Újra itt a szeptember. Kezdődik az iskola, a dolgos mindennapok - persze, továbbra is sok-sok friss megjelenésű könyv értékelésével, élménybeszámolókkal is Várlak majd Titeket.
Arra gondoltam, hogy az őszt kezdjük egy könyvjelölgetővel. Az Órarend Book Taget még augusztus közepén találtam meg Vera blogján. Szánkázzatok velem végig a tantárgyakon, s ha megtetszik a poszt, töltsétek ki ti is bátran ;)
Matek - egy nagyon unalmas könyv
Hogy miért pont a matekhoz került ez a kérdés? Nem is értem. Mondjuk, egész életem sulis pályafutása alatt kettő, azaz kettő tanórán sikerült elaludnom. Az egyikre van magyarázatom. Fájt a fejem, és kaptam egy erős gyógyszert, ami túl hatásos volt - ez egyébként egy kémia óra volt, még általánosban. A másikat viszont kizárólag a matek számlájára írom. Nem kedveltük egymást, na! Életem legunalmasabb olvasmányélményének azt a regényt nevezném meg, melynek olvasása közben szimplán elaludtam. Annyira borzasztó élmény volt, hogy sosem fogom elfelejteni. Mindössze egyszer fordult elő. Ne lőjetek le. Ez az Egri csillagok olvasása közben történt.
Hát lássuk csak! Renée Stauffer: A Roger Federer Story című könyvében viszonylag jelentős szerephez jut a sport. És azt hiszem M. Kiss Csaba-Kásás Tamás: Kása című könyvében is. Hosszú Katinka: A magyar Iron Lady kötetében is. Szepesi Niki: Én, a szexmániás könyvében...nos, ott kevésbé. Úgyhogy azt felesleges is kézbe venni. Hacsak nem akarsz égnek álló hajjal, a homlokod tetején tanyázó szemöldökkel olvasni egy olyan sztorit, amit sajnos nem WC-papírra nyomtattak. De a másik három tényleg értékes és érdekes.
Nem is könyv. Inkább író: Jókai. A kőszívű ember fiai volt az, amit nagyon, de nagyon szerettem olvasni, mikor kötelező olvasmány volt. Aztán valahogy most már nem. Egyetemen újraolvastam, de nem adta vissza azt az érzést, amit korábban kaptam tőle. De akadnak olyanok, akik szerint Jókaihoz fűződő olvasási szokásaink három nagy egységre bonthatók: ifjoncként szeretjük, felnőttként nagyon nem, aztán idősebb korunkban megint. Ezek alapján én épp a felnőttkorom élem.
Egy??? Rengeteg! Minden mennyiségben! Történelem szakosként találkoztam néhánnyal - néhány olyannal is, amivel jobb lett volna nem találkozni. Ha szigorúan történelmi témájút kellene mondanom, akkor nagyon szerettem Gavin Menzies: 1421 - amikor Kína felfedezte a világot című munkáját. Nem száraz, ámbár roppant érdekes. És nem volt kötelező, szóval szerettem. Ha picit tovább megyünk, akkor pedig Bebesi György (szerk.): A hosszú 19. század rövid története elég széles és mély tudásanyagot, háttérinformációt és érdekességet közöl a tárgyalt korszakról. Nagyon élvezhető, még úgy is, ha tudod, hogy vizsgáznod kell belőle.
Tudom, tök ciki, de idegen nyelven nem nagyon szoktam/szeretek olvasni. Olyan szép a magyar nyelv, és egy jó fordító és egy jó szerkesztő olyan jó dolgokat tud kihozni egy könyvből. Akad azért két könyv, amit angol nyelven magamra nézve kötelezőnek éreztem elolvasni. E két könyv pedig nem más, mint Jane Austen Emmája és Büszkeség és balítélete.
Újra azt kérdezném: egy??? Rengeteg! Minden mennyiségben! Legyen mondjuk magyar klasszikus, ahonnan pár kérdéssel feljebb kipöccintettem Jókait. És akkor egyértelműen két író jöhet szóba: báró Eötvös József és báró Kemény Zsigmond. És egye kukac: Gyulai Pál is abszolút ide sorolható. Nem könnyű őket olvasni, de megéri.
Különleges ország számomra, melynek a kultúrája is nagyban eltér az európaitól. Ha idegen ország idegen kultúráját hivatott bemutatni a könyv, akkor Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai számomra a telitalálat. Ha viszont kultúrák találkozásáról van szó, akkor Mircea Eliade: Bengáli éjszaka volt emlékezetes számomra.
Nyelvtan - egy könyv, melyben rengeteg nyelvtani és nyelvhelyességi hibát fedeztél fel
Nagyon kevés az olyan könyv, melyben ne lenne valamiféle baki. A legdühítőbb Márai Sándor: Japán kert I. könyve volt, ami lényegében hemzsegett az elgépelésektől, a hibás tördelésektől és a helyesírási hibáktól. A másik, amitől pedig falra tudtam mászni, Erin Butler: Mr. Darcy nyomában című ifjúsági regénykéje volt, melyben Jane Austen kategorikusan Jean Austenként szerepelt. Ez pedig, azt hiszem mind a fordító, mind a szerkesztő munkáját minősíti. De, hogy ne csak negatívumról legyen szó: a legemlékezetesebb nyelvtanilag és stilisztikailag tökéletes könyv Vujity Tvrtko: A királynő beszéde c. kötete volt.
Hm. Passz. Nem fogom sosem szeretni Szepesi Niki vagy Pallavicini Zita munkáját. De ez bulvár. Ott pedig ritka az igényesség.
Általában el tudom dönteni. Ha azt írom, bajban vagyok a könyvvel, a bejegyzés-értékelés végére mindig kikristályosodik, hogyan érzek pontosan az olvasottakkal kapcsolatban.
Biológia - egy könyv, amit időnként szeretsz, időnként nem
Lásd a Jókai-féle eszmefuttatásom.Ének - egy zenei témájú könyv
Olvastam Robbie Williamsről, és akad néhány klasszikus zenei életrajz is a könyvtáramban - ezekről azonban nem nyilatkozom, mert még olvasásra várnak.
Talán a Pemberley-krónikák volt ilyen. Bár konkrétan nem a megjelenésüket vártam, hanem hogy végre olvashassam őket. Aztán...hát, hogy finoman fogalmazzak, a sorozat első két kötete nem igazán győzött meg.
Egy? Elég sok ilyen van. Még a legkönnyedebb műfajú könyvekben is keresem a suta tanulságot, és nagyon csalódott vagyok, ha nem találom meg bennük. Lehet egy százszor lerágott közhely, vagy egy jelentéktelennek tűnő kitérő.
Rajz - egy könyv, aminek gyönyörű a borítója
Fúh, itt is lehetne sorolni a címeket. De álljon itt most egy - a legutóbbi olvasmányélményeim közül. Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten c. kötetének borítója totálisan levett a lábamról, mert tökéletes összhangban áll a regény hangulatával.
Az idei olvasmányélményeim között válogatva, erre a kérdésre Jane Austen leveleivel válaszolnék. Nem viccesek - illetve de, nagyon is - hanem humorosak, ironikusak. Imádnivalóak.
A kérdéssor végéhez érkezvén pedig nem maradt más, mint hogy sikerekben, örömteli pillanatokban gazdag új tanévet kívánjak mindannyiunknak - no, és persze, kiváló olvasmányokat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése