Barbara Leaming: Kennedy özvegye

A Cartaphilus Kiadó gondozásában 2017 végén jelent meg a Kennedy özvegye című könyv, mely az Amerikai Egyesült Államok máig egyik legikonikusabb First Lady-je, Jackie Kennedy életét helyezi új megvilágításba – legalábbis a szerzői szándék szerint. Barbara Leaming kötetét olvastam.

Barbara Leaming: Kennedy özvegye

Hazai megjelenés: 2017.

Kiadó: Cartaphilus Kiadó

Fordította: Todero Anna

Téma, műfaj: életrajzi

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 320 oldal

Csillagérték: 9

Fülszöveg:

Jackie ​Kennedyt mintha celebnek teremtette volna a sors. Szép volt és tehetséges, jó családból származott, kitűnő iskolákba járt. Születésétől megvolt benne a vágy és az ambíció, hogy kilógjon a sorból. Talán mert megérezte az új idők szelét, idegenkedett attól, hogy a főiskola után magától értetődő módon feleségül menjen egy hozzá illő státuszú fiúhoz. Amerikaiként is Európa felé kacsingatott. Egyvalamit szilárdan elhatározott: amit csinál, az semmiképp ne legyen unalmas és átlagos. Ezt a célját el is érte. Férjhez ment a háború utáni Amerika nagy ígéretéhez, a sármos és gazdag szenátor-, majd elnökjelölthöz, John F. Kennedyhez. Jack és Jackie: ők lettek a hatvanas évek álompárja, lepipálták még a hollywoodi filmcsillagokat és a rocksztárokat is. Iszonyatos árat fizettek érte. A stílusikon címlapmosolya mögött megalkuvás, fájdalom, magány és érdekkapcsolatok hálózata rejtőzött. Két újszülött gyermekét temette el. Túlélte férje halálát, túlélte kettejük mítoszának halálát, túlélte, hogy a nemzet özvegyének dédelgetett szerepe helyett a milliárdos görög hajómágnás feleségének, egyszersmind az árulónak a szerepét osztotta magára. Három évtizeden át menekült a felépített élet hamisságai, a romba dőlt mítoszok emlékei, saját félelmei elől. Alkoholba, neurózisba, rossz és még rosszabb kapcsolatokba. Barbara Leaming életrajzi kötete pontosan, hitelesen, de szokatlan pszichológiai szemszögből ábrázolja a huszadik század egyik legfontosabb mellékszereplőjét. Jacqueline Bouvier Kennedy Onassis életét már számtalanszor mérlegre tették, vizsgálták és megírták, de csak ez az újabb portré érteti meg velünk, ki is volt valójában ez a kivételes asszony.

Fotó eredetije

Jacqueline Bouvier Kennedy Onassis személyét sokféleképp ismerhetjük: divatikon, politikusfeleség, özvegy, szerető, a sokat szenvedett anya és még sorolhatnám. Olvashattunk róla történeti munkákat és személyes visszaemlékezéseket. Én ez utóbbira egykori testőre, Clint Hill tolmácsolásában tettem kísérletet a memoár magyar megjelenésekor. Máig emlékszem, mennyire megrázott az elbeszélés. Egyébként nem is csupán a Kennedy-gyilkosság napjának tűpontos bemutatása, hanem az egész tisztelet és a gyakorta érzett eltusolás és elhallgatás, ami épp annyira volt világos, mint amennyire titokzatos. Azonban míg a volt FBI-ügynök visszaemlékezése lényegében csupán a Jackie Kennedy szolgálatában töltött időszakot öleli fel, addig Barbara Leaming lényegében az egész élettörténetet górcső alá veszi, s műfaji kereteinél fogva inkább tárgyilagosabb stílusban, mint azt Hill munkájában tapasztaltam (de erre még később visszatérek).

A nagy nap

A kötet elején bepillantást nyerhetünk a Bouvier család (francia) történetébe, illetve megismerkedhetünk a kis Jacqueline-nal. A korabeli amerikai lánynevelést tárgyaló részek teljesen a lapokra tapasztották minden figyelmem. S bár e téren nagyjából tisztában vagyok a korszak alapvetéseivel (így azzal, hogy hiába a magas iskolai végzettség, az 1940-50-es évek Amerikájában – is – általában csak a feleség, anya, háziasszony szerep volt kívánatos és elvárt hivatás a nők számára), mikor konkrét élettörténetben találkozom vele, mindig hatványozottan mélyebben érint meg a korszak mentalitása és társadalmi berendezkedése, hierarchiája. Jacqueline Kennedy az évek múlásával, a művelt és ifjú hölgyek társaságában, a maga elbűvölő adottságaival jó partinak számít a társadalom elit köreiben. John F. Kennedyvel való találkozása még várat magára, s egyszerre két másik férfi között őrlődik: egyik a személyiségével, másik pedig a testi adottságaival veszi le lábáról a fiatal lányt. A könyv remekül ábrázolja ezt az időszakot, bár olykor érzésem szerint átlépi az életrajziság határait. A gyökeres változást természetesen a Kennedyvel kötött ismertsége, majd később házassága hozza be életébe, melynek kapcsán a szerző kitér JFK politikai karrierjének kibontakozására és az idősebb Kennedy basáskodására gyerekei felett.

Az életrajz gyakorlatilag a kezdetektől fogva nem boldogságon alapuló házasságként mutatja be Jackie és Kennedy kapcsolatát, ami JFK elnöki kinevezését követően talán még felszínesebbnek hat. Az elbeszélés itt némi párhuzamot mutat Hill életrajzi könyvével, noha Leaming tárgyilagos stílusa miatt kevésbé tudja Jackie emberi/lelki vonásait érzékeltetni (ez pedig egy kis értetlenséget szül Jackie későbbi, dallasi viselkedése kapcsán). Ami különösen érdekes volt számomra ebből a szempontból, az az elveszített gyerekek, vetélések felszínes bebökése a szövegbe, ami alapvetően egy életrajzi dokumentumban talán annyira nem meglepő. Az elbeszélés során ugyanakkor végig azt éreztem, hogy a szerző nem igazán találja a helyét: egyszer szimpla elbeszélő, másszor életrajz-író, megint máskor pedig szubjektív mesélő. Mintha sem a saját hangát, sem a kötet közönségét nem tudta volna tisztázni magában, ami számomra kissé darabossá tette a könyvet, annak ellenére, hogy többnyire a kronologikus sorrendben haladt az élettörténetben.

Jack és Jackie

A Kennedy özvegye érdekes olvasmány volt számomra, mert valóban sok olyan elemet emelt ki Jackie Kennedy életéből, ami talán kevesebb fényt kapott az eddigiekben. Ilyen a már említett neveltetés, de ilyen a teher bemutatása is, melyet a JFK elleni merényletet követően a közvélemény és a közhangulat az özvegyre helyezett. A cím kicsit megtévesztő (hiszen a könyv alapvetően nem az 1963 utáni időszakot prezentálja), így szerintem érdemes lett volna az eredetinél megmaradni, hogy Jackie saját jogán szerepelhessen az életéről írt könyv címében. Emellett továbbra is nagyon erősnek érzem a Kennedy-házasság körüli tabusítást, amit szerintem Clint Hill sokkal inkább igyekezett feloldani, mint Leaming. A kötet mindazok számára érdekes lehet, akik teljesebb képet szeretnének kapni nem csupán Jackie Kennedyről, hanem a korabeli amerikai társadalomról, illetve arról, milyen egy First Lady mosolya mögé látni, s hogy a szépséget sokszor mennyire megtévestzően állítjuk párhuzamba az ideálissal.