Tóth Vera: Gyémánt

Október második felében jelent meg az Athenaeum gondozásában Tóth Vera motivációs, lélekrajzi könyve, a Gyémánt. A szárnyalásokról és mélypontokról is őszintén valló énekesnő könyvét a Blogturné Klub három bloggere mutatja be Nektek egy háromállomásos turné keretein belül. Tartsatok velünk, mert -az extrák mellett- lehetőségetek lesz megnyerni a könyvet!

Tóth Vera: Gyémánt
Megjelenés: 2015. október
Kiadó: Athenaeum
Téma, műfaj: életrajzi, motivációs
Oldalszám: 389 oldal
Csillagérték: 6

Fülszöveg:

Siker, csillogás vagy kudarc, feledés? Ezzel az alapvető kéréssel találja magát szembe minden tehetséges ember, s ebben a fenyegetettségben bizony felőrlődik a gyenge személyiség.

Tóth Vera a nagykorúság küszöbén, több mint tíz éve nyerte a Megasztár első szériáját. A „gyár” bedarálta, majd kiköpte, s magára hagyta a sztárság kihívásaival, a korabeli média ellen felvértezetlenül. A Gyémánt annak a sokéves küzdelemnek a krónikája, amelyet egy kamaszlelkű fiatalnak kellett véghezvinnie, hogy kiegyensúlyozott felnőtté válhasson. A könyvben Vera személyes naplóbejegyzései vezetik az olvasót az énekes lelki tusáinak során át, szép lassan eljuthatunk vele a totális káosztól a teljes harmóniáig. Segítséget nyújt eltévedt vándoroknak is, és arra ösztökél, hogy a jól kitaposott helyett a járatlan utat válasszuk, mert bár néha fájdalommal, harcokkal van kikövezve, az út végén ott a jutalom: a gyémánt, amelyet egy látszólag érdektelen kődarabból sikerült csiszolni....

Nagyon vártam a könyv megjelenését, és lám, itt van...elolvastam, írhatok róla. Rengeteg dolog kavarog bennem, és kicsit kételyek között is vergődöm, sokszor éreztem magam távolabb az énekesnőtől, mint ahogy vártam volna, s mindeközben azon gondolkozom, vajon e lélekrajzi kötet célközönsége között ott vagyok-e magam is...

"...te magad vagy az életed rendezője..."

Vera és a könyv :)
Fotó: Tóth Vera hivatalos oldala

Nem igazán követem a bulvárhíreket. Ettől függetlenül is sok minden eljut hozzám - a kérdés persze az, mennyit hiszek el a bulvárfirkászoknak feltétel nélkül. Nem sok mindent. Mégpedig azért nem, mert az egész teljesen hiteltelen. Még akkor is, ha egy-egy felröppenő cikknek, hírnek van valóságalapja. Van valóságalapja például annak, hogy Vera Eurovíziós válogatón viselt ruhája nem volt előnyös, mégsem gondolom azt, hogy erről kellene szólnia egy dalversenyről írt recenziónak. Nem gondolom, hogy a bulvárnak az a feladata, hogy a gyengeségeket támadja (véleményt nyilvánítani pedig lehet tapintatosan és kevésbé bántóan is), és azt sem, hogy egy énekesnő kapcsán a kilói száma az elsődleges meghatározó. Mint ahogy értetlenül állok azelőtt is, hogy az emberek ezekben az esetekben inkább az ujjal mutogató oldalra állnak. Persze, hogy a cikk szerzője úgy gondolja, hogy jó munkát végzett...Hogy mindezeket miért tartottam fontosnak rögtön az elején leírni? Mert a Gyémánt egy őszinte könyv. Nem a mentegetőzés, az önfelmentés a célja, hanem a megismertetés, és -részben- a bulvár hamisságaira való reflexió. És én - talán naivan - még mindig hiszek abban, hogy első kézből attól tudhatunk meg információt, aki átéli és megéli az adott dolgot.

"Az ördöggel bizniszelni veszélyes játék, 

de meg lehet úszni, ha ismerjük a játékszabályokat."

/Pásztor Anna/

Tóth Vera és Pásztor Anna
Fotó: Tóth Vera hivatalos oldala

Ráadásul, ez a megismerkedés nem is akárhogy indul. Pásztor Anna laza, mégis profin megírt Előszava abszolút felkeltette - a már egyébként is nagy - érdeklődésem a könyv iránt. Attól függetlenül, hogy Vera szabadkozik, a Gyémánt nem önéletrajzi célzattal megszületett könyv, lefutja az ilyenkor szokásos köröket a gyerekkorral és a Megasztárig tartó életével kapcsolatban. Ami szerintem kellett ahhoz, hogy jobban értsem őt, az üzenetét, meg úgy egyébként is fontosnak tartom, hogy egy ilyen jellegű kötet kapcsán kontextusba helyezze a szerző a történetét. Bár, már rögtön az elején sántított picit a szerkezet. Nem volt teljesen világos, hogy kronologikusan fog-e haladni, avagy témákat érintve. Végül az időrendiség látszott győzedelmeskedni - bár még mindig picit bizonytalan vagyok.

"...mert az élet maga a csiszolódás folyamata. 

Az én gyémántom még nem annyira fényes, sosem lesz az eléggé; 

mindig van mit tanulni, mindig lesz mit csiszolni."

Mujahid Zoli és Tóth Vera
Fotó: Tóth Vera hivatalos oldala

A Gyémánt sokszor -számomra eddig- ismeretlen utakon vezetett, megfogta a kezem, és bevitt a kereskedelmi tévézés első igazán nagy tehetségkutatójának kulisszái mögé. Felelevenített bennem egy csomó emléket arról, milyen volt, mikor ez a műfaj még bizonyos értelemben családias volt, és az egyes adásoknak volt koncepciója azon felül, hogy az sms-ekből és hívásokból származó tetemes összeget bezsebelje. Az élményt és az emlékeket tovább szépítette, hogy az az ember mutatta be nekem a háttérben zajló munkálatokat és anekdotázott élményeiről, akinek az elejétől fogva szurkoltam. Vera kendőzetlenül vall a műsor után történtekről is. Hogy élte meg, élte túl a hirtelen jött sikert egy fiatal lány? Nem minden volt szimpatikus. Sok lépéssel és tettel nem értettem egyet, és talán picit hiányoltam a Megasztár után történtekre való reflektálást is.

"A lélek lát, és mindig a valóságot veszi észre. 

Aki megtanulja a lelkén keresztül nézni a világot, 

annak bizony nem olyan könnyű az élete..."

Vera nyíltan beszél Gabival való kapcsolatáról is
Fotó: Tóth Vera hivatalos oldala

Ezután hosszú és fájdalmas mélypont következik, magánéleti és szakmai krízisekkel. Ezt az időszakot nem csupán az elbeszélő visszaemlékezései, de az akkoriban írt naplójegyzetek által is figyelemmel követhetjük. Ahogy az egész könyv kapcsán, úgy itt talán még inkább furává vált az a nyelvezet, szleng, amit a szerző használ. Valahogy idegennek hatott számomra, még akkor is, ha élőszóban magam is használok egy-egy kifejezést. A könyvírás, illetve a választott téma azonban érzésem szerint, picit más műfaj, és eltér egy köznapi beszélgetéstől. Ez a megjegyzésem, illetve, hogy pont ennél a szakasznál emeltem ki, nem szívtelenségemet, vagy érzéketlenségemet hivatott bemutatni, csupán azt, hogy valahogy itt és emiatt érzem, hogy a vívódás és útkeresés folyamata számomra nem hozott akkora katarzist, vagy megtisztulást, mint azt előzetesen vártam volna. A lélekről, annak változásairól való beszéd számomra nem olyan megfogalmazást igényel, mint amilyennel a kötetben találkoztam, illetve talán: az eddigi olvasmányaim során mást tapasztaltam. Ez természetesen, teljesen szubjektív, Vera kétségtelenül itt is saját magát, az ő egyéniségét adja, és ezt nem lehet elvitatni tőle. Mindazonáltal ez a rész erősítette meg bennem, hogy a kötet célközönségét tekintve nem a legelső sorokban foglalom el a helyem. 

"Fáj a születés, halálközeli élményt nyújt, de azt már tudom, 

hogy az élet adja meg a halál, és a halál pedig az élet értelmét..."

A könyv már a boltokban
Fotó: Tóth Vera hivatalos oldala

Megmaradt tehát az a kettősség, amiről a bejegyzésem elején tettem említést. Nem bánom, abszolút nem bánom, hogy újra felfedeztem, újra megismerkedhettem Tóth Verával. Igen, sokszor húztam fel a szemöldököm, sokszor csóváltam a fejem, nem tartottam logikusnak vagy érthetőnek a cselekedeteit (persze, könnyű a külső szemlélőnek), sokszor éreztem azt, hogy túl közhelyes, hogy túl coelhói, és volt hogy számomra a nyers és az őszinte megnyilvánulás összemosódott. Furcsálltam, hogy valakivel amiatt kerül nézeteltérésbe, mert más az istenképe, ezáltal hiányoltam, hogy több nézőpontból is szemlélje a világot - pedig leírja, hogy nem akar megmondóember lenni...
Mindazonáltal, tudom és érzem, hogy így kitárulkozni, ennyire beengedni emberek sokaságát a lélek belsőjébe, vállalni a bulvár ellenszelének lehetőségét (mint ahogy az vissza is élt a bizalommal), a kritikákat és a régi sebek felnyitogatását, a legkevésbé sem könnyű feladat. Miközben írtam a recenzióm, gyakran ránéztem Vera Facebook-oldalára (láthatjátok, a képek onnan származnak), közvetlenséget láttam, és egy kiegyensúlyozott előadó posztjait. Azt kívánom, maradjon ez így! Köszönöm az utazást!

Az idézetek mellett hozok még egy beszélgetős videót is. Nagyon kedvelem D. Tóth Kriszta: Elviszlek magammal sorozatát, melynek legutóbbi vendége Tóth Vera volt :)

Blogturné Klub

A turné állomásai

11.09. - Szembetűnő

11.11. - Kelly&Lupi olvas

11.13. - Media Addict

Nyereményjáték

Tóth Vera csodálatos hangja immár több, mint tíz éve varázsol el minket. Néhány hete megjelent könyve is épp egyik dalának címét viseli. Nyereményjátékunkon most az lesz a feladat, hogy felelevenítsünk néhány gyöngyszemet Vera dalai közül. Minden állomáson kaptok egy-egy rövidke idézetet az énekesnő valamely dalából, Nektek pedig ki kell találnotok, melyikről van szó! A megfejtést a rafflecopter megfelelő dobozába írjátok (szorgalmi feladatként meg is hallgatjátok a helyes megoldást). Figyelem! A nyerteseket e-mailben értesítjük, kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

“S akár a tű, mi rég megakadt,

Várok és várok új napokat,

Hogy végre dönts, és nálam élj.”

a Rafflecopter giveaway