Farrah Rochon: Szállnék már

Merida, a Disney Marty McFly-a? Minden alkalommal, mikor egy klasszikus történet folytatásával, újragondolásával vagy valamiféle átiratával találkozom, gyakorta elkap az a fajta kíváncsiság vagy vágy, hogy bárcsak egy időre kikapcsolhatnám az eredeti történettel kapcsolatos emlékeimet, benyomásaimat – és úgy általában: az egészet, hogy valaha is ismertem (oké, lehet, hogy ez nem csak olvasói szempontból fordul meg a fejemben, de ebbe most ne menjünk bele…).

Farrah Rochon: Szállnék már

Sorozat: Sorsfordító történetek

Manó Könyvek, 2024, 424 oldal

Fordította: Nagy Linda

Csillagérték: 8

Vajon másképp gondolkodnék az átiratról? Más élményt adna? Jobban meg tudnám ítélni, hogy maga a történet olvasmányos, izgalmas? Így hát, mikor megláttam, hogy a Sorsfordító történetek következő része Merida, a bátor átirata lesz, felcsillant egyfajta reménysugár. A Disney-meséket viszonylag jól ismerem (főleg a klasszikusokat), viszont vannak üresjárataim. Merida éppen az! Persze, ha felmutatod a képét, fel fogom ismerni. De a mesét még nem láttam. Eljött az én időm!

A következő élménybeszámolóhoz tehát még nincs összehasonlítási alapom, ami egészen fura élmény, kicsit talán idegesíti is a mindent sokféle szempontból megvizsgáló agyamat, de akkor is erőt veszek magamon. Lássuk a történetet! A meseregény alapvetően két szemszögből meséli el a történetet. Az egyik természetesen Meridáé. Őrá bukkanunk rögtön az elbeszélés elején, miközben íjász tehetségét pallérozza a kastélytól nem messze. Hamarosan azonban hívja a kötelesség, hivatalos vacsorán kell részt vennie a családjával. A Sinclair család azonban a kedvezőtlen időjárás miatt nem érkezik meg az estebédre. Ez az epizód mindazonáltal tökéletesen alkalmas arra, hogy megismerkedjünk a családdal, némi képet kapunk a királyságról és annak kapcsolatairól, no és persze a fiatal, útkereső lány bukdácsolásaival és a szüleivel való nézeteltéréseivel. Az igazi bonyodalmat azonban nem a füstbe ment vacsora, és nem is kizárólag az, hogy Merida engedély nélkül ugrott a Játékok versenyzői közé. Inkább ennek folyománya, az anyjával való egyre hevesebbé váló viszony és egy boszorkánnyal való találkozás teremtett új helyzetet a cselekményfolyamban.

Merida ugyanis a boszorkánytól kapott süteményt nem anyjának adja (bízva abban, hogy a varázs hatására jobb viszonyba kerülhetnek), hanem ő maga eszi meg. Ezzel pedig egy félig-meddig Rómeó és Júlia, félig-meddig Vissza a jövőbe! sztoriban találjuk magunkat, ahol a (majdani) gyermek feladata, hogy (későbbi) szülei valamiképp egymásra találjanak – két, csaknem ellenséges család sarjaként. A kérdések tehát adottak: sikerül-e összehoznia a két fiatalt, és vissza tud-e térni a saját valóságába/idősíkjába. S persze: mi lesz, ha egyik sem sikerül? A helyzetet fokozza egy Meridához hasonló, csökönyös és eltökélt hercegnő és egy elsőre fafejű katona. No, és persze az, hogy ebben a történetben a gyermek nem szépen lassan tűnik el a családi fotóról, hanem lassan-lassan medvévé változik. Bizony. Említettem, hogy az eseményeket két szemszögből ismerhetjük meg. Meridáé mellé Elinor hercegnő története ékelődik be, egy kissé árnyaltabb képet adva a két hercegnő kapcsolatáról.

A Szállnék már mindent egybevetve nagyon klassz kikapcsolódás volt számomra, azzal az izgalommal, hogy az eredeti történetet is szeretném megismerni. Már csak amiatt is, mert az eddigi tapasztalatok alapján, az valahogy azért mindig erősebb (itt néha azért elég túlírtnak éreztem a történetet, az események sokasága valószínűleg szűkebb terjedelemben is megállta volna a helyét). Kedveltem a karaktereket, mert nem voltak egysíkúak, klassz volt Freya jelenléte is. S persze az is plasztikusan kirajzolódott, hogy milyen problémákkal találkoznak a kamaszok univerzálisan: a saját helyünk megtalálása a világban, a szülőkkel való kapcsolat, az ő életükre való rétekintés – és a sajátunkéra egy más lehetőséget megismerve. Ez szerintem minden életszakaszban fontos: rá tudunk-e tekinteni a helyzetünkre, tudjuk-e becsülni a kiváltságainkat és meg tudunk-e birkózni a felelősségeinkkel. E szempontból pedig külön jó érzéssel töltött el a mese lezárása.

Blogturné Klub

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Farrah Rochon regénye, a Szállnék már, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges, időutazásra invitáló regényt, melyből kiderül, mi lett volna akkor, ha anyja helyett Merida eszi meg a boszorkány sütijét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

A turné állomásai

07.15. Csak olvass!

07.18. Szembetűnő

07.21. Hagyjatok! Olvasok!

07.23. Utószó

07.26. Dreamworld

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Merida, a bátor Disney filmé lesz a főszerep. Minden állomáson olvashattok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az arra adható helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Hogy hívják Merida édesanyját?

a Rafflecopter giveaway