Fekete István: Vuk

Fekete István a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, művei közül több, mint ötven éve több is szerepel a kötelező olvasmányok listáján – ami gyakorlatilag garantálja, hogy több generáció is fel tudjon idézni néhány jelenetet, szereplőt vagy beszédes állatnevet a műveiből. 

Fekete István: Vuk

Móra Könyvkiadó, 2022, 118 oldal

Illusztrálta: Balogh Péter

Csillagérték: 8

S ha még valaki oly „szemfüles” is, hogy egy könyvét se olvasta soha, a Vuk talán olyan egyetemes rajzfilm, melyet aztán tényleg senki emberfia ki nem tud kerülni. A fürge róka lábak idestova 44 éve csengnek ismerősen füleinknek, noha maga a történet sokkal korábbra, 1965-re tekint vissza. Már, ami az első kiadást illeti, ugyanis a kis róka története már 1940-ben napvilágot látott.

Mondhatni, izgatott lettem, mikor kiderült, hogy a Móra Könyvkiadó az író születésének 125. évfordulója alkalmából egy turnéra invitál minket. Fekete István több történetét is ismerem, viszont a legtöbbet vagy elmondásból, vagy rajzfilmből, vagy filmből. A Vuk talán az egyik olyan történet, ami a „mindig is ismertem” kategóriába tartozik. Biztos volt egy első alkalom, amikor láttam, de már nem biztos, hogy fel tudnám idézni, mikor is volt az. A vörös kalandvágyó kisróka, Pogány Judit hangjával a gyermekkorom része, viszont a történet eredetijére csak most kerítettem sort – egyértelmű volt, hogy ezzel kezdem majd az utazásom Fekete István univerzumában, viszont az csak olvasás közben bizonyosodott be: egyáltalán nem baj, hogy idáig vártam az eredeti történettel.

A rajzfilm plakátja (1981)

A kötetet becsukva azonnal azon kezdett el kattogni az agyam, kivel beszélhetném meg ezt a traumát: ki lehetett az, aki már a negyvenes években (de legalábbis a hetvenes évek előtt) olvasta a könyvet és tisztán emlékszik rá, mikor mindezek után először nézte meg a rajzfilmet. Persze, a traumatikus élményt nem kell a szó szoros értelmében venni, mindazonáltal kissé letaglózva éreztem magam. Mintha – kis túlzással – egy másik Vukot ismertem volna meg. Fekete István története mint ifjúsági (vagy gyerekeknek szóló) történet picit nekem inkább a Grimm-mesékre vagy a korai 19. századi ifjúsági próbálkozásokra hajaz. Vagy akaratom ellenére besorolódtam volna azok közé, akik felnőttkorukban jönnek rá, hogy micsoda horrormesékért lelkesedtek anno? Ki tudja, mindenesetre, aki még nem olvasta a regényt, és nem akarja, hogy széptspoilerezzem, a következő bekezdést bátran ugorja át.

Figuratervek
Forrás: Living Lines Library

A Vuk története hangulatában és epizódjaiban is sok esetben eltér a mesétől. A hangulata számomra sokkal komorabb, realistább, ami által egyébként nem kergetett letargiába, viszont sokkal inkább felnagyította azokat az ellentmondásos érzéseket, melyekkel a mese kapcsán is találkoztam (mert amúgy nagyon nem szívmelengető élmény, mikor a róka elviszi az udvarból a csirkét, csak mondom). Másfelől maga a kezdőkép is sokkal gondterhesebb, mint a mesében. Kag szembesülése a családfenntartói szereppel egészen arcul csapós élmény, amit tetéz, hogy viszonylag hosszú leírásban tárul elénk. A korábbi rakoncátlan fiatal rókafi, aki rátalált egy csinos rókalányra hirtelenjében látástól vakulásig élelmet kutat az erődben, hogy elláthassa gyermekeit és a korábban olyan szépen sugárzó, mára megviselt külsejű párját (ezzel a leírással egészen kiábrándító volt találkozni). Vuk élete is némiképp másképp alakul, a legszembetűnőbb eltérés az eredeti történetben, hogy a Simabőrűnél nem élete párjára, hanem halottnak hitt testvérére akad rá. Gáspár és a további vicces jelenetek pedig gyakorlatilag a ’80-as években puhították meg a történetet.

Egészen váratlanul indult tehát ez a Fekete István-turné számomra. Nem tudtam – eddig nem is igazán néztem utána –, hogy milyen eltérések vannak az eredeti történet és a rajzfilm között, viszont – amellett is, hogy olykor sokkolódtam – hihetetlenül izgalmas volt, hogy egy olyan sztori, ami velem él teljesen más arcát is képes mutatni, ezt pedig nagyon szerettem benne. Ha lehet, most még izgatottabban várom a további történeteket is. S remélem, ott is lesz mit írni élménybeszámolóként.

Blogturné Klub

1900. január 25-én született Fekete István, József Attila-díjas magyar író, akit gyerekkorunktól kezdve számos ifjúsági könyv és állattörténet írójaként kíséri olvasói utunkat. A Blogturné Klub három bloggere az író születésének 125. évfordulója alkalmából nagyszabású turnéra indul a szerző könyveivel. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a turnéban résztvevő könyvek egyikét a Móra Könyvkiadó jóvoltából.

A turné állomásai

01.26. Szembetűnő

 (Vuk)

01.29. Spirit Bliss Sárga könyves út 

(Vuk)

01.31. Szembetűnő 

(Tüskevár)

02.04. Spirit Bliss Sárga könyves út 

(A koppányi aga testamentuma)

02.06. Szembetűnő 

(Csí és más elbeszélések)

02.10. Szembetűnő

 (Hú)

02.14. Könyv és más 

(Éjféli harangszó)

02.18. Spirit Bliss Sárga könyves út 

(Tüskevár)

02.22. Spirit Bliss Sárga könyves út 

(Téli berek)

Nyereményjáték

A turné minden állomásán találtok egy-egy kérdést Fekete István műveivel kapcsolatban, ami vonatkozhat egy adott mű történetére, keletkezésére, de akár arra is, hogy milyen állatot takar egy-egy elnevezés. A helyes választ írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Milyen állat hú?

a Rafflecopter giveaway