2015. november 12., csütörtök

Dolák-Saly Róbert: Én vagyok a kedvenc állatom

2015 őszén a Libri gondozásában jelent meg Dolák-Saly Róbert verseskötete, az Én vagyok a kedvenc állatom. Nem titkoltan gyerekkorom óta nagyon kedvelem azt a fajta humort, melyet a szerző képvisel, így izgatottan vettem kezembe a kötetet, felkészülve egy kalandos, agyalós és unalommentes utazásra az állatvilágban.


Dolák-Saly Róbert: Én vagyok a kedvenc állatom
Megjelenés: 2015. október
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Illusztráció: Igor Lazin
Téma, műfaj: verseskötet
Csillagérték: 10

Fülszöveg:
Állok, ülök, fekszem, aztán
újra kicsit állok,
én vagyok a kutya, aki
boltok előtt várok.
„Aki ilyeneket tud írni, az nemcsak a kutyákat imádja, de valószínűleg a macskákat is, és teljesen képzett etológus. Az efféle szakember az állatokat természetes környezetükben figyeli meg, és megfigyeléseiről pontos jegyzeteket készít. A fenti jegyzet a legszigorúbb szakmai kritériumoknak is megfelel. Viselkedését illetően a kutya áll, ül, fekszik, és hosszasan várakozik a bolt előtt, ezt minden kynológus tanúsíthatja. Ha belelapoznak a könyvbe, még számos hasonlóan fontos megfigyelésről olvashatnak, persze a macskákról is. :)
Gratulálok a Kollégának!" – Csányi Vilmos
A Madáretető, a Boborján és az Agyatlantisz, avagy az ember tragédia című nagysikerű kötetek szerzője most valami egészen újat ígér olvasóinak: ebben a gazdagon illusztrált verseskönyvben kutyák és macskák hangján mesél tökéletesen tökéletlen életünkről. A kutya- és cicasors önfeledt pillanataitól a gazdiért való aggódáson át a kedvencek lelkének legszőrösebb, önmarcangoló szféráiba jutunk. Az állati olvasnivaló kottákat is tartalmaz, hogy együtt énekelhessünk kedvenceinkkel, hisz:
A kutya is ember,
Csak beszélni nem mer,
Mer' fél, hogy a gazda
Majd jól leugatja.



Szerző és plakátja
Fotó: Dolák-Saly Róbert oldala
Minekután ez az első ilyen témájú és stílusú olvasmányom, ami ráadásul még csak nem is prózai, hanem verseskötet, fogalmam sincs, hogyan és miképp kellene megfogalmaznom azt a sok-sok - abszolút pozitív és elismerő - gondolatot, ami a költeménycsodák olvasása közben felmerült bennem. Talán, maradjunk az őszinteségnél. Mindenesetre, most rábízom magam a laptop billentyűzetére, és már jó előre nem ígérem meg, hogy összeszedett, komoly és higgadt maradok a bejegyzés írása előtt, közben és után. Szóval, mélylevegő! Én vagyok a kedvenc állatom. Egyszerűen imádtam! És még most is.

Nézzük, miről is van szó pontosan! Egy verseskötetről, ami két nagyobb egységre osztható. Az első rész a kutyavilágot idézi (te jó ég, hogy lesz ebből komoly recenzió?), a másik pedig a macskák szemszögéből mutatja be ugyanezt. Vagy mégsem ugyanezt? Szóval, kutyák és macskák életfilozófiája, világnézete, emberképe és mindennapjai, illetve azok elképzelhető tipikus elemei köszönnek vissza a látszólag egyszerű, könnyen megjegyezhető versikékben. És ettől roppant bájos hangulat kerített hatalmába. Lelki szemeim előtt ott lebegett, ahogy az óvónénivel a versek egyikét-másikát daloljuk. És persze, láttam magam előtt a kutyáimat és a macskámat. És nevettem.

"Nem vagyok Hovamész,
se Bújjidehozzám,
doromboljon neked
az éhes oroszlán!" 

Az Én vagyok a kedvenc állatom számomra egyrészt az önfeledt felkacagások könyve. Tessék vigyázni, mondom még egyszer: a felkacagások könyve! Tömegközlekedési eszközökön való olvasás esetén szájkosár használata kötelező! Olvastam egy-egy kisállat versikéjét, és volt, ahol könnyesre nevettem magam. Aztán elgondolkoztam, hogy tulajdonképpen kin vagy min nevetek....A kutyámon? A macskámon? Vagy magamon? Magunkon, embereken?

"Nem tudom, hogy mért kell nektek,
bölcsnek mondott embereknek 
különbséget kreálni,
ideje lesz leállni."

Fotó: Dolák-Saly Róbert oldala
...és igen: elgondolkodtam, mert a kötet nem csak az önfeledt felkacagások könyve, hanem az elgondolkodásé is. Itt utalnék vissza a "látszólag egyszerű versikék" megjegyzésemre, ugyanis sok esetben találkoztam nagyon mély mondanivalóval, a kirekesztésre, előítéletekre való reflexiókkal, az emberi viselkedéssel, mindennapokkal, jellemző stílus-és karakterjegyekkel (is) foglalkozó költeményekkel (a stilisztikát már meg sem említve: micsoda fenomenális alliteráció: "piruló pipacsos/pázsit peremén" - imádom!), és tulajdonképpen ekkor, ezeket felismerve győzött meg teljesen a könyv. Arról is egyébként, hogy nem csupán óvodába, hanem egy általános iskolai, ne adj' Isten középiskolai magyar órára is szívesen magammal vinném egy-egy gyöngyszemét. Ráadásul, még énekelni is lehet - osztályéneklési versenydal-gyanús szerzemények? :)

"Az emberiséggel sincs bajom, de
nem tudok mit tenni
hétmilliárd embert bizony
nem lehet szeretni."

Ha akarom, nevethetek, ha akarom, elmerülhetek vele a társadalom szórakoztató és elkeserítő, megrendítő jelenségeiben. Ha akarom, viccesen fogom fel, ha akarom, elgondolkodom. Mindez pedig kiegészül a versek hangulatához passzoló illusztrációkkal. Sokkal, de sokkal többet kaptam a versektől, mint azt az elején gyanítottam. Bár kétségtelenül, az elvárásaimat is maximálisan beigazolta. Megnyugtat(na) a tudat, ha ez a kötet - verseivel, dalaival - minél több kisgyerekes családhoz, nagy gyerekhez és állatbaráthoz eljutna, hogy minden életszakaszban egy kicsit átlapozzuk, és hogy mindig valami újat fedezhessünk fel benne. Mert lehet. Köszönöm az élményt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése