2016. december 27., kedd

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó

Harmadik kötetéhez ért az Ambrózy báró esetei sorozat! A békebeli bűn- és szívügyek most végre tán megoldásra lelnek, ehhez pedig boldogan asszisztál a Blogturné Klub négy bloggere! Kövesd végig a turnét, és a végén akár meg is nyerheted a regény egy példányát a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából.

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Sorozat: Ambrózy báró esetei (3)
Megjelenés: 2016. december 16.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Téma, műfaj: történelmi krimi, női sors
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 704 oldal
Csillagérték: legfelső polc

Fülszöveg:
A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek? A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.



Hol is kezdjem? Írhatnám, hogy soha nem vártam még ennyire könyv megjelenését; hogy az Ambrózy báró esetei az egyik leglebilincselőbb történetfolyam, amit valaha olvastam; hogy ez a sorozat győzött meg arról, hogy Magyarországon igenis lehet kiváló történelmi krimit írni női perspektívával - mit kiválót? briliánsat. Ez mind felmagasztalóan, elfogultan vagy túlzóan hathat. Pedig nem az. Mi történt itt mégis? Élménybeszámoló az Ármány és kézfogóról.

A sorozat első két (dedikált) példánya
"Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni vagy orrba verni volna-e jobb."

Nehéz belekezdeni egy épkézláb bejegyzés megírásába: általános hibám ugyanis, ha egy könyv nagy érzelmeket vált ki belőlem, rémesen hosszú sorokat tudok írni akár egyetlen kis eleméről. Hiszen, ha tetszett a kötet (és itt bizony erősen ez a tényállás), annyi szépséget találok benne, mint égen a csillag - és még csak keresnem sem kell. Az Ármány és kézfogót hosszú és türelmes várakozás, két és fél órás sorban állás a Könyvfesztiválon, a szerző karcainak folyamatos vizslatása, és egy remek kisregény, a Beretva és tőr előzte meg. De muszáj bevallanom, ahogy megérkezett hozzám a regény, vizsgaidőszak ide, karácsonyi készülődés oda, én bizony azonnal sorai közé vetettem magam - megállapodást kötve magammal, hogy apránként, napi bontásban haladok a történettel, amit három napig és nagyjából négyszáz oldalig bírtam is (vállveregetés, tapsözön). Az utolsó kanyarra fordulva viszont végigolvastam az éjszakát, így hajnali ötkor egy hatalmas, elégedett (no jó, talán ez a függővég tudatában kissé túlzás) mosoly kíséretében hajtottam álomra a fejem: szer'usz világ!

Zichy Géza
"– Valakit mindég szeretni kell – szólalt meg ismét Márika, ábrándosan két öklére támasztva az állát. – A leányszív mán csak olyan, hogy muszáj néki szerelmesnek lennie."

Richárdot és Milit nyomozás közben hagytuk magára A Rudnay-gyilkosságok végén, előbbi épp ráakadt Emma nyomára, utóbbi pedig találkozott egy alakkal, aki információkat adott volna át az idősebb Hangay-lány holléte felől. Bizony, agyafúrt bárónk megint egy tyúklépéssel előbb járt Milinél, ám ez a kis előny válhatott végül a Hangay nővérek biztonsága javára. De csitt! A nyomozós-eseményfelderítő spoilert itt abba is hagynám, annál is inkább, mert bőven van még mit írnom a kötetről. A sorozat harmadik részében ismét a történelem és a fikció okos és roppant szórakoztató elegyét élvezhetjük, így bepillanthatunk olyan helyekre is...nos, ahová úri hölgy bizony be nem tenné a lábát. Ilyen a hírhedt Magyar utca is, amihez egy kis személyes élmény is kapcsolódik (na, nem olyan...). Viszonylag ritkán járok a fővárosba, viszont olyankor szeretek nagy sétákat tenni Virággal, aki nagyjából minden híres-nevezetes épülettel kapcsolatban képes elkápráztatni egy váratlan pillanatban előadott anekdotával. A Magyar utca és a Károlyi-kert például ekkor varázsolt el, és a kötetben is mindig ehhez az emlékhez nyúltam vissza, néha már-már tényleg elhittem, hogy egy utcában sétálgattam a báróval (igen, ilyesmi lehetett a naiv Mili rácsodálkozása a székesfővárosra). A Pilisy-ház kulcsszerepet játszik a regény jelenében és múltjában is. A jelenre egyértelmű választ kaphatunk ebben a részben, a múltra - elsősorban Richárdéra, természetesen - még sejtelmes ködfátyol borul. Egyelőre.

Károlyi-kert
"A féltékenység gyilkos métely, ami mindig azzal végez, aki a kebelén dédelgeti, és nem azzal, aki iránt érzik."

A szereplők viszonya minden eddiginél jobban összekuszálódik, s szép lassan, szemünk láttára alakul ki egy szerelmi háromszög, ami egy hihetetlenül furmányos függővégben teljesedik ki a kötet záró szakaszában (már most érzem, hogy borzasztó messze van még a következő rész megjelenése). Bár már A Rudnay-gyilkosságokban is felbukkant, a mellékszereplők közül most vált egyik legnagyobb kedvencemmé Erdős Renée. A szókimondó, szabados szerző Mili szívbéli barátnőjévé avanzsál, aki tyúkanyói óvatossággal és tanácsaival terelgeti naiv nyomozónőnket a szív kusza ösvényein. A harmadik részben az eddiginél jóval gyakrabban bukkan fel nem csak Mili, de Ambrózy mellett is, üde színfoltként tündökölve a történetben. A róla alkotott képhez egyébként számomra remek háttérként szolgált Menyhért Anna: Egy szabad nő c. életrajzi ihletésű regénye, amit érzésem szerint a szerző is beépített a történetbe. A másik kedvenccé vált mellékszereplőm pedig Márika, aki nem csak karakterével, de nyelvezetével is vidám pillanatokat csempészett a napjaimba (előszeretettel köszönök ugyanis "szervusszal", aminek új színezetet adott e kedves leány).

Erdős Renée
"Maguk férfiak bizonyos dolgokat csak akkor értenek meg, ha beleverjük az orrukat, mint kismacskának a… Na, mindegy!"

Mi történt itt mégis? - kérdeztem a bevezetőben. Mi okozza az Ambrózy báró esetei sorozat töretlen sikerét? Számomra az egyik ok az, hogy a kedvenc történelmi korszakomban egy olyan világba kalauzol, ahol léteznek hősnők. Ahol nem a sztereotípiák, nem (csak) a szorosan vett konvenciók irányítanak, ahol egy nő lehet okos, egyenrangú fél, ezzel pedig példát és irányt mutathat. Az ilyen alakok egyszerűen nincsenek meg a társadalomtörténet, a történelem vagy az irodalom oktatásában, de sokszor még a hétköznapi diskurzusban sem. Ezek a karakterek mindamellett, hogy jól megalkotottak, hibátlan "csomagolásban" kerülnek elénk. Lenyűgöző, ahogy a regényben a valós és fiktív személyek, események keverednek, ahogy a kreatív képzelet szárnyal, és ahogy az olvasót is repíti magával. Az Ambrózy báró esetei az a sorozat, ahol nem csupán a történetet jó olvasni, de a lábjegyzeteket is. Különösen szívmelengető volt a szerző megemlékezése Esterházy Péterről. Megmosolyogtatóak voltak a kiszólások (jelentem, Zichy Géza személyének is utánanéztem!). Mit mondhatnék, azt hiszem az Ármány és kézfogó felkészült arra, hogy a Molyon méltó vetélytársa legyen (a krimi, a romantikus és a kortárs kategóriában) az első helyen álló A Rudnay-gyilkosságoknak. Köszönöm az élményt - ismételten! Türelmesen (de ezt ne tessék annyira komolyan venni) várom a folytatást!

Idézetek

"...ez a legény itt – vonójával Pitykóra bökött – olyan szerelmes, mint tavaszi dongó
az első kibomló virágba."

***

"– Előbb azonban szeretném, ha fogadóképessé tenné magát. Igazán nem illendő a… Nos, az öltözéke.
– Amennyiben előre sejtem, hogy hajnali hatkor rám fog törni, frakkban töltöttem volna az éjszakát"

***

"Aki fél, gyakorta megvadul."

***

"Boncterembe, hullaházba újságírónak csak lábbal előre 
és fekvő helyzetben adatik belépés."

***

"Másnál a szem a lélek tükre, 
a maga esetében viszont inkább paraván, mely minden titkot elfed."

***

"– Nincs azon mit szégyelleni, hiszen strichesnek lenni szép, ősi foglalkozás. Mondtam
is a kishúgomnak, hogy amint betölti a tizenhatot, én majd segítek néki kuncsaftokat…
– Maga egy disznó, fiam – csattant fel Blázyné. – Képes volna a saját kishúgát az utcára küldeni?
– Hát… – az asztalossegéd bortól homályos tekintetében most először látszott valami bizonytalan szomorúság, majd kásás hangon csak annyit motyogott: - Valamiből egy süldő leánynak is élni kell, hogy az ég rohasztaná meg ezt a tetves úri világot."

***

"Vannak holtak, akikről jót nem lehet mondani, 
de olykor mégis beszélni kell róluk."

***

"Hidd el, kis bolondom, az a szív, 
amit a félelem jégpáncélba öltöztetett, nem tud szeretni."

***

"– Ha jól sejtem, ama bizonyos Cili kisasszony becsületéért löveti le magát.
– Ezek szerint nem figyelt, Mili – mondta ő, szájsarkában kisfiús mosollyal, amiért abban a pillanatban meg tudtam volna fojtani. – Kardban állapodtunk meg.
– Oh, értem – szívtam tele magam levegővel, hogy visszatartsam a könnyeim. – Ha miszlikbe vágják, az mindjárt egészen más."

***

"– Maguk meg mit művelnek itt? – kérdeztem a küszöbön túlról gyűrött arccal, álmos szemekkel rájuk bámulva.
– Tán az az új módi, hogy „jó reggelt-”et egymásnak mostantól baltával köszönünk?
Rövidke csend következett, majd Gáspár bácsi a feje fölé emelt szerszámra pislantott, és kissé kioktató hangon közölte velem:
– Ez, kérem, egy fejsze. Már csak a pontosság végett."

***

"– Nos, azt hiszem, ez csupán puszta fiziológia. Akaratlan és ösztönös reflexre az emberi
szervezetnek, amit…
– Amit a közemberek nyelvén érzelemnek neveznek – vontam le sietve a végkövetkeztetést, mielőtt Ambrózy báró tudományos okoskodása mindent elront."

***

"– Hányszor kértem már, Mili, hogy ne kóricáljon folyton szanaszét? Mégis mit gondol, meddig bírom erővel, hogy furton fúrt megmentsem magát?
– Amíg figyel rám és megteszi – feleltem csendesen –, nincs félnivalóm, Richárd. Azután pedig… Hát kit érdekel, hogy mi lesz azután?"



Blogturné Klub



A turné állomásai

12.27. – Szembetűnő 01.02. – Sorok Között Könyves blog 01.04. – Deszy Könyvajánlója 01.05. – Zakkant olvas

Nyereményjáték

Böszörményi Gyula nagyszerű író, akinek az Ambrózy báró esetei sorozat is előtt is megjelent több letehetetlen könyve. Most ezeket ajánljuk nektek! Mindegyik állomáson egy-egy regény fülszövegét olvashatjátok el, a feladatotok pedig egyszerű: találjátok ki, hogy melyik könyvről van szó, és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A feladvány:

Ki ne vágyna rá, hogy esténként, mikor elalszik, egy beszélő farkaskölyök szegődjön mellé álmában, és elkísérje kalandozásaiban? Az Álomfogó hőse, Gergő viszont egyáltalán nem kívánja a farkaskölyök társaságát, mint ahogy azt se, hogy az általa csak Bolhásnak becézett segítőjével együtt vágjon keresztül az álmok néha mulatságos, máskor fenyegető erdején. Gergő családja váratlanul meghívót kap a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára. Az Álomfogó színes, kavargó világba repíti olvasóját, de hétköznapi gondjainkra ad választ.
a Rafflecopter giveaway

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése