2015. szeptember 16., szerda

All the feels! - Agymanók Book Tag

Újabb Book Taggel
érkeztem
Még nem volt szerencsém az Agymanókhoz, viszont - mivel Always love a Wild Book blog bloggere, Szandi meghívott erre a Book Tagre, ami ráadásul még meg is tetszett, ezért most hozom is a blog legújabb könyvjelölgetőjét, ami az öt főszereplő érzelmeit veszi sorra, és ahhoz rendel könyveket. 
Hm, mármint a könyveket én rendelem az érzelmek mellé. Szóval, értitek! Köszönöm Szandinak a meghívást, egyben üzenem: lenyúltam a gifeket a bejegyzésedből, mert azok is nagyon tetszettek! :) No, lássuk, mi sül ki ebből, melyik kérdéshez milyen könyvet választottam!


Derű
Derű - harsány hahota, vagy kecses kuncogás: egy vicces, vidám, derűs könyv, amin jókat somolyogtál:
Tudom, már unalmas vagyok, hogy nagyjából az összes könyvjelölgetőben igyekszem megemlíteni és felhívni figyelmeteket erre a könyvre, de a Jane Austen levelei tényleg a kecses kuncogás kategóriába tartozik számomra, egyszerűen annyira kifinomult és okos a humora, hogy nem tudok vele betelni - és persze, nem győzöm ajánlani sem.  


Undor
Undor - torz arcfintorok, homlokráncolás és elfordított tekintet: egy könyv, amitől undorodtál, amiben szörnyű tettek, ocsmány lények, antipatikus karakterek voltak.
Hű, hát a fantasy világa kilőve, mert abban kevésbé, sőt, egyáltalán nem vagyok jártas, de -szerencsére (?)- a szórakoztató - és szépirodalom berkein belül is találkozhatunk szemöldökfelhúzós történetekkel és karakterekkel. Kicsit erősnek érzem ugyan az "ocsmány lények" jelzőt, de ha az arcfintoros-homlokráncolós témánál vagyunk, akkor nem mehetünk el Pallavicini Zita és Szepesi Niki magasröptű írásai mellett, melyekről természetesen itt is beszámoltam. Szigorúan egy közös bejegyzésben.

Bánat
Bánat - lefelé görbülő száj, krokodilkönnyek, bánatos nosztalgia: egy szomorú könyv, ami akár könnyeket is csalt a szemedbe.
Hűűű. Az egyik legfrissebb ilyen élményem a Queenie Hennessy szerelmes levelei című regény volt, mely nemrégiben jelent meg a Maxim Könyvkiadó jóvoltából. Erről sajnos még nem hoztam bejegyzést, de ennél a könyvnél tényleg kicsordultak a könnyeim. És a blogon szereplő bejegyzések közül, szintén a frissebbek közül válogatva, Clint Hill: Mrs. Kennedy és én kötetét emelném ki.

Harag
Harag - dühkitörés, csapkodás, felbőszült mégismivoltez?-ek kiáltozása: egy könyv, amit a sarokba hajigáltál, még ha csak képletesen is, ami felmérgelt és haragszol rá.
Hah. Ritkán fakadok ki ilyetén módon egy könyvön, de ahogy a Peremvilágról írt bejegyzésemben le is írtam, ennél a könyvnél tényleg számítottam arra, hogy helyenként fel fogom magam húzni rajta. Ez leginkább a világlátás - és véleménykülönbség rovására írható. Viszont, ami nagyjából tényleg a botrányosan gáz kategóriába tartozik, az Joanna Trollope: Értelem&érzelem, lényegében értékelhetetlen katyvasza. Felháborítóan béna és méltatlan. Röviden. Ennyi. 

Majré
Majré - c-c-c-c-cidri, lapulás, kislámpával alvás: egy könyv, ami olyan félelmetes volt, olyan ijesztő, hogy akár még rémálmaid is voltak tőle.
Öm-öm-öm. Azt hiszem, ezt a kérdést nagyjából passzolnám, mivel nem nagyon olvasok a témában. Bár bevallom, a fent már említett Mrs. Kennedy és én kapcsán voltak rémálmaim. Nem egy, nem kettő. Ez leginkább az emberi gonoszság mérhetetlensége, az emberi élet kiszámíthatatlansága, a múlandóság másodperc tört része alatti bekövetkezhetősége okán volt így. 

Nos, ennyi volt. Ezúton is köszönöm Szandinak a meghívást, Neked, hogy elolvastad ezt a nyúlfarknyi szösszenetet. Bízom benne, hogy sikerült néhány jó könyvre felhívnom a figyelmed - a rosszaktól szerintem kíméld meg magad. Bár ez a Te döntésed. Ha nem értesz egyet, kérdésed van, olvasd el az adott könyv értékelését, de szívesen válaszolok rá személyesen, üzenetben is. Ha megtetszett a kérdéssor, vidd bátran. Ha feltünteted, hogy nálam találkoztál vele, azt külön megköszönöm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése