R. J. Palacio: Az igazi csoda

Milyen lehet átlagosnak lenni? Létezik egyáltalán "átlagos"? Ismered az érzést, mikor az emberek megbámulnak, összenéznek vagy épp minden előzmény nélkül beszólnak? Mit teszel? Mi van akkor, ha egy olyan külső jegy miatt bántanak, amin nem tudsz változtatni? Hogy éled ezt meg gyerekként? Auggie Pullman egész pici kora óta a gúny, megbélyegzettség célkeresztjében áll egy rendellenesség, az arcát torzító deformáció miatt. 

R.J. Palacio: Az igazi csoda

Könyvmolyképző Kiadó, 2017, 368 oldal

Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Csillagérték: 9

Az iskola első évfolyamait magántanulóként, édesanyja óvó gondoskodása alatt végezte el. A történet kezdetén hatalmas újdonság áll be a kisfiú életében: ő is „rendes” iskolába kezd járni…

Az adaptáció főszereplői

A kötet fellapozásakor szinte azonnal éreztem, hogy nagyon jó kezekbe kerültem. Auggie születésének elbeszélése nagy vigyort varázsolt az arcomra – ugyanez egyébként egész jól köszönt vissza a filmben is. Szóval, az elbeszélő szinte azonnal lerántja a leplet arról, hogy Auggie nem mindennapi figura, ugyanis hihetetlen jó humorérzéket kapott az élettől, amit az emberi kapcsolataiban is nagyon klasszul tud kamatoztatni. A humor és a szülői óvás ellenére azonban a kisfiú számára elkerülhetetlen, hogy egy nagyobb közösségbe kerülve olykor az élet borúsabb oldala is megmutatkozzon. A kiközösítés, a mutogatás és csúfolódás éppúgy jelen van Auggie mindennapjaiban, mint mindenkiében, aki valamilyen szempontból nem felel meg az átlag keretének, s ugyanúgy megjelenik a barátokkal való kapcsolat, a szeretet és öröm, valamint a csalódás és kiábrándulás, mint mindannyiunk életében. Merthogy bármennyire is (nem) kompatibilis valaki a tömeggel, mindannyiunkban hasonló folyamatok, örömök és bánatok játszódnak le. Az emberi értékeket, a boldogságot és a személyiséget pedig nem a tükör mutatja meg számunkra. Auggie története épp erre próbál rávilágítani.

@szembetuno_blog

De az a helyzet, hogy Palacio nem csak egy ifjúsági regénybe vágta a fejszéjét Az igazi csoda megírásakor, hanem egy családregényébe, melyben az anya, az apa és a testvér és néhány, Auggie-hoz közelebb álló karakter perspektívája is megjelenik, ami igazán különleges többletet ad a sztorinak. Az Auggie-hez hasonló történetek kapcsán mindig elgondolkozom, hogy vajon a testvérek hogyan élik meg ezeket a szituációkat. Háttérbe szorítottnak érzik-e magukat, s vajon van-e alapja ennek? Ezt nem csupán a regényre, hanem a való életre vonatkoztatva is fontos kérdésnek tartom. Via történetszála így számomra különösen szívet melengető volt. Nagyon kedveltem a fiatal leányzó karakterét, aki egyrészt az útkereső kamasz, másrészt a szeretetre vágyó kislány jegyeit is magán viselte. Nagyon kifejező hasonlatot is hozott a családjuk működésére: Auggie a Nap, a szülei a bolygók, ő pedig a Hold. De szereti, ahogy ez az univerzum működik. Másfelől ott van a szülők szempontja, akik ugyan nem kapnak Viához hasonló külön fejezetet, de mindvégig nagyon erősen jelen vannak. Talán a történetben látszólag kevéssé érvényesül az apa nézőpontja, de az egész történetben azt éreztem, hogy Nate Pullman nagyon stabil pontja a családnak, mind a gyerekek, mind pedig a feleség, Isabel számára. E tekintetben talán kicsit eszményi és idealizált is. Isabel pedig a még el sem indult karrierjét a családért, s legfőképp pedig Auggie-ért áldozó anya szerepét tölti be. Az ő történetszála is nagyon szépen kerekedett ki, és talált vissza az önmegismerés és kiteljesedés ösvényére. Nagyon izgalmas volt az anya-lánya kapcsolat alakulása, ami olvasatomban részben párhuzamba került az Isabelben és Viában lefolyó egyéni, belső küzdelmekkel.

@szembetuno_blog

A különféle perspektívák megismeréséhez Palacio a váltott elbeszélős történetvezetést választotta, ami szerintem nagyon jó döntésnek bizonyult. Ezáltal voltak olyan cselekményrészletek, melyek csak és kizárólag egy adott szereplő sajátjai voltak, és akadtak olyan jelenetek is, melyek összecsúsztak, így több szemüvegen keresztül is megismerhettük őket. Auggie-n és Vián kívül Jack és Miranda kapott elbeszélői hangot, mindketten a világ egy-egy különleges színfoltját csempészték a regénybe. Az egyéb szereplők közül pedig Summer, Justin és a jó fej osztályfőnök voltak a kedvenceim. Az igazi csoda egy hihetetlenül lebilincselő, szórakoztató, magával ragadó, jó stílusban, valóságos és szerethető karakterekkel és jó humorral megalkotott történet, mely nagyon ügyesen vegyíti az egyéni belső folyamatokat, a családi életet és a barátságot. A kikapcsolódás és az elgondolkodtató történetvezetés egyszerre van jelen, amitől a kötet nagyon különleges olvasmányélményként él bennem. Nem is tudom mit mondjak még (pedig lenne bőven még mit): „Minek beolvadni, ha arra születtél, hogy kitűnj?” Dőlj hátra, és ismerd meg Az igazi csodát!