Lindsay Jayne Ashford: Rejtély az Orient Expresszen

A Könyvmolyképző Kiadó Arany Pöttyösei között jelent meg 2017-ben Lindsay Jayne Ashfrod életrajzi regénye, a Rejtély az Orient Expresszen – Agatha Christie-vel. Életrajzi regény, női sorsok, rejtélyek és egy kis fikció. Naná, hogy nem hagyhattam ki. 

Lindsay Jayne Ashford: Rejtély az Orient Expresszen

Eredeti megjelenés: 2016.

Hazai megjelenés: 2017.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fordította: Kereki Noémi Valentina

Téma, műfaj: életrajzi, krimi

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 368 oldal

Csillagérték: 7

Fülszöveg:

Meddig ​lehet őrizni a titkokat? Bízva abban, hogy végre pontot tehet tönkrement házassága végére, Agatha Christie álnéven jegyet vált az Orient Expresszre, hogy eljusson Bagdadba. Ám nem ő az egyetlen utas, aki titkot őriz, és a rejtélyek kibogozása híres detektívjéhez, Hercule Poirot-hoz illő feladat lenne. Az írónő idővel Katharine Keelinggel osztozik a fülkéjén, akinek az első házassága tragikus véget ért, és a vonat egy olyan új kapcsolat felé viszi, melyet a kényszer szült. És ott van a nemrég házasodott, mégis másik férfi gyermekét váró Nancy Nelson is, aki mindent megtesz, hogy titkolja a terhességét, viszont közben a teljes kétségbeesés szélére sodródik. Mindhárman elhallgatják a többiek elől a múltjukat, ám mialatt a vonat kelet felé zakatol, lassan barátokká és egymás segítőjévé válnak. De vajon mit tesz a jó kapcsolatukkal, ha a féltve őrzött tikok kiderülnek? Az izgalmasan megírt, fordulatokkal teli, emlékezetes regény több szereplője és történése valóságos, amit a szerző fantáziája tovább színezett. Sokat megtudhatunk belőle Agatha Christie életének legnehezebb időszakáról, egy távoli kultúráról és a női lélekről. A krimi királynőjének élete maga is egy rejtély volt. A végén sok mindenre fény derül.

Fotó eredetije

Mindenekelőtt le kell szögeznem, nem vagyok különösebben Agatha Christie-fan, nem sok könyvet olvastam tőle, a terjedelmes életműhöz képest valóban vajmi keveset. Mi hajtott mégis Ashford könyvéhez? A rendszeres olvasók számára bizonyára nem titok, hogy nagyon szeretem az életrajzokat, s bár azt gondolom, hogy az adott szerző, művész munkásságának ismerete nagyon sok pluszt adhat az olvasói élményhez, nem elengedhetetlen ugyanakkor ahhoz, hogy a „főhősről”, a kor mentalitásáról, társadalmáról, a belső vívódásokról és sikerekről képet kaphassunk, új perspektívákat ismerhessünk meg. Másrészt, van egy krimi író, aki a való életben is elég kalandos történettel bír, ráadásul nőként, ami számomra mindig külön pikantériát kölcsönöz egy könyvnek. Harmadrészt pedig az életregény szintén szívemhez közel álló műfaj, hiszen itt a szerzőnek olyan szempontból több feladata van, hogy az egyes hiátusokat ki kell tölteni. Szabadabb ez a műfaj, hiszen a saját képzeletét öntheti szavakba, feszesebb viszont abból a szempontból, hogy nem kalandozhat el: a beleszőtt kreatív történetelemeknek szigorúan passzolniuk kell a történeti valóhoz és a központba helyezett személyhez is.

@szembetuno_blog

A Rejtély az Orient Expresszen így több szempontból bizonyult izgalmas és hosszú utazásnak. A regény keretét az írónő és egy fiatalember találkozása biztosítja, aki otthonában keresi fel Christie-t. Egy képet nyújt át az írónőnek, hátha ő segíteni tudja a fotó rejtélyének megoldását. Persze, hogy tudja – az emlékek csak úgy csobognak – a kérdés az: akarja-e… A történet így tulajdonképpen egy visszaemlékezés, melyben Agatha Christie mellett (aki természetesen, álnéven vált jegyet a Bagdadba tartó vonatra) két másik női sors is a titkok középpontjába kerül. A kalandos utazás alatt ezeket a szálakat bontogathatjuk ki az elbeszélések nyomán, s ezek által kristályosodik ki a kép rejtélye is. A vonat indulását követően ismerkedünk meg Christie fülketársával, Katharine-nel és Nancyvel. Az utazásnál néhol elkalandoztam, az volt az érzésem, hogy ezeket a fejezeteket Ashford egy picit túlírta, ugyanakkor érdekes volt megfigyelni, ahogy a három nő kapcsolata alakult: a titkolózásokból szép lassan nyílt személyekké váltak, akik az utazás végére „összezártak”.

Christie eltűnése

Ashford hűen ábrázolja a korszak társadalmát, figyel a részletekre. Izgalmas és méltó történetet alkotott. Egy szép ívű, jól felépített életrajzi regényt olvashattam, ami nem szűkölködik a kalandregény elemeiben sem. Külön érdekesség volt az utószóban a történet valóságtartalmával kapcsolatos ismertetőket olvasni, illetve ami még nálam külön plusz pontot érdemel, hogy a történet kezdetén Christie – mivel a többiek álnéven ismerték – milyen leplezetlen formában értesült azokról a korabeli nézetekről és pletykákról, melyeket lényegében részben első férje terjesztett róla, mikor az írónőnek nyoma veszett. Ez is jól érzékelteti a korszak mentalitását, miszerint hiába minden szó, az elismert és népszerű írónő kontra hűtlen férj konfliktusból sem előbbi jön ki jól egy patriarchális társadalomban. Ugyanakkor számomra  a kötetnek inkább a kalandos-életrajzi jellege volt szembetűnőbb, nem a női vonala, ami miatt kicsit hiányérzetem van a történettel kapcsolatban. A könyvet elsősorban – természetesen – Agatha Christie kedvelőinek ajánlom, de ugyanígy élvezetes olvasmány lehet az olyan AC-laikusoknak is, mint én.