Maria Mañeru: Tutankhamon ​átka

A Napraforgó Könyvkiadó jóvoltából két olyan gyerekeknek szóló könyvvel ismerkedhettem meg, melyek témáját saját gyerekkoromban is klasszikusnak tartottam, maguk a történetek viszont egészen friss lendületűek. Ruth Symes könyvéről már olvashattatok a blogon, most Maria Mañeru Mindentudók Klubja sorozatindító kötetéről, a Tutankhamon átkáról osztok meg néhány gondolatot.

Maria Mañeru: Tutankhamon átka

Sorozat: Mindentudók Klubja (1)

Hazai megjelenés: 2017.

Kiadó: Napraforgó Könyvkiadó

Fordította: Rusznák György

Téma, műfaj: gyermek- és ifjúsági

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 142 oldal

Csillagérték: 9

Fülszöveg:

Mi történik, ha egy ausztrál régészházaspár meghívást kap egy ásatásra? Természetesen viszik magukkal a gyerekeiket is! Igen ám, de mihez kezd magával három kisgyerek Egyiptomban vagy éppen Párizsban? Természetesen rejtélyek után kutatnak! Egy törött amulett nyomában elindulva felgöngyölítenek egy ősi rejtélyt, és még új barátokra is találnak… Innen már csak egy lépés, hogy megalakítsák a Mindentudók Klubját!

Fotó forrása

Nagy titkot osztok meg: az ókori Egyiptom történelmével engem nagyjából a világ végére lehet kergetni. Elismerem a kincseit, a kultúráját és azokat is, akiknek ez a kedvenc témája a történelemtanulás rögös útjain, viszont engem valahogy sosem ragadott magával úgy igazán az egyiptomi csoda. Hosszú idő telt el azóta is, hogy egyiptomi történetet olvassak, arra pedig álmomban sem gondoltam, hogy egy gyermekeknek szóló történetben találok meg valami olyasmit, amivel még engem is le tud kötni a sivatag világa (talán épp azért egy ifjúsági kötetben, mert valahol ott veszett el egy fonal?). A Mindentudók Klubját kalandvágyból akartam felfedezni, s így utólag azt is elmondhatom, hogy pont az egyiptomi szál miatt nem a sorozatindítóval akartam kezdeni – de úgy meg mi értelme az egésznek?

Fotó forrása

Ami első pillantásra megtetszett a könyvben, hogy ízig-vérig látszik rajta: a legfiatalabb olvasókat célozza meg. Minden lapja színes, kevésbé sérülékeny, a betűméret ideális, a betűtípus játékos, az illusztrációk pedig külön színezetet adnak a kötetnek. Maga a történet egy felütéssel indul, melyben illusztrációk és rövid jellemzések által megismerkedhetünk a szereplőkkel – mintegy névjegykártyaszerűen. Ezután gyorsan Egyiptomban találjuk magunkat a régész házaspárral és három cserfes gyerkőcükkel, Laurával, Robinnal és Petrával – no, és persze a később melléjük szegődő Ahmeddel és majmával Thottal. Az ásatást, illetve szakmai eszmecserét nagyjából úgy mutatja be az elbeszélő, ahogy gyerekként én is gondolnám: egy csomó szó és mondat, amit a gyerekek nem értenek, ezért egy idő után – legyen bármilyen érdekes is a lelet – untatja őket, és jóval inkább vágynak egy jó kis játszótérre, mint egy ókori sírhely belsejébe. Gondolnánk legalábbis mi. Sokszor azonban hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, mennyire zseniális megfigyelők a gyerekek. Így van ez három régészpalántánkkal is, akik játék közben (mert hát természetesen, az sem maradhat el) ismerkednek meg Ahmeddel és Thottal. Innen pedig kezdetét veszi egy izgalmas történelmi nyomozás, amiről a felnőttek mit sem sejtenek.

A Tutankhamon átka igazi meglepetés és csemege volt számomra, szerethető karakterekkel, izgalmas történettel, ami nem hagyja lankadni a figyelmet. A kötet alkalmas lehet kötetlenebb tanórai foglalkozásra is, hiszen olyan ismeretek épülhetnek be az ókori Egyiptommal, illetve magával a régészettel kapcsolatban is, ami maradandó élményként és tudásként „raktározódik el”. Olyan könyvecske ez, ami felkeltheti az érdeklődést a gyerekekben, amiről érdemes lehet beszélgetni még akkor is, ha önálló olvasmányként veszi kezébe az ifjú olvasó. Köszönöm az élményt!