Nem
mondanám egyik évemre sem, hogy kifejezetten az önelemzés éve lett volna. Nem.
Már csak azért sem, mert folyamatosan önelemzek. Az önismereti kérdések, a
saját magam felfedezése, az önmagam és a környezetem túlgondolása gyakorlatilag
a velemjárói (ha van ilyen szó).
Buda László: Mit üzen az életed?
Kulcslyuk Kiadó, 2024, 366 oldal
Csillagérték: 8
Az
önismereti, pszichológiai könyvek olvasása így nem kifejezetten állnak messze tőlem
(igen, tudom, már csak azon a bizonyos ajtón kéne végre bekopogtatnom). Volt
időszak, nem is olyan régen, mikor úgy éreztem, megcsömörlöttem ezeknek a
könyveknek az olvasásában. Kicsit azt éreztem, bűnbakot keresek. Még ha az a
bűnbak én magam vagyok.
De
azért mégiscsak ott van a kérdés, hogy vajon: mit üzen az életem? Nem hiszem,
hogy ezt egy könyv fogja megmondani nekem – és senkit nem is bíztatok arra,
hogy a válaszokat könyvben keresse. Viszont – ha válaszokat nem is – az
önsegítő könyvek egészen jó kérdéseket tudnak feltenni, vagy legalábbis támpontokat
tudnak nyújtani ahhoz, hogy mi az, amit már tudunk magunkról, melyik ösvényt
ismerjük és merre indulhatunk. Buda László könyve kicsit ilyen is, kicsit olyan
is.
Mármint,
ami az előző opciókat illeti. A Mit üzen az életed? nem megmondó könyv, és ez
nagyban segítette a megbarátkozásomat vele. Szerzője orvos, pszichiáter és pszichoterapeuta,
aki mindannak ellenére – vagy talán éppen azért –, hogy évtizedek óta a pályán
van, közérthető és meglehetősen laza hangvételű könyvben mutatja be módszerét.
Egy picit egyébként ez a lazaság volt az, ami elgondolkodtatott. Szeretem a
szókimondást, félreértés ne essék, de szerintem vannak olyan műfaji normák, melyek
bizonyos szófordulatokat vagy kifejezéseket nem engednek. Egészen egyszerűen
azért, mert hiteltelenítik a szerzőt. Nem gondolom, hogy maga a szerző ezzel ne
lett volna tisztában, ezért igyekeztem ezeken túllendülni, és annak betudni a
kibillentett stilisztikai megoldásokat, hogy ezek alkalmazásával kicsit jobban
igyekezett megnyerni és megtartani az átlagolvasót (ezt nem feltétlenül
pejoratív értelemben írom).
A
kötet felütése egyébként nagyon baráti, kedvelem azokat a bevezetéseket (önismereti
jellegű könyvek esetében különösen), melyek nem feszített tempóban, egymásra
épülő fejezetek mentén írják elő a haladást. Az elbeszélő kiemeli, ha olyan
egységhez érünk, amit magunkra kevéssé tudunk vonatkoztatni, vagy éppen nem
azzal a témával van dolgunk, amiról az adott fejezet szól, továbblapozhatunk. S
nem is vezet meg ezzel, a könyvet bármely fejezeténél felütve be tudunk kapcsolódni
a szövegbe.
A
kötet hat fejezetet ölel fel: Életünk keresztmetszete (Egy normális ember, 13+1
neurotikus „tünet”), Életünk hosszmetszete (Az időparadoxon, A létünket
fenyegető korai hatások), A felnőttkor kihívásai (Életközépi válság: amikor a
neurózisunk ránk omlik, Változások és választások felnőttkorban), Hozzáállás az
élethez (Hozzáállás, A 4 destruktív hozzáállás, A 4 konstruktív hozzáállás),
Ultrarövid terápia (Az UT jellemzői, Egy ultrarövid terápiás konzultáció
bemutatása), Élettudatosság (Mit üzen az életed?, Végül: 13+1 tanácsom az
élethez). A fejezetek közül az első kettő
volt számomra a leghasznosabb, mert számos olyan dologgal találkozhattam, ami
tulajdonképpen abban erősített meg, hogy a túlgondolásaim valóban „csak”
túlgondolások. Az, hogy egy picit mindannyian neurotikusak vagyunk, az, hogy
nem az határoz meg, hogy másokhoz képest hol tartok az életemben (vagy annak
valamely szegmenségben), hanem a saját magam útja persze valahol mélyen bennem
is tudatosultak már, mindazonáltal néha jól jön egy kis megerősítés. Az ötödik
fejezet prezentálása végeredményben az egész kötet célja, így nagyon kíváncsi
voltam arra, hogyan működhet egy ultrarövid terápia. Jó ötletnek gondolom, hogy
nem csupán az elméleti kereteit és hogyanjait ismerhetjük meg az UT-nek, hanem
egy konkrét eseten keresztül végig is követhetjük a megvalósulást. Buda László könyve elsősorban
azoknak lehet érdekes és haszonnal forgatható, akik nyitottak az önismereti
könyvek és egy talán kevéssé ismert terápiás módszer megismerésére, és mindezt egy
könnyedebb és könnyen érthető könyv által tennék meg.
Blogturné Klub
A
Kulcslyuk Kiadó egy különleges válogatással készült számotokra, hiszen
találkozhattok a turnénk során önismereti, motivációs, táplálkozással
kapcsolatos, pszichológiai vagy éppen szenzoros gyermekfejlesztő könyvvel is,
így mindenki megtalálja a számára leginkább megfelelő olvasmányt. Tarts velünk
a turné során, és nyerd meg a Kiadó által felajánlott 2 könyv egyikét.
A turné állomásai
01.02.
Milyen könyvet olvassak?
(Stephens-Sarlós
Erzsébet: Mellimolli)
01.03.
Könyv és más
(Stephens-Sarlós
Erzsébet: Mellimolli)
01.04.
Szembetűnő
(Buda
László: Mit üzen az életed?)
01.05.
Hagyjatok! Olvasok!
(Osgyáni
László - Mátai Tamás: Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára…)
01.06.
Könyv és más
(Thuróczy
Bertalan: Futni, hinni, élni)
01.07.
Szembetűnő
(Hoffmann
Kata: Megsebzett gyermekkor)
01.08.
Könyv és más
(Szentgyörgyi
Barbara: Azt tényleg megeszed?)
01.09.
Szembetűnő
(Szentgyörgyi
Barbara: Azt tényleg megeszed?)
Nyereményjáték
A
nyereményjáték során nincs más feladatotok, mint megfejteni, kitől
származhatnak a különböző idézetek, és a helyes megfejtést beírni a
Rafflecopter megfelelő sorába. A játék során a Kulcslyuk Kiadó felajánlásából 2
különböző könyvet is kisorsolunk a szerencsések között, amelyek az alábbiak
lesznek:
Stephens-Sarlós
Erzsébet: Mellimolli
Mátai
Tamás, Osgyáni László: Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Tanuld
meg a játékszabályokat, aztán már csak játszanod kell - persze mindenkinél
jobban.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése