soha véget nem érő folyamat, melynek olyan szakaszai vannak, melyek megelégedéssel töltenek el bennünket.

Blogturné Klub

Jessie-nek mindene megvan, amire valaha vágyott: egy csodálatos lánya, aki épp most kezdte el a főiskolát, egy szerető és okos férje, valamint egy műterme, ahol minden kötöttség és kötelezettség nélkül hódolhat a szenvedélyének, a művészetnek. Csak halványan sejti, hogy van az életének egy rendezetlen része – és hamarosan szembe is kell vele néznie. Anyja ugyanis (akit az apja halála óta elhagyott a lélek) kárt tett magában, és Jessie feltétlenül ki akarja deríteni, mi okozta a hirtelen romlást a mentális állapotában. A sellő legendája már 2007 óta elérhető a magyar olvasóközönség számára, azonban a 21. Század Kiadó idén vadiúj és csodaszép külsővel hívta fel rá újra a figyelmünket. Kövesd a turnét, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről!

A turné állomásai

07.26. Readinspo

07.29. Szembetűnő

08.01. Spirit Bliss Sárga könyves út

08.04. Könyv és más

Nyereményjáték

Játékunkban természetesen a sellőkkel fogunk foglalkozni – mi mással? Állomásainkon a sellőlegendákkal kapcsolatos kérdéseket teszünk fel, a feladatotok, hogy röviden megválaszoljátok őket. A választ a Rafflecopter doboz megfelelő sorában várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Honnan származnak az elős sellőtörténetek?

a Rafflecopter giveaway