J.P. Delaney: Elcserélt életek

J. P. Delaney könyvei közül eddig egyet, A lány a múltból című pszichothrillert olvastam még 2017-ben. Az a könyv kissé kettős érzéseket hagyott bennem, mindenestere mivel maga az elbeszélés érdekesként derengett fel hat évvel később, így pszichothriller-szintentartás gyanánt, a szerző legújabb könyvére esett a választásom.

J.P. Delaney: Elcserélt életek

Maxim Könyvkiadó, 2023, 432 oldal

Fordította: Sóvágó Katalin

Csillagérték: 8

Közben úgy alakult, hogy más thrillert is beiktattam, s picit meg is feledkeztem Delaney könyvéről. Aztán valahogy olyan sikeresen választottam meg az estét, hogy fellapozzam (pedig már júliusban jelöltem, hogy elkezdtem), hogy végül egy éjszaka alatt ledaráltam az Elcserélt életeket (na jó, nem úgy).

Az elbeszélés kezdetén egy viszonylag szokványos családi reggeli rutinba csöppenünk, ahol a főállású apa, Pete óvodába viszi kisfiát, Theót. Theo nem az a kifejezetten fegyelmezett gyermek, a beszédkészsége kissé elmarad a társaiétól és folyamatos fegyelmezési és kontrollproblémák is vannak vele. Hamarosan az is kiderül, hogy ez mire vezethető vissza. Első blikkre azt gondoltam, hogy talán arra: Pete elvesztette a feleségét, s így Theo az anyukáját, de ezt már az első fejezet második fele megcáfolta. Tény, hogy apa és fia között sokkal szorosabb a kapcsolódás, mint anya és fia között, ebből fakadóan pedig talán kevéssé meglepő, hogy mikor három idegen felbukkan az óvoda, majd kettő Pete-ék családi házának ajtajában, az apa lesz az első, aki szembesül a ténnyel: Theo igazából nem a vérszerinti fia, az újszülötteket a koraszülött osztályon összecserélték. A kisfiú vérszerinti szülei pedig szeretnék megismerni Theót, s bemutatni Pete-nek és Maddie-nek Davidet.

Az, hogy mindenféle csavar és őrült titok lappang a háttérben, nem csak a fülszövegből vagy a zsánerből tudhatjuk. Az egyes fejezeteket ugyanis hivatalos feljegyzések, ügyvédi iratok és levelek leirata szakítja meg. Maddie, Pete és Theo pedig rövid és mély hezitálást követően végül arra jutnak, szeretnék megismerni Davidet. A két kisfiú – noha David koraszülöttsége nyomán sokkal nagyobb károsodást szenvedett Theónál – egyre több időt tölt együtt, bár ebben vastagon benne van a másik apa, Miles folyamatos nyomulása is. Az igencsak jómódú család elhalmozza Pete-éket, és arra kérik őket: pereljék be a kórházat, mely összecserélte a gyerekeket. A regény csaknem fele ennek mentén egy hosszas felvezetése annak, ami aztán a második részben az olvasóra vár. Az elbeszélő már-már kellemetlenül igyekszik elhinteni az olvasó számára, hogy ebben a történetben nem lesz más, mint egy kórházper, miközben olyan morzsákat szór szét, melyre az olvasó egyre mohóbban teszi fel a kérdést: oké, de mikor jutunk el végre az igazi konfliktusig?

A fent említett morzsák pedig – a tetőpontvárás mellett – egy csomó kérdést felvetnek a szülőséggel, felelősséggel és mindenféle viselkedésformával kapcsolatban, melyekre – ha odafigyelünk – egy sor bizarr szituációtól is megóvhatjuk magunkat. Az összecserélés problematikája időközben eltörpül, míg végül mégiscsak az lesz az egyik kulcs(kérdés). A történetvezetés számomra érdekes volt, a fenti fiaskó mellett is (nem hagytam, hogy elkedvetlenítsen a hosszas erdőbe vezetés). Az egész cselekményfolyamot – a már említett leiratok mellett – Pete és Maddie szemszögéből ismerhetjük meg, váltott elbeszélői struktúrában. A szereplők néhol plasztikusak, néhol életszerűek. Különösebben egyikük sem vont magával, de nem is gondolom, hogy ezt az elbeszélő feladatuknak érezte volna. Az Elcserélt életek egy klassz lehűtés volt az augusztusi kánikulában.