Julie Klassen: A táncmester

A General Press Kiadó jóvoltából július 30-án jelenik meg hazánkban Julie Klassen történelmi romantikus könyve, a Táncmester. A négy állomásos turné folyamán betekinthettek a könyv világába, és velünk együtt kicsit visszautazhattok a viktoriánus Angliába. Ha pedig játszotok, akár tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Julie Klassen: A táncmester
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2015. július 30.
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Stier Ágnes
Téma, műfaj: romantikus
Oldalszám: 424 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:

A londoni táncmester, Alec Valcourt hirtelen a családfenntartó szerepében találja magát. Anyját és húgait a csendes Devonshire-ba költözteti, abban a reményben, hogy itt újrakezdhetik életüket. De igencsak meglepődik, amikor kiderül, hogy a falu úrnője betiltott minden táncot, olyan ok miatt, amely a múlt homályába vész. Alec valószerűtlen szövetségesre lel az asszony lányában. Bár kezdetben gyanakvóan fogadja Julia Midwinter nemtörődöm flörtölését, de lassan felismeri, hogy a merész külső mögött egy sebezhető lélek lakozik.

Ó, a 19. századi Anglia! A bálok végeláthatatlan lánca, a pukedlizések és teázások sora, a levélváltások és titkos pillantások Kánaánja! És persze, a romantikáé! Julie Klassen napokban megjelenő regénye a 19. századi Angliába kalauzolja vissza olvasóit. A történetben felbukkanó helyszínnevek minden bizonnyal nem csengnek ismeretlenül a klasszikus angol romantikát kedvelők füleinek, a cselekmény azonban némi újdonsággal is kecsegtet. Beaworthyben ugyanis a bál tiltott formája a társadalmi érintkezésnek, s mint olyan: a tánc is tabuként szerepel a falu lakói számára, immár húsz esztendeje. Ennek oka látszólag egyszerű: egy családi tragédia, ráadásul - ahogy ez lenni szokott - a környék legbefolyásosabb családjának, a Buckleighek tragédiája. De - mint tudjuk - a 19. századi romantikusoknál semmi sem olyan egyszerű, mint azt első látásra gondolnánk. S noha Julie Klassen regénye eredeti nyelven 2014-ben jelent meg, a klasszikus romantika stílusjegyeit tagadhatatlanul magán viseli.

"Nem jó, ha azzal kínozza magát az ember, hogy „mi lett volna, ha”, 

meg hogy „máshogy kellett volna cselekednem”."

Új kedvencem lesz?
Julie Klassen

Bár rajongok a 19. századi irodalomért, be kell vallanom, sokszor elsiklom a – talán első blikkre kevésbé lényegesnek tűnő – részletek felett. Így különösképp örülök, ha olyan könyv akad a kezembe, mely egy picit fejbe kólint: Hé, ez is hozzátartozott a mindennapokhoz! Ilyen volt például a Büszkeség és balítélet „kulisszakötete” (Jo Baker: Longbourn árnyékában) is, melyben a szerző olyan apróságokra világított rá, mint a kiszolgáló személyzet feladatai, a mosás és tisztítás nehézségei, stb. És ilyen most Julie Klassen műve is. Mindig érdekelt, a bálozó hölgyek és urak hogyan sajátították el a táncparketten kifinomult mozdulatokkal való siklás művészetét. S lám, már tudom, hiszen itt van a mi Mr. Valcourt-unk, aki történetesen táncmester. Na, nem Beaworthyben. Azzal ugyanis, hogy ideköltözött, nos, enyhén szólva is ráfaragott. Vagy mégsem: Lady Amelia kacér lánya, Julia Midwinter ugyanis igencsak nagy kíváncsisággal viseltetik a tánc(mester) iránt…és a bonyodalmak sora igazán csak ekkor veszi kezdetét. Családi titkok, meglepő fordulatok, gyengéd érzelmek…és még egy táncmester színre lépése. Hogy is van ez?

„Évek óta az övé volt az anyja medálja anélkül, hogy tudta volna. 

A medál üres volt: nem díszítette miniatúra, nem rejtette szeretett személy hajtincsét. 

Julia arra gondolt, milyen találó, hogy a tárgy az előző családjától egy üres héj. 

Olyan üres, mint amilyennek érezte magát.”

A regény egyik helyszíne:
a shebbeari Szent Mihály-templom

A regényt olvasva (nagyon) olyan érzésem támadt, mintha az írónő egy általa már ismert, ám nem maga által kreált világot szeretett volna megmutatni nekem. Pedig tudtam, hogy nincs szükségem az idegenvezetésére, hiszen magam is tájékozott vagyok ezen a tájon. Kerteljek, vagy mondjam ki? Kimondom: úgy éreztem Klassen egy Austeni történetet akart alkotni, ráadásul: nem is csinálta rosszul. Csak volt valamiféle idegen-érzésem is, amit rögtön azután sikerült megfejtenem, mihelyt utánanéztem Julie Klassennek, aki tudniillik: amerikai. És mint ahogy hivatalos weblapjáról megtudtam: ha szeretem a Jane Eyre-t vagy Jane Austen világát, akkor lelkitársak vagyunk. Éreztem én. Tehát röviden: egy 19. századi angol történetet olvastam egy 21. századi amerikai szerzőtől. Remek.

— Nem tudom, képes vagyok-e bárki mást szeretni önmagamon kívül! — sóhajtott Julia. — És persze rajtad kívül.

— Persze hogy képes vagy. — Patience újra megszorította a kezét. — Ha pár napig nem csak magadra figyelnél, meg lennél lepve.

Illusztráció a Lowe fivérek báltermi és társasági kézikönyvéből

…és egyébként tényleg az. Mármint remek. A történetvezetés jól felépített - fordulatos cselekményekkel és érdekes jellemfejlődésekkel. Kicsit sajnálom ugyan, hogy Julia és Lady Amelia változása nem volt még jobban kihangsúlyozva. Példának okáért amiatt is bánkódom, mert a szerelmi szál(ak)at ezáltal jobban érzékelhettem volna. Úgy éreztem, hogy még egy 1800-as évekbeli regényhez mérten is kicsit visszafogottabb volt ez a vonal. Az okát talán abban látom, hogy az írónő nem akarta túltolni, és korstílushoz nem illő szenvedélybe vinni a történetet (aminek egyébként nagyon örültem), viszont azt hiszem, így meg picit túl óvatos volt.

— Üdvözlöm a hamarosan megnyíló Valcourt Tánc- és Vívóakadémián! 

— Majd szárazon hozzátette: — Amely hamarosan be is zár.

A könyvben szereplő majálistánc hátterét
a helstoni Furry Dance biztosította

— Jó napot, uram!

— Köszönöm! Az kellemes változatosságot jelentene!

Amit még mindenképp muszáj megjegyeznem: a történet nincs híján az iróniának és humornak. Igazán kedveltem a vicces elszólásokat, és amit talán még e komponenseknél is jobban díjaztam: az a minden fejezet elején található néhány soros bevezető gondolat: korabeli és aktuális újságcikkekből, 18-19. századi művekből, hirdetésekből. Kell-e mondanom: Jane Austen is több ízben megjelenik!

— Mik az érzései, James?

— Én... természetesen nagyon kedvelem önt — válaszolta James, de kerülte a lány tekintetét. — Egész életünkben ismertük egymást.

— Ez aligha ok a házasságra.

— Sok rosszabb indok is létezik.

A történet lezárása számomra nagyon hajazott a Mansfield Park 1999-es filmváltozatára. Emlékeztek? (Történhetett volna így is…De nem így lett). Illetve a másik, a Csokoládé című film(adaptáció) zárójelenete - a távolodó mosolygó szoborral. Mindkettőt kedvelem, és egyáltalán nem bántam, hogy Julia bejegyzésével zárult a kötet.

"Fájdalommal értesültünk róla, hogy a keringő nevű illetlen, idegen táncot múlt pénteken (véleményünk szerint először) bemutatták az angol udvarban."

The Times, 1816

A Buckleigh-házat az írónő
a Buckland-házról mintázta

Julie Klassen: A táncmester című regénye roppant szórakoztató olvasmány azok számára, akik ismerik és szeretik az 1800-as évek nőirodalmát, főként pedig Austen világát, melynek számos ismerős karaktere és helyszíne is felbukkan a könyvben (üdítő eltérés, hogy Klassennél a lelkész kivételesen nem tökkelütött). Koppintásról vagy továbbgondolásról azonban szó sincs. Klassen regénye akár az 1800-as években is íródhatott volna - noha Jane Austen hatása tagadhatatlanul jelen van, a korhű ábrázolás egészen meglepő. Végeredményben, igazán megkedveltem az írónő stílusát, s remélem, hamarosan ismét olvashatok tőle egy hasonlóan jó könyvet.

„Aki a táncot szereti, legjobb úton van a szerelem felé...”

Jane Austen: Büszkeség és balítélet (Szenczi Miklós fordítása)

Blogturné Klub

A turné állomásai

07.26. - Deszy könyvajánlója

07.28. - Szembetűnő

07.30. - Kristina blogja

08.01. - Insane Life

Nyereményjáték

Mr. Valcourt érkezése mindenki nyugalmát felbolygatja, hiszen az ifjú táncmester mit sem tud a várost nyomasztó titkokról. Legnagyobb szívfájdalma azonban mégis az, hogy táncmester lévén olyan helyre került, ahol tilos táncolni, így legkedvesebb szórakozását nem űzheti. Nektek most nem lesz más feladatotok, mint kitalálni melyik állomáson milyen tánctípus rejtőzik a kiemelt betűk mögött. Segítünk, mindegyik tánc a viktroiánus korszakban közkedvelt volt.

(Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway